MCR

fordította: Chasidy  2008.08.13. 13:05

Ha egy figyelmeztető címkét raknánk a My Chemical Romance-re, valószínűleg a következő állna rajta: az MCR hallgatás vezethet a) hirtelen kényszerhez, hogy kárt tegyél magadban (ha mindent elhiszel, amit a Daily Mail ír), b) kontrollálhatatlan ösztönzéshez homoerotikus fan fiction írására főszerepben a bandával, vagy c) a basszusgitáros Mikey Way pizzériában történő fegyveres kirablásának vágyához.

 

Akár figyelmen kívül hagyva a figyelmeztetést, boldogan túladagoltad a hardcore-pop poszterfiúk melankolikus himnuszait, akár foglalkoztál vele, és csatlakoztál a kiábrándult rajongókhoz és ellenségekhez, akik otthagyták a banda MySpace-ét, ami MTV-vé alakult, egy dolog biztos: az emberek erőteljesen reagálnak a My Chemical Romance-re.

 

„Megállapítva- vannak emberek, akik annyira örülnek [amikor látnak minket], hogy sírnak, és vannak olyanok, akik olyasmiket mondanak, hogy ’Utálom a bandád, az egész nem ér semmit”, mondja Way a banda kétoldalú fogadtatásáról. „A boldogtól az ostobáig minden előfordul.”

 

A banda rajongói számára a boldogság akkor jött el, amikor a boltokba került hátborzongató idoljaik harmadik erőfeszítésének gyümölcse, a The Black Parade. Nyers meditáció a halálról; az album egy utazásra invitálja a hallgatókat, át a túlvilágon, amit egy kitalált karakter szemszögéből mesélnek el, ő A Páciens.

 

„Az az album koncepciója, hogy amikor meghalsz, a halál olyan formában jön el érted, ami vigasztaló számodra”, meséli a gitáros Ray Toro. „A történet főszereplőjének egy parádé alakját ölti fel. Ez a legkedvesebb emléke gyerekkorából- amikor az apja elvitte megnézni a parádét. Ezért, amikor távozik az élők sorából, a halál egy fekete parádé formájában jön el érte, és a túlvilágon át találkozik más karakterekkel is, akik már elhunytak.

 

Az albumot nagyrészt zord szimbólumok és kriptikus metaforák formájában mesélik el (a kérdéses fekete parádé például a halál, magyarázza Toro, aki rámutat a parádék és a temetési menetek közti történelmi kapcsolatra), de míg a banda dalszövegei látszólag erősen a halálra összpontosulnak, az együttes kitart amellett, hogy az egész történet összefüggésében a lemez valójában buzdítás az életre.

 

„Butaság nem venni tudomást a halálról és félni tőle, mert egy ponton mind szembe fogunk nézni vele”, mondja Toro. „Ha megfigyeled a halált és a valószerűségét, rájössz, hogy mind meg fogunk halni, ezért használjuk arra a Földön töltött időnket, hogy pozitívak legyünk, és jó dolgokat tegyünk. Ez az album lényege.”

 

Nem mindenki látja így. Egy tavaly augusztusban publikált Daily Mail cikkben a bandát emonak bélyegezték (egy olyan megnevezés, amit ők elutasítanak), és megvádolták, hogy arra bátorítják a gyerekeket, hogy kárt tegyenek magukban, nagyrészt a morózus dalszövegek és a halállal kapcsolatos ábrázolás miatt.

 

„Ez a vicces a tudatlansággal kapcsolatban, nem tudod a teljes sztorit.”, mondja a ritmusgitáros Frank Iero. „A vicces, tragikus dolog a Daily Mail-lel kapcsolatban az, hogy az egyetlen ifjúsági mozgalom, ami mögé valaha is álltak, az a Hitler Náci Ifjúság volt. Bármi olyan történik, ami tulajdonképpen felhatalmazza a gyerekeket, vagy úgy érzik, hogy káros az életükre, arra azt mondják, hogy gonosz.”

A banda kitartóan elutasítja a metafora, a színpadiasság vagy a történetmesélés eltávolítását, ami meghatározza a zenéjüket, vállalva a kockázatot, hogy félreérthetik, és sajátos módon elferdíthetik a mondandójukat. A banda hangsúlyos figyelme a fikció és a fantasy iránt egyfajta kikapcsolt állapotú trendet élesztett újjá a rajongók közt: a fan fictiont.

 

A neten található fórumok MCR rajongók írta kitalált elbeszélésekkel vannak tele, amik a bandatagokat egész szokatlan helyzetekben mutatják be. Némely történet a banda és az alvilág közti erős kapcsolatra épít, míg mások szexuális, szókimondó forgatókönyvet írnak le.

 

„Hallottam róla, de nem olvastam”, mondja Iero. „Szerintem beleborzongnék, ha olvasnék valamit, amiben benne vagyok, és valószínűleg a frászt hozná a kölykökre is, akik írták, mert nem akarják, hogy elolvassam. Ez a többi rajongónak van.”

 

„Jó, hogy a srácok kreatívak, és felfedezik a kreativitásukat”, folytatja Toro. „Csak fejezzétek be, hogy szexelünk egymással a fan fictonökben.”

 

És hagyjátok abba a rablótámadós játékot a bandával. Két alkalommal a dolgok elég meredekké váltak Way számára, amikor belefutott néhány túlbuzgó emberbe, mialatt turnén voltak.

 

„Egyszer egy fickó azt mondta, hogy ha nem adom neki az összes pénzem, akkor mindenkit lelő a pizzériában.”, mondja Way arról, ami az ellenséges reakciók kiújulásává vált. „Akkor megragadtam a barátom, és elfutottunk. Egy másik alkalommal mobilon beszéltem a találkozóhely mellett, amikor egy kölyök a torkomnak szegezett egy pisztolyt azzal, hogy ’Add ide az összes pénzed.’ Én meg, ’Ember, nincs pénzem.’ Úgyhogy rávágott egyet a torkomra.”

 

„Az a furcsa ezzel kapcsolatban,” szól közbe Iero a banda egyik legprózaibb pillanatában, „hogy mindkét alkalommal az a póló volt rajtad, amin az áll: ’Kérlek, rabolj ki fegyverrel.’”

 

A legjobb lenne óvatosnak lenne azzal a figyelmeztető címkével.