3.fejezet
Álltam a házam előtt a csomagjaimmal a kezemben és a jó öreg otthonomat csodáltam. 3 éve nem voltam itt. A szomszédok ugyanazok, az utca ugyanolyan, a pázsit ugyanolyan és az ajtó is ugyanolyan. Felpillantottam az égre. Még nem láttam szebbnek. A nap fényesen sütött, nem voltak felhők, a szél lágyan fújt és a levegő rózsa illatú volt. Az ajtót hirtelen anya nyitotta ki. Csak állt és engem nézett. A szám kiszáradt és próbáltam nyelni, de beszédre képtelen voltam. Felesleges lett volna, mert elindultam felé, a csomagok kiestek a kezemből, de nem érdekelt. Közeledtem hozzá és könnyeket láttam a szemeiben. Aztán elértem, ő pedig szorosan megölelt. Én is úgy szorítottam, mint egy 5 éves.
-Frankie-fiú, édes, el sem hiszem, hogy te vagy az!- sírt a pólómba.
Az anyag elnyelte a hangját, de hallottam minden egyes szavát.
-Anya, én vagyok, a fiad, a te Frankie-d!- suttogtam- Visszajöttem, anyu! Itt vagyok neked!
-Istenem, Frank, úgy aggódtam! Jól vagy? Mi történt? Mi van a koncertekkel?- nagyon gyorsan beszélt. Én csak mosolyogtam.
-Anya, nyugi, minden rendben, a turné remek volt, de majd elmondok mindent, ígérem!- simogattam meg az arcát, majd hozzáadtam- Bemehetek?
-Oh, persze, gyere be, bocsánat, csak annyira boldog vagyok most!- mondta és megint megölelt. Nevettem és bementem utána a házba.
-Anya, csak egy dolgot akarok tudni! Nagyon fontos ez nekem, szóval kérlek légy őszinte!- kezdtem komolyan, a szemeibe nézve.
-Oké, ne kímélj!- válaszolt.
-Anya, mi van Jamiával? Jól van?
-Umm…hát…- kerülte a tekintetem és elfordította a fejét.
-Anya, kérlek…!- könyörögtem.
-Sajnálom Frank, de…Jamia hamarosan férjhez megy!
|