|
1.rész
nem hiszem el. már megint egy hülye koncerten ülök ahelyett, hogy moziba mennénk vagy nyugodtan tanulhatnék otthon. minek is fogadtam el a meghívást. megint. újra meg újra rábólintok, hogy eljövök vele és aztán majd innen megyünk el valahova de minek? úgyis csak támasztom a falat valahol a színfalak mögött és tanulok. simán maradhattam volna inkább otthon...
-kent és bridgeman együtt tervezték a kertet, ami...a franc! hülye zene! - mondtam magamban. ebben a hülye zajban nem tudok koncentrálni. mi a fene ez a banda? megsüketülök és mégcsak nem is értem mit morog a mikrofonba...
na végre egy kis csönd. remélem már vége...de nem. folytatja.
-long ago, just like a... - hallom a sznpadról. nem is olyan rossz ez a szám. végre valami nyugodt hangulatú. - we are so far from youuuu. so burn it all, the very heart you solve and if it... - oké tévedtem. visszatértek a zúzáshoz.
ez nekem nem megy így. hazamegyek. már csak két napom maradt a vizsgáig, minek vagyok itt?
-szia! - szólított meg hirtelen jack. - ne haragudj! már megint egy hülye koncertre cipeltelek el és fogadok még a zene sem tetszik, de már csak pár perc és vége. utánna mehetünk, ahova csak akarod. rendben? nem haragszol nagyon?
-dehogy haragszom. - hát igen. ő az, akiért eljöttem ide. megint. - nem is annyira szörnyű a zene és legalább nem unatkozom a tanulás közben. - hazudtam mosolyogva.
ő visszamosolygott, megcsókolt és azzal a hirtelen és váratlan mozdulattal, ahogy megjelent, el is tűnt. mindig ez volt. bevitt ingyen mindenféle koncertre, mivel teremőr vagy mi az isten volt, és amíg ő rohangált meg intézkedett én rendszerint tanultam. hol építészetet, hol művészettörténetet. de volt már olyan is hogy a tömegből arcokat rajzoltam.
ez a hobbim. nem is hobbi ez, hanem inkább valamiféle fura tevékenység, amit nem tudok megunni. nem sokára végzem az egyetemen és akkor hivatalosan is művész leszek. festő. furcsa ezt így kimondani, de már nem kell sok hozzá. jobb ha megszokom.
-hál istennek! - lélegeztem fel az utolsó, túlzottan is hörgősre sikerült szám után. hallottam, ahogy lerohantak a színpadról és a tömeg is elcsöndesedett. ez azt jelentette, hogy már csak negyed óra és jack meg én eltűnünk innen és végre megihatok egy pohár bort. kettesben. vele.
már hónapok óta járunk. előre meg volt írva, hogy mi összejövünk. mint a mesékben. jóbarátok, mindig ott vannak egymásnak, tetszenek egymásnak és a végén egy ágyban kötnek ki egy fergeteges és persze nem 'alkoholmentes' buli után. más esetben azt hiszem megbántam volna, de ez más volt. miután végre megtörtént, egyből tudtuk, hogy ez a lehető legjobb, ami történhetett.
-a bauhaus az ezerkilencszázas évek eleje táján...hmm...talán húszban alakult. igen. 1920. fő alakja grópius. igen. és ez nem egy művészeti irányzat, hanem...
-ááhh...basszus! - mondtam hangosan. valami nagy társaság dölöngélve elhaladt az asztal mellett, amin ültem és szinte feldöntötek asztalostul. a jegyzeteim mind kihullottak a kezemből, mintha valami hurrikán kisodorta volna őket. - barom! - kiáltottam mérgesen a srácok után, akik észre se vették mi történt.
a káromkodásom meghozta a hatását és az egyik hátrafordult. pont az, aki neki ment az asztalnak.
-barom? - kérdezte vissza álmélkodva.
-igen az! - mondtam, miközben leugrottam az asztalról. - legalább, annyit kinyöghetnél, hogy bocsi vagy ilyesmi! hamár nem segítessz összeszedni...
erre ő ránézett a haverjaira és csak mosolygott egy darabig. annyira utálom az ilyen maguktól elszállt pöcsöket. igazán pofán kéne vágni az ilyet egyszer, hogy megtanulja mi az illem. sajnos egész amerika tele van velük.
-bocs, de nem láttalak. - lökte végül oda nekem flegmán. - ez a hülye lökött meg. - és rámutatott a mellette álló tetovált srácra.
-höh! - mosolyogtam szarkasztikusan egy lappal a kezemben. az egyetlen, ami benne maradt. - én is ezt mondanám.
-most meg mi bajod van? - kérdezte ingerülten és lenézően. - bocsánatot kértem nem?
-és most ezzel ki vagyok engesztelve? - a tetovált srác elkezde összeszedni a lapjaimat közben. megköszöntem volna, de lekötött a másik, bunkó. - szerinted így működik a világ? ha nem szólok utánnad, akkor talán még össze is taposod a jegyzetem.
-jegyzet? - kérdezte megvetéssel. - te azért jössz koncertre, hogy tanulj?
-mi másért jönnék? - vágtam vissza. valami frappánsat akartam mondani, de béna vagyok az ilyenben. - a zene úgy is szar volt.
-tényleg? -kérdezte kiváncsian és meglepődve. mintha ezzel felkeltettem volna a figyelmét.
-igen. de te teljesen beleillesz ebbe a világba. - mondtam. - zúzós, ordibálós, hörgős rock. ez is valami emos banda, nem? mint az összes többi.
-na jól van az egy dolog, hogy lebarmozol, de a zené...
-hagyd már gee! menjünk inkább. - mondta a nagyhajú srác és elindult a szemüvegessel a kijárat felé.
-ez az! menj csak és bulizz tovább. törjetek össze pár szemetest is menet közben, ahogy a vandálok szokták vagy sírjatok egy sarokban. nem igazán tudom eldönteni, hogy te melyik kategóriába tartozol.
-hmm... - húzta félre a száját. valami fura mosolyszerűség jelent meg az arcán, ami totál felhúzott. - neked aztán komoly véleményed van azokról, akiket nem is ismersz.
-elég volt végignéznem a reakciódat, miután felborítottál.
-véletlen volt.
-persze, már mondtad.
-de egy szemtelen kis csaj vagy te!
-hah... - nem tudtam visszafolytani a nevetésem. mekkora egy paraszt.
de inkább lehajoltam és elkezdtem összeszedni a lapjaimat.
a tetovált srác eközben befejezettnek találta a segítséget azzal, hogy felemelt egy lapot és elkezdte nézegetni.
-kössz a segítséget! - mondtam gyorsan és kihúztam a rajzomat a kezéből.
mekkora barmok! - gondoltam miközben néztem, ahogy elmennek...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018