|
17.rész
Vasárnap este eldöntöttem hogy visszamegyek a suliba. Már itt az ideje. Holnap reggel elmondom reggeli közben Franknek és Lindának.
-Helló.- integettem kissé, amikor reggel betévedtem a konyhába.
-Szia drágám.- mosolygott Linda és letett elém egy tányér palacsintát.
Frank már az asztalnál ült, egy pólóban és egy boxerben. Minden reggel így pompázik. Én mindig felöltözöm, de Frank azt mondja hogy az első a kaja. Amikor beléptem a konyhába, Frank cukin intett egyet és nyelt egy nagyot. Úgy ette a palacsintáját, mint aki holnap már nem kaphatna. Néztem egy kicsit, majd felnevettem.
-Mi az?- szólalt meg, megmutatva az összerágott palacsintával teli szája tartalmát.
-Eww, Frank ne beszélj teli szájjal!
-Bocsi anya.- vigyorgott és nyelt egy nagyot.
-Meddig maradtál fent tegnap este Frankie? Úgy hallottam, hogy még hajnali 2-kor gitároztál.- kérdeztem.
Frank vigyorogva bólogatni kezdett.
-Csak dalszöveg és dallamok jutottak az eszembe, szóval leírtam. Nekem tetszik. A címe Lloyd Dobbler. Szerintem nektek is tetszeni fog. Majd eljátszom valamikor.
-Lloyd Dobbler? Mint a srác a filmből, amit néztünk?- húztam fel a szemöldököm.
-Uh, mi?
-Ő csak a Frankie-m és az ő zenéje.- nevetett Linda- Tiszta apja…- a szeme ennél a résznél egy kicsit nedvesebb lett.
Frank mesélt az apjáról egyszer. A szülei elváltak, amikor 10 éves volt és most csak néha találkozik az apjával. Ő is zenész volt, ahogy a nagyapja is. Frank azt mondta az volt az egyik oka, hogy segített rajtam, tudta milyen, ha csak egy szülő áll valaki mellett.
Elhatároztam, hogy itt az ideje beszámolni a döntésemről, hogy kiverjem Linda fejéből ezeket a dolgokat.
-Biztos vagy benne, édes? Csak akkor csináld, ha biztosan úgy érzed. Senki nem kényszerít rá.- tette rá Linda a vállamra a kezét.
Frank a piercingével játszott, miközben a válaszomat várta. Ez olyan természetes…de akkor miért olvadok el tőle???
-Igen, tudom, de már itt az ideje végre kimozdulni a házból.- magyaráztam.
Linda elindult dolgozni, miután elköszönt tőlem és Franktől egy puszival.
-Vigyázz rá Frankie!- kiabált vissza és elindult a bejárati ajtó felé.
-Igen anya…- forgatta Frank a szemeit, majd mosolyogva elindult a szobájába.
Már átöltözve jelent meg újra a konyhában és egy mosolyt villantva nekem megfogta a kulcsát.
-Kész vagy?
Bólintottam és felvettem a táskámat. Megfogta a kezem és elindultunk kifele.
-Úgy örülök, hogy visszajössz Hales! Hiányoztál. Csak Mikey-val tudtam beszélni órán.- nevetett miközben az utcán haladtunk lefelé.
-És tudod milyen ő…alig szól hozzám! Tényleg Mikey! Boldog lesz, hogy újra láthat! Neki is nagyon hiányoztál!- mosolygott Frank, amikor bekanyarodtunk Mikey-ék utcájába.
-Rögtön jövök!- mondta és odafutott az ajtójukhoz.
Mikey megjelent az ajtóban és elindultak a kocsi felé. Mikey nagyon fáradt volt és csak vonszolta magát a kocsihoz.
-Máris hétfő?
-Igen haver! Vidáman!- mosolygott Frank.
-Hogy lehet ennyi energiát már kora reggel?! Ez embertelen…- bambult Mikey, Frank meg csak nevetett.
-De most tényleg! Megijesztesz a véget nem érő túlzott aktivitásoddal. Szerintem orvosi segítségre szorulsz.- mosolyodott el, de valójában nagyon komoly akart lenni.
-Jah, majd intézkedem…amúgy hogy vagy?- kérdezte Frank.
-Korán van és fáradt vagyok!- dörzsölte a szemeit és kinyitotta a kocsiajtót, meglátva hogy ott ülök.
-Szia Mikey!
Kellett egy kis idő mire Mikey felfogta, hogy ott ülök. Mikor végre sikerült, kicsit kezdett felgyorsulni.
-Hayley!- rángatott ki kiabálva a kocsiból és megölelt- Megmentettél Franktől! Imádlak!
Felnevettem. Boldog voltam, hogy megint velük lehetek.
Mindannyian beszálltunk a kocsiba. Mikey hátra ült.
-Többet kéne pihennem suli előtt…
Bizonyára megint horror filmet néztek Gerarddal. Csendben és boldogan ültem a kocsiban, hallgatva Franket, ahogy énekel egy számot a rádióból.
Mikor a sulihoz értünk, lecsúsztam az ülésről és próbáltam eltakarni magam. Frank amikor észre vette, elég furcsán nézett rám…
-Uh…Hayley? Mi a fenét csinálsz?- kérdezte.
-Ez ő…istenem.- válaszoltam, de nem néztem fel.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018