19.rész

Legszívesebben ugrabugrálva ordibálnád, hogy „vegyetek be, vegyetek be”, de a nagy tömegre való tekintettel visszafogod magad.

            - Nos, a személyzet nagy részére szükség lesz ott. És az újoncok…nos…egy-kettőt elvihetünk közülük.

Azonnal gyilkos szemeket kezdtek meresztgetni egymásra. Érzed, hogy ha kimaradsz, belehalsz. Hogy bírnád ki annyi ideig nélküle?…khm..khm…mármint a banda nélkül.. Kezded is keresgetni Mikeyval a szemkontaktust, hogy némán kikönyörögj egy kis „isteni” beavatkozást..

            - Lehetne ő az egyik? – meglepve konstatálod, hogy jó pár ujj rád szegeződik. Nem csak a Way tesóké, ami az eddigiek után érthető lenne, hanem Franké és Rayé is. Azonnal átlátod a helyzetet: valószínűleg Raynek imponál, hogy rajtad bármilyen gyertyát bármikor letesztelhet, Frank pedig vagy a csokihordó futárt látja benned, vagy az eddigi incidenseid mulattatták ennyire, és még jó párban reménykedik…mint tudjuk, Frankie vidám ember..

            - Ööö…nos…ha már ennyien akarjátok.. – mondja George kissé zavartan. – Már persze csak ha ő is szeretné…

George egyértelmű grimaszodból kiolvashatja, hogy most a hónap legidiótább mondata hagyhatta el a száját, mert mosolyogva bólint, és a maradék, a féltékenységtől szinte égő újoncok felé fordul, hogy még egy-két szerencsést kiválasszon…de ez akkor már téged irtóra nem izgat. Csak mosolyogsz a banda felé, mint a vadalma, és a gondolataid egész máshol járnak…

Hajrá, irány Los Angeles! Miután véget ért a megbeszélés, azonnal Mikey nyakába ugrottál…/persze csak diszkréten/, és nem győzted köszöngetni neki a támogatást. A többieknek is hálálkodtál egy sort, és azért Geenek is vetettél egy rövid köszit. Mikey azt mondta, igyekszik elintézni, hogy te is a szállóban szállhass meg, az alsó szint valamelyik kis szobájában. Mázli, ha az embernek van egy MCR tag barátja… Szerinte át kell élned a szálló hátborzongató hangulatát, hogy megérthesd, milyen körülmények közt dolgoztak. Persze hogy egyetértettél..

És most a személyzeti buszon ülsz, mp3-at hallgatsz, és türelmetlenül várod, hogy végre megérkezzetek.

Vége az útnak. Körbe is vezetnek titeket a szállóban. Az épület nagy, sárga, a közepén egy belső udvaron király medencével… ránézésre nem tűnik kísértetlakta helynek. De hát az MCR-es fiúk tudják…

Miután vége az idegenvezetésnek, el is jut ki-ki a szobájához. Rajtad kívül még azért elég sokan részesülhettek a megtiszteltetésben, hogy a Paramourban szállhatnak meg… te egy kis szobát kaptál megosztva a másik mázlista újonccal, Samanthával, aki, miután vagy ezerszer körbeugráltátok a helyet örömötökben, kikötötte, hogy csakis Samnek szólíthatod. Miután kipakoltatok, el is indultok felfedezőútra. El-elnézegetitek, ahogy a forgatás cuccait pakolják, segédkeztek itt-ott, közben Mikeyt lesed a tömegben. Irtóra érdekelne, a bandatagokat hol helyezték el. Szívesen kiderítenéd Gee szobaszámát is, hogy adott pillanatban halálra rémíthesd XD. Azonban beletelik jó pár óra, mire Mikey végre felbukkan. Rögtön le is csapsz rá.

            - Na végre megvagy! Merre kószáltál?

            - Ó, csak nem hiányoltál? Vagy máris belebotlottál egy kósza szellembe? Egyébként megbeszélésünk volt a forgatás részleteivel kapcsolatban.

            - És, melyik a te szobád?

            - Az emeletre vezető lépcsővel épp szemben. A legrémisztőbb, pont mint a múltkor.

            - Értem.

            - Gerardé az enyémtől kettővel balra – teszi hozzá színészi sóhajjal, mire szép hátbavágással reagálsz.

            - Már bocs, de nem kérdeztem – teszed hozzá megrovóan, de azért titokban hálás vagy neki.

            - Ó, valóban nem? Akkor biztos az a nagy lyuk az oldaladban zavart meg, amit a kíváncsiság fúrt.

            - Barom – teszed hozzá nevetve, mikor hirtelen érzed, hogy valaki a válladra teszi a kezét. Akármilyen szép az épület, a hangulat odabenn akkor is kissé hátborzongató, nem érted, de egy kis szorongás mégis elfog a hatására. Ezért is rezzensz össze az érintéstől.

            - Hello – Gee az. – Csak nem ijedtél meg? Pedig még nem régóta vagyunk itt – mondja mosolyogva, de azért az ő szemében is bujkál egy kis aggodalom. – Az első éjszaka mindig a legrosszabb.

            - Ugyan, én nem hiszek a kísértetekben – mondod tettetett nyugalommal. – És egyébként sem egyedül alszom.

            - Tényleg nem? – húzza fel Gee sokatmondóan a szemöldökét, és pillantásával sikerül ismét pirosságot varázsolnia az arcodra.

            - Már.. mármint egy másik nyári munkással alszom, Samanthával – hebeged, miközben irtóra utálod magad, amiért sikerült egy kis megjegyzéstől így összezavarodnod.

            - Hát persze, miért, ki gondolt itt másra? – feleli Gerard vigyorogva, aztán gyorsan továbbáll, mielőtt terved szerint sikerülne jól hátba vágnod.

            - Hé, ne hagyd, hogy cukkoljon – szól oda mosolyogva Mikey.

            - Ne aggódj, ebben az épületben van egy kis esélyem, hogy egyszer a frászt hozzam rá.

            - Lehet, hogy még te sem kellesz hozzá. Ja, amúgy holnap kezditek a díszletek készítését a forgatáshoz, ami elég kemény munka lesz. Addig is pihenj egy kicsit!

            - Oké. Te hová mész?

            - A megbeszélések és tervezgetések ma még egymást érik, úgyhogy azt hiszem, legközelebb este beszélhetünk.

            - Oké. Akkor majd este – búcsúzol el Mikeytól, és igyekszel felkutatni Samet, hogy a nap hátralévő részében még itt-ott besegíthessetek.

                                                                                              Folyt. Köv.