-jól vagy?

-nem! - vágtam rá.

a kiállítóterem lépcsőjén ültem és zokogtam. nem tudtam ki szólított meg, de nem is érdekelt.

az illető leült mellém a lépcsőre. nem teljesen mellém, egy méterrel odébb és rágyújtott.

-kérhetek egyet? - kérdezetm a könnyeimet törölgetve.

ő felémnyújtotta a dobozt és flegmán megkérdezte:

-ilyenkor nem vagyok bunkó szipus zenész?

-ahh... - sóhajtottam, ahogy rájöttem ki is ült le mellém, de a cigit elvettem. - most nem vagyok olyan hangulatban, hogy a szipus zenész kifejezésnél megálljak, úgyhogy jobban tennéd, ha távolabb dohányoznál! - mondtam mérgesen, bár most nem rá voltam az. kivételesen.

-rendben. - mondta nyugalommal, de nem mozdult.

pár percig ültünk egymás mellett csöndesen. én szipogtam tovább és a könnyeimet nem tudtam megfékezni, ő meg csak komótosan cigizett.

-a barátod hol van ilyenkor? bent találkoztam vele...

-mi közöd ahoz?

-semmi, csak gondoltam idegesítelek még egy kicsit. - mondta félig viccesen félig komolyan.

nevettem.

-szép! azt hiszem vonzom a hülyéket ma este. - mondtam magamnak fennhangon.

-oh, most már hülye is vagyok?

-tudod mit? - gurultam dühbe. - fogd be jó!? nem poénból ülök itt kint egyedül és sírom le a sminkemet, miközben bent kéne lennem a vendégekkel!

-hát akkor mégis miért vagy itt?

-nem rád tartozik, de ha már ennyire nem akarsz békén hagyni, akkor tessék! azért ülök itt kint, mint egy szerncsétlen, mert most közölték velem, hogy egy nagy rakás szar vagyok. a képeim semmit sem érnek, nem közvetítenek semmiféle érzelmet és ha véletlenül mégis akkor az senkit sem érdekel, mert egy nagy rakás szerentcsétlenség vagyok. amiért dolgoztam, amit szerettem, ami az életemet jelentette eddig arról kiderült, hogy nem ér semmit. és a fejemhez vágták többek között azt is, persze egy hatalmas vigyor társaságában, hogy belőlem sose lesz igazi művész. és jobb lenne ha valami olyan szakmát választanék, amihez értek is. mint mondjuk a betonozás vagy a favágás, mert ahhoz nem kell semmi ész vagy tehetség. mivel nekem az nincs. - ecseteltem dühösen és közben fel alá járkáltam idegességemben. - oh és ha ennyire érdekel a magánéletem is, akkor közlöm veled, hogy a barátom ezt a kellemes beszélgetést végighallgatta és igyekezet megvédeni, de mit tehetett volna? hiszen ő csak a pasim és nem is művész. így miután teljesen összetörtem, mondta, hogy jöjjek ki, nyugodjak meg és addig ő szórakoztatja a többi vendéget. pedig ezt nekem kéne. nem neki. ez az én kiállításom. valószínüleg az első és egyben az utolsó is. és nem is értem miért borultam ki ennyire és főleg azt, hogy miért pont neked, mikor neked aztán pláne semmi közöd ehhez vagy akár hozzám... - felrugtam egy kukát dühönben. - ...és azt se értem, hogy minek hallgatsz végig és miért nem vágsz fejbe vagy valami, mivel elég idegesítő lehetek. és...

-befognád? - mondta halkan, de a szemembe nézve.

-hogyne! fogjam be, hogy tovább folytathasd a szivatást. adtam elég alapot hozzá...

-fogd már be! - kiabált rám én meg abbahagytam. - nem akarlak szivatni ezzel. de meg kell mondjam tényleg hülye vagy...

-köszi. - mondtam dühösen.

-...hülye vagy, hogy hallgatsz a kritikusokra. - folytatta. - tudom, hogy nem vagyunk olyan viszonyban, de fogadj meg egy tanácsot! sose fogadd el a visszautasítást! légy önmagad. mindig. a kritika csak építi a személyiségedet, de nem változtat rajta. és te nagyon tehetséges vagy. hirtelen, bunkó és őrült, de értessz ahoz, amit csinálsz!

-ezt most komolyan mondod?

-igen. meglep engem is, de igen. - mosolygott rám.

-furcsa, hogy egész normális is tudsz lenni.

-az a furcsa, hogy te mennyire nem tudsz az lenni. - válaszolta. - tetszett ez a kiborulás!

-hehe.

leültem mellé a lépcsőre újra és egy ideig csöndbe voltunk.

megkínált még egy cigivel.

-köszönöm.

-nincs mit.

-te!?

-igen.

-mi lenne, ha előlről kezdenénk? mármint az egészet. barmozás nélkül? - ajánlottam fel.

rám nézett és végigmért a szemeivel. mint egy röntgensugár. egyre szimpatikusabb volt.

és ez a bunkó, titokzatos éne nagyon vonzott. olyan más volt.

-gerard way. - nyújtott hirtelen kezet. - new yerseyből. a mychem énekese és szövegírója.

-sophie mathews. - fogtam meg a kezét. - los angelesből. bukott festő.

nevettünk.

együtt, egymáson, kellemesen.

furcsa dolgokat szül a véletlen...