Rockinform, 147. szám 2007. március

  2008.08.11. 14:41

„ A régi rajongóink egy része már az előző albumnál úgy döntött,hogy eladtuk magunkat,ez abszolult nem újdonság. Sosem akartuk magunkat ismételni, az egyenlő a halállal. Mindig a nehezebb utat választjuk,és ha úgy is néz ki,hogy ép minden gördülékenyen megy, egész biztos,hogy a kanyarban vár ránk néhány akasztófa. Az új album sikeres, rengeteg jó kritikát is kaptunk rá,és a rajongók is hihetetlen élményekről számolnak be. Sokat jelent nekik. Úgyhogy a hápogók, köpködők, mindazok, akik ellenségesen álnak hozzánk, tehetnek egy nagy szívességet. Ezt a lemezt nem a mának készítettük, hanem egy olyan albumot akartunk, ami idővel klasszikussá válik. Mindazok, akik most szeretik a zenénket, ezt a lemezt 20-30 év múlva is feltehetik majd, és büszkén mutogathatják majd a saját gyerekeiknek.”Hallgasd csak, ez volt a kedvenc zeném, amikor annyi idős voltam, mint most te’… Ez volt az elsődleges célkitűzésünk és sikerült is megvalósítani. Biztos, hogy 20-30 év múltán is tudunk mit mondani a zenehallgatóknak.”

„Imádom a korábbi albumainkat és dalainkat! De amikor például az első lemezt (I Brought You My Bullets,You Brought Me Your Love 2002) felvettük, nem voltak nagyravágyó terveink. Egyszerűen csak egy pörgős punk rock lemezt akartuk. Egy olyat, ami hűen mutatja, épp hol tartunk, mire vagyunk képesek. A kettes lemeznél (Three Cheers For Sweet Revenge 2004) már kilógtunk a sorból, mert merészeltünk több melódiával és kevesebb üvöltéssel dolgozni. Tudtuk, hogy az úgynevezett színtéren egy része ki fog akadni, de tovább akartunk lépni. Nem akartuk ugyanazt csinálni. És bejött. Vesztetünk ugyan rajongókat a színtérről, beindult a fikázás, de egy csomó új arc kattant rá a zenénkre. Most ugyanez történik. De nem lehet úgy rendes lemezt készíteni, az ember végig azon aggódik, vajon a rajongó mit szól majd? Nem akartuk visszafogni magunkat, semmilyen értelemben. És mivel a kettes album platina lett, mindenki nagy meglepetésére, így a kiadónk sem akart belepofázni a munkánkba.”

„ A külső csak egy máz. Például a hajam már újra fekete, és nem szőke – ennek nincs jelentősége….Belül változunk rengeteget. A Three Cheers idején rendesen a feje tetejére állt az életünk. Korábban a kutya nem ismert bennünket, aztán hirtelen mindenfelé tinilapokban láttam magam, mint az épp legdögösebb csávót. Már egy kávét sem tudtam meginni sehol, és mivel úgy éreztem, hogy ez nem én vagyok, ez nem az, amire vágytam, elkezdtem inni, drogozni. Egy nagyon sötét korszakom jött el. Utáltam magam… Nem akartam idol lenni, nem akartam rocksztár lenni. Aztán egy tanácsadó segítségével sikerült kimásznom a gödörből. Elfogadtam magam, persze a hibákkal,a tökéletlenségekkel együtt. 2004 augusztusa óta nincs szesz, nincs drog… Ma már helyükön tudom kezelni a dolgokat. Tudom, hogy fontos, amit csinálunk, rengeteg srác és lány számára nyújtunk kapaszkodót a dalainkkal. És ez nagyon pozitív. Ezért érdemes elviselni az úgynevezett rocksztársággal járó összes szart.”

„Nagyon jó, de várjuk az újabb szerencsétlenséget! A Famous Last Words klip forgatása során Bob (Bob Bryar dobos) lába megégett, majd a seb rendesen el is fertőződött, nekem meg ínszalagszakadásom lett, amikor Frank (Frank Iero gitáros) véletlenül ráugrott a bokámra. Aztán Frank betegedett le, de annyira, hogy nem is tudott turnéra jönni velünk. Most azonban már velünk lesz a bulikon. Újra teljes a csapat…”

   Egy grandiózus konceptalbummal a tarsolyotokban gondoltatok már arra, hogy egyben elnyomjátok az új albumot?

„Pontosan ez a terv. De nem lesz semmi gagyiság, nem lesznek béna statiszták, csak mi és a zene. Az a terv, hogy először kijövünk a régi dalokkal, mint MCR, aztán bemutatjuk a Black Parade zenekart, persze a teljes albummal együtt. Király lesz, már nagyon várom.”