|
06. New York-i kiruccanás
2008.07.29. 15:45
Frank
Egész délután beszélgettünk. Mindenki ott volt, kivéve Gee-t és Anát. Nem láttam őket ebéd óta. Az ajtó is zárva volt, úgyhogy hagytuk az egészet. Majdcsak előkerülnek... Vagy nem. Dehát az ő dolguk. Itt elvigyorodtam...
- Hé! Frank! Figyelsz? - zökkentett ki Nichole a gondolatmenetből. Értetlenül néztem rá.
- Persze. Mit is mondtál?
Nichole sóhajtott, és valamit mormogott... Ekkor elértük Gerardék ajtaját. Nichole bekopogott, és vártunk. Már lassan 7 óra. Mit csinálnak ezek ennyi ideig?? Vagy nincsenek is bennt? Ezt felvetettem Nichole-nak is.
- Mi van, ha nincsenek bennt?
- Miért, akkor hol lehetnek?
- Nem tudom... Lehet, hogy elmentek valamerre...
- Gee ismeri a környéket?
Mittudomén. Megvontam a vállaimat, ő pedig gondolom azt mondta magában, hogy lehetek ilyen, hogy már évek óta ismerem Gee-t, de azt nem tudom, mennyiszer járt New Yorkban. Honnan tudjam?
- Nehogy elvesszenek...
- Ugyanmár... egy felnőtt harmincas férfi és egy 18 éves lány hogy vesznének el?
- Egyszerűen.
- Csak felismerik a hotelt...
- Annyi hotel van errefelé...
Nichole láthatóan aggódott a testvéréért. Én is aggódnék.
- Menjünk, keressük meg őket! - rukkoltam elő a régóta bennem lévő ötlettel.
- Ja, persze, még csak az kéne, hogy mi is eltűnjünk...
- Szólunk a többieknek.
- ... Vagy jönnek ők is!
Na jó, ez a kijelentés lehangolt.
- De valakinek itt kell maradnia... Hátha visszajönnek.
- Oké, te maradsz! - Nichole amint meglátta a rémült tekintetem, egyből felnevetett.
- Én megyek! Te maradsz itt!
- Várj! - ezzel előkapta a telefonját, és megcsörgette Anát - hogy ez miért nem jutott előbb eszembe...
Mindketten elhallgattunk, és csak néztük egymást. Ekkor eszméltem, hogy hallom valahonnan a Teenagers-et. Odavágódtam az ajtóhoz, és rátapasztottam a fülemet. És igen, Ana itthagyta a mobilját...
- Próbáld Gee-t...
Bentről valami gagyi kis dalocska hallatszott.
- Ezek itthonhagyták a telefonjukat...
- Rendben, úgy néz ki, van egy új szabály...
Hát, bárhol is vannak, nem akarták, hogy zavarják őket...
- Szerintem haggyuk őket, aztán ha holnap se jönnek vissza, max felvesszük őket út közben.
- Nagyon vicces... Akkor várjunk még egy kicsit...
Ana
- Biztosan nem lesz baj abból, hogy nem szóltunk? - tettem fel a kérdést újra. Otthagytuk a mobilunkat, bezártunk az ajtót, még csak egy "Elmentünk, majd jövünk!" cetlit se ragasztottunk az ajtóra.
- Nyugi, ismerem New Yorkot, tudom hol vagyunk.
Éppen visszafelé tartottunk. Gerard szerint, legalábbis. Most valami gőzömsincsmianeve utcában vagyunk, ahonnan elég félelmetes hangok jönnek...
- Gee, biztos jó utcában vagyunk? -kérdeztem, és hozzábújtam. Körülnézett, majd megnyugtatótt, hogy igen. Igaz, hogy láttam rajta, fogalma sem volt, hol vagyunk, de azért valamennyire megnyugodtam. Hirtelen hörgéseket hallottam mögöttünk. Hátranéztem, de nem láttam senkit.
- Hallottad? - fordultam Gee felé.
- Mit?
Basszus, hogy tud így mosolyogni? Én mindjárt beszarok, ez meg belevigyorog a képembe...
- Siessünk! - mondtam, és gyorsítottam a lépteimet. Ekkor újabb hörgések hallatszottak, és ezt minden bizonnyal Gee is hallotta, mert szinte egyszerre néztünk hátra. Éppen ekkor dőlt ki egy részegnek tűnő pasas a kukák közül.
- Gyere! - fogta meg a karom Gee, és behúzott egy kuka mögé.
- Fúúj! - suttogtam, de egyből befogta a szám. A fickó elért ahoz a kukához, ami mögött voltunk. Felnyitotta a tetejét, és keresett valamit. Majd körülbelül öt perc turkálás után szitkozódva vonult tovább. Mi gyorsan felpattantunk, és elkezdtünk rohanni a másik irányba, ahonnan jöttünk. Úgy rohantam, ahogy csak tudtam. Ekkor hallottam, hogy a pasi itt trappol mögöttünk, és ordibált valamit, de nem értettem. Egyre távolabbról hallottam a káromkodását, aztán mikor már nem hallottam semmit, csak Gee lihegését, megálltam.
- Huh... Na, siessünk vissza, mielőtt még utánunk küldik a renndőrséget.
Bólintottam, majd kiérve az utcából, azt se tudtuk merre, de csak mentünk, mentünk, és mentünk. Aztán Gee megállt.
- Tudom hol vagyunk! - és körülnézett - már csak pár utca a hotelig!
Nahát, ez bíztató volt! Bólintottam, és követtem. És tényleg: pár utca után ott volt a hotel teljes pompájában. Már 11 óra volt... A többiek biztos nagyon aggódnak... vagy alszanak. Namindegy. Felsiettünk a lépcsőn, és benéztünk Nichole szobájába. Sötét volt, gondoltam alszik... Aztán Frankie szobájához érve Gerard benyitott. Égett a lámpa, és a kanapén ott feküdt Nichole Franknek dőlve. Az ajtónyitódásra felébredtek, és már csak annyit láttam, hogy Gee zuhan felém. Bizony, Frankie ráugrott... Koppant a fejem a padlón, és félve kinyitottam a szemeim. Az történt, hogy Gee az utolsó pillanatban megfordult, így elvesztette az egyensúlyát, és egyenesen rámesett. Furcsa látványt nyújthattunk a közeledő Mikeynak, gondolom kijött a hangzavarra. Tágra nyílt szemekkel bámult minket. Frankie Gerardon, Gerard pedig rajtam... Amint Gee felkönyökölt, kicsúsztam alóla, majd Gee Frankestől felállt. Frankie ott csimpaszkodott a nyakába, ráadásul Nichole rohant egyenesen felém.
- Hol voltatok?? Mi törtéént?? Mondj már valamiiit!!!
Mivel eszeveszetten szorított, csak egy "Engedj el!"-t tudtam kinyögni. Mikey eközben közelebb jött felénk, és mint valami segítő kéz, megragadta a karomat, és kirántott a "tömegből".
- Ebéd óta nem láttunk titeket! - kezdett bele. Csodálkoztam, hogy nem azzal kezdi: merre voltatok?
- Bocsi.
- Csinált veled valamit Gerard?
Mi? Miért, mit csinált volna? Ennyire nem bízik a testvérében?
- Dehogyis, csak... jártunk egyet a városban.
- Értem...
Na jó, ez most mi volt?
- De nyugi, semmi bajunk!
- Ilyet ne csinálj többet! Ne hallgass Gerardra, ha azt mondja, hagyd otthon a mobilod - és elkezdett vigyorogni.
- Kössz a tanácsot... De szerintem most megyünk aludni IGAZ GERARD? - a Gee-re vonatkozó rész hangosan mondtam, és Gee rögtön abbahagyta a történtek kiszínezését, amit éppen Franknek mondott.
- Jóéjt! - mosolyogtan bájosan a kis csoportra, majd Gee-t magam után húzva bementünk a szobánkba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018