2.fejezet
-Haver, kelj fel! Dirty Jersey-ben vagyunk!
-Kussolj már! Alszom!- motyogtam a párnámba, de a srácok folytatták.
-Frank, felfogtad te? Dirty kibaszott Jersey, haver! Tudod, otthon!
-Otthon?- hirtelen kinyíltak a szemeim és kimásztam az ágyamból.
Gerard és Bob álltak mellettem, miközben újra és újra ezt mondták: otthon! Istenem, végre, otthon vagyok!
-Otthon?
Nem tudtam elhinni. Újra láthatom! Őt és a gyerekem! Legalábbis, remélem, mert biztos vagyok benne, hogy Jamia nem akar többé látni. Talán elfelejtett. Talán számára halott vagyok. Oh ember, úgy félek.
-Mi a baj, Frank? Olyan sápadt vagy!- mondta Bob és a vállamra tette a kezét.
Csak megráztam a fejem, de ő tudta mi a baj. Minden barátom tudta, de nem vádoltak, soha nem mondták, hogy egy szánalmas rohadék vagyok, mindig mellettem voltak. Hálás voltam ezért.
-Jól vagyok, csak…nem tudom mit tegyek!- vontam meg a vállam.
-Oké, először is, öltözz fel, egyél valamit reggelire, aztán fogd a bőröndöd és menj haza! Szerintem ez egyszerű!- mosolygott Mikey belépve a szobába.
-Nagyon vicces vagy, öcsi!- mondta Gerard gúnyosan.
-Tudom!- vigyorgott Mikey és én is elmosolyodtam.
-Oké, gyerünk, már majdnem a házamnál vagyunk!- kiabált Ray a kicsi konyhából.
Mindannyian odamentünk hozzá és megöleltük. Elköszöntünk, miközben Ray végre leszállt a buszról, integetve mosolyogtunk. A következő az én házam volt, tehát visszafutottam, átöltöztem és visszamentem a srácokhoz.
-Nos…- megköszörültem a torkomat,de nem tudtam mit mondjak.
-Oh, Frankie, mi is szeretünk!- kiabált Mikey és a nyakamba ugrott.
Nevettem, ahogy Gerard és Bob is. Mikor Mikey elengedett, Gee és Bob megölelt. Csak álltam szótlanul.
-Haver, rendben lesz! Minden rendben lesz!- suttogta Gerard a fülembe.
Reméltem, hogy igaza van.
|