18.rész

-Ki?- nézett körül Frank.

Mikey felült a hátsó ülésen, amikor észrevette hogy megálltunk.

-Oh, haver…már is itt vagyunk? Hales…miért vagy a földön?- húzta fel a szemöldökét.

-Jessica.- sóhajtottam.

Csak reméltem hogy nem fogja semmi tönkre tenni a napomat, különösen nem egy ilyen sznob, aki szereti az életem nyomorúsággá változatni. Frank felhúzott az ülésre és biztatgatott hogy nem lesz semmi baj. Figyelmen kívül hagyjuk és majd elmegy. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de a fiúk kirángattak a kocsiból. Lehajtottam a fejem és a kapucnit is ráhúztam, de hiába kíséreltem meg elrejtőzni. Sajnos nem sikerült. Jessica meglátott és egyenesen felém indult. Én voltam a legkedvesebb neki és már úgy hiányolt…

-Héé lúzer!- gúnyolódott.

-Emlékszel mit mondtam? Csak ne törődj vele.- súgta nekem Frank és megfogta a csuklóm védelmezés képpen.

Jessica-nak nem tetszett hogy nem reagálok semmit, tehát folytatta.

-Hallottam mi történt a családoddal…A húgod ölte meg magát, vagy csak az ap…- Frank szakította félbe, amint Mikeyval elém álltak.

-Mi a fasz bajod van Jessica?- kiabált Frank.

Rögtön hátrálni kezdett, meglepődve azon, hogy Frank hogy kiabál vele.

-Azt hiszed viccesek a beteg poénjaid?!- mondta mérgesen Mikey és közbe próbálta távol tartani Franket Jessica-tól.

A pasija, Adam, észrevett minket és elindult felénk. Senki nem vette észre, mert Mikey és én Frank karjait fogtuk le, Jessica meg földbe gyökerezett lábakkal rettegett. Frank akármilyen kicsi is, meglepően erős és csak teljes erőbedobással tudtuk visszatartani. Még mindig Jessica-val kiabált, amikor a pasija közelebb ért hozzánk.

-Hé ember! Ő a barátnőm!- morgott Adam, Frank pedig megfordult, magával rángatva minket, hogy lássa ki szólt hozzá.

-Ki a szart érdekel, hogy ki ő? Nem beszélhet így Hayley-val!- kiabált még mindig.

Kb. Adam mellkasáig ért, de úgy ordibált vele mintha ugyanakkora lenne. Ha nem lenne ilyen komoly a helyzet, nevetnék azon, hogy az én Frankie-m milyen bátran szembeszáll, a nála sokkal magasabb sráccal.

-Igen? Miért mit csinálsz?- mordult fel Adam, de Frank nem hátrált, pedig be kellett volna ismernie, hogy ez a srác elég merész.

Mikey Frank mellé állt, mereven Adam-et bámulva.

 

Hát, mit ne mondjak nem sokat segített, mert a nagyszájúsága miatt Frank, vérző orral végezte. Letérdeltem, adtam neki még egy zsepit és közben próbáltam segíteni neki megtisztítani a vértől az orrát, vigyázva a piercigére.

-Ennyit arról, hogy ’csak ne törődj vele’, mi? Te akkora idióta vagy Frankie, de azért kösz. Neked is Mikes. Imádlak titeket.- adtam mindkettőjüknek egy puszit- Nem tudom mit csinálnék, ha ti nem lennétek velem.

-Hülye kurva.- motyogott Frank az orra alatt, de aztán gyorsan felpillantott- Nem te Pansy! Csak olyan őrültté tud tenni…

-Nem tudom elhinni, hogy mindig megússza az ilyen dolgokat.- panaszkodott Mikey, de én közbe vágtam.

-Hát, most annyira nem úszta meg.- mosolyogtam boldogan- Azt hiszem a mi drága Frankienk vére az új márkás fehér pólóján egy kis munkát fog okozni neki ma.

-Tényleg? Rá is került belőle? Klassz!- vigyorgott Frank és felállt.

Most hogy már nem vérzik az orra, úgy néz ki mint egy elmebeteg. Vadul vigyorog és az arcára rászáradt a vér. Megfogta a kezem és nekem is segített felállni. Megfogta Mikey kezét is és így olyan volt, mint egy lánc velem a közepén, két oldalon pedig a védelmezőim.

-Oké.- tekintett Mikey a sulira- Készen álltok még egy pokoli napra?

-Készen, mint mindig.- nevettem és besétáltunk a suliba a hőseimmel.