19.rész

Jessica a hét hátralevő részében távol maradt tőlem. Ennél boldogabb már nem is lehetnék. A hetekből hónapok lettek és még mindig nem háborgatott minket. Lehet azért is, mert akárhányszor elmentünk mellette Frank és Mikey nagyon gorombán megbámulták. Ha ezzel a nézéssel ölni lehetne, már vagy 50-szer meghalt volna.

 

Egyik pénteken Mikeyval az ebédlőbe mentünk és Mikey azt mesélte, hogy mit akar majd csinálni, ha elvégeztük a főiskolát.

-Kollégiumba akarok menni, tudod, de Gerard szeretne egy bandát. Mindig is akartam egy zenekart, kb. hét éves korom óta.- mesélte.

-Nem tudtok csinálni egyet?

 -Azt hiszem tudnánk. Gee-nek tényleg van hozzá bátorsága. Mindig azon gondolkodik, hogy kihagyná a képzőművészeti sulit emiatt.- magyarázta- Olyan jó banda nevet találtam ki! Voltam a Barnes and Noble-be pár nappal ezelőtt és kivettem egy Irvine Welsh könyvet, tudod az a skót pasas, aki a Transpottinget írta, nem tudom mond-e neked valamit az a cím, hogy Four Tales of Chemical Romance…nem jól hangzana, ha ebből az lenne hogy My Chemical Romance?- kérdezte izgatottan.

-Wow Mikes! Nagyon tetszik!- vigyorogtam.

Hogyhogy nem gondolt erre eddig senki? Jersey-nek elég nagy a zenei élete. Meglepő, hogy eddig még senki nem alkalmazta ezt a címet.

 

Nem volt sok időm ezen gondolkodni, mert Frank rohant oda hozzánk. Megfogott a derekamnál és úgy megölelt, majd felemelt és megpörgetett a levegőben.

-Jesszusom Frank! Mi az?- nevettem, amikor letett.

-Rohadt jó híreim vannak!- vigyorgott.

Mikey-val kérdően néztünk rá, mire folytatta.

-A Pencey Prep-nek sikerült megállapodnia az Eyeball Records-al!

-Lehetetlen!- mosolygott Mikey meglepődve.

-Frank, ez óriási!- sikítottam és megöleltem megint.

-Az Hales! A nagy törés, amire szükségem van! Egy csomó koncert…mindegyiken ott kell lennetek!- mosolygott.

-Ott leszünk mindegyiken!- ígértem meg.

Olyan aranyos volt. Mint egy kisgyerek karácsony reggel.

’Francba!’- gondoltam- ’Karácsony!’

December eleje van és teljesen elfelejtettem ajándékot venni.

-Srácok! Eljöttök velem vásárolni suli után?

Egymásra néztek, majd hangos nevetésben törtek ki.

-Oh, komolyan?- vette észre Mikey, hogy nem nevetek.

-Igen. El kéne menni. Elviszlek titeket a bevásárlóközpontba. Vennem kell ajándékokat Karácsonyra.

Frank megértette, én pedig bizalmasan mosolyogni kezdtem.

 

*****************

Délután ahogy bementünk a bevásárlóközpontba, megláttam hogy a földszinten a „Mikulás Barlangja” van felépítve. Frank egyből előresietett megnézni a játékokat, amik ki vannak rakva és a ’Mikulást’. Hosszasan nézegetni kezdte a játékokat. Látszott rajta hogy nagyon szeretne újra 10 éves lenni és kérni valamit a Mikulástól. Az arca hirtelen felvidult, majd visszasietett hozzánk és megfogta a kezem.

-Anyu anyu! Odamehetek a Mikuláshoz? Kééérleeek!

Az arca nagyon komoly volt és ártatlan ezért beleegyeztem nevetve. Odarángatott minket, ahol a gyerekek sorakoztak. Látszólag elég büszke volt rá hogy ő a legidősebb ’gyerek’ itt. Mikor végre sorra kerültünk észrevettem, hogy a ’Télapó’ elég furcsán néz Frankre, amint épp odaugrándozik hozzá. Frank leült az ölébe, a karjait pedig a nyaka köré fonta. Szegény ’Mikulás’ a meglepődöttségtől majdnem leesett a székéről.

-Uhh…Helló pici fiú.- kezdte a ’Télapó’, mi pedig Mikey-val már szakadtunk a röhögéstől.

Frank nagyon csúnyán ránk nézett, majd visszamosolygott a ’Mikulásra’.

-Szia Mikulás!- mondta izgatottan.

-Szóval…ööö…mit szeretnél Karácsonyra ebben az évben ööö…uhh…- a ’Mikulás’ most vette csak észre, hogy nem is tudja a nagy gyerek nevét, aki épp az ölében ül.

-Frank.- súgta oda gyorsan.

-Hát persze…Tehát mit szeretnél idén Karácsonyra Frank?- sóhajtott.

-Mondjuuuuuk…- megállt gondolkodni- Hát barátokra és a bandával kapcsolatban semmire sincs most már szükségem, tehát azt nyugodtan kihúzhatod a listádról. Ööö…szeretnék egy…kiskutyát, egy focilabdát és egy játék pisztolyt!

Megráztam a fejem.

-Szó sem lehet róla! A végén még kilövöd a szemed!

Frank kinyújtotta a nyelvét rám és visszafordult a ’Mikuláshoz’.

-Na, hogy hangzik Mikulás bácsi? Minden szabályszerű?- kérdezte Frank nagyon komolyan.

-Persze, természetesen, rendben. Bár pisztolyt inkább ne!- válaszolta egy apró mosollyal.

Frank lepattant az öléből és megrázta a fejét.

-Örülök, hogy találkoztunk, uram! Maga a hősöm!- jelentette be ünnepélyesen és elsétált.

Mikey-val nagy nehezen utol értük. Mikey Frankre mosolygott.

-Te őrült vagy!- röhögött Mikey.

-Természetesen! De ezért szeretnek!- vigyorgott és kacsintott egyet.