16.rész

3 nappal később Gerardot kiengedték a kórházból. Szombat este volt, Halloween és Frank szülinapja. Mindannyian Gerard szobájában ültünk és lekapcsolt villanyokkal horror filmet néztünk. Egy kis fény is csak az utcai lámpa által volt, ami bevilágított Gerard kis ablakán keresztül, az alagsori szobájába. A fiúk nagyon élvezték, de én halálra voltam rémülve. És ezt ők is tudták. Minden egyes kisebb mozdulatra felriadtam, akár a filmben volt, akár a szobában. Miközben a földön ültünk, Frank pozíciót váltott, mire én felsikítottam és megfogtam Mikey karját.

-Talán ez a film egy kicsit sok nekünk, ugye Hales?- nevetett Mikey.

Frank és Gerard is csatlakozott. Még jó, hogy sötét volt a szobában és nem látták hogy pirulok…

’Uhh, olyan félős vagyok!’- gondoltam.

-Nem, jól vagyok!- erősködtem, amikor Gerard felkapcsolta a villanyt.

Mikey mosolyogva lekapcsolta a filmet, de Frank csak egy fürkésző pillantást vetett rám. Hirtelen felugrott, felhúzott a földről és kirángatott maga után a szobából.

-Mindjárt jövünk.- kiabált és becsukta maga után az ajtót.

 

Körém fonta a karjait és suttogni kezdett.

-Sajnálom. Hülye ötlet volt horror filmet nézni. Tudhattam volna.- felnéztem rá, ő pedig folytatta- Túl korai még ez a sok halálos és véres dolog. Meglepő, hogy Gerard akarta nézni a filmet. Úgy értem, még csak most engedték ki a kórházból. Olyan különös…- rázta Frank a fejét bocsánatkérően és leengedte a kezét rólam.

’Honnan tudja mindig, hogy mire gondolok?’

Azzal a nézéssel, úgy olvas bennem, mint egy könyvben. Az utolsó pár napban nem tudtam kiverni a fejemből Sarah-t. Olyan gyengének és letörtnek tűnt.

-Rendben Frankie.- mondtam a kezeimet nézve- Nem érdekel hogy horrorfilmet néztünk. Úgyis mindig megijedek, akkor is ha ezek a dolgok nem történtek volna. Már hozzászoktam, hogy ilyen dolgok történnek velünk. De már megtörténtek. Nem terhelnek többet. Azt hiszem a vér és a halál lehet hogy túl sok volt most, de rendben leszek. Csak túl sokat gondolok Sarah-ra megint az utóbbi időkben…- Frank megölelt és megpuszilta a homlokom.

-Hey, Sarah jól van. A szüleiddel van. Mindannyian fentről néznek téged és vigyáznak rád. És gondolom most totál bepöccentek rám, mert nem vigyáztam rád, ahogy kéne. Tudod, hogy elolvastam az üzenetet. Apád azt akarta, hogy vigyázzak rád, mert ő nem tud. És elég szarul végzem a feladatom.

Hevesen rázni kezdtem a fejem.

-Ne merd ezt mondani Frank Iero, többet ilyet soha ne mondj. Te vagy az én mindenem. El se tudom képzelni mi lett volna velem az utóbbi két hónapban nélküled. Nem hiszem, hogy itt lennék, ha te nem vagy…El se hiszem milyen közel kerültünk egymáshoz, ilyen rövid idő alatt.- mosolyogtam.

-Igen, ez csodálatos! Úgy érzem, mintha már egész életemben ismertelek volna Pansy.- vigyorgott és felém nyújtotta a kezét- Legjobb barátok?

Tétováztam pár másodpercig, majd megfogtam a kezét egy erőltetett mosoly kíséretében.

-A legjobbak…

 

Elindultunk vissza a szoba felé, de én megálltam és megfogtam a kezét. Frank zavartan hátranézett, én pedig most már hitelesen mosolyogtam.

-Majdnem elfelejtettem. Boldog Szülinapot!

Elővettem egy kis dobozt a zsebemből és odaadtam neki.

-Nem nagy dolog, de azért remélem tetszik.

Kinyitotta a gondosan becsomagolt dobozt és kivette belőle az ezüst gyűrűt, ami egy kis bársony párnán pihent.

-Wow…- tátva maradt a szája.

Felhúzta az egyik ujjára. Tökéletesen illett rá.

-Ez az egyik dolog, amit apa rám hagyott. Egy olyan dolog, amit mindig is akartam tőle. Az anyámtól kapta a 18. szülinapjára, tehát gondoltam neked adom, mivel nincs barátom, akinek adhatnám. Inkább neked adom.- mondtam egy kis mosollyal.

-Tetszik?

Megrázta a fejét.

-Nem Hales. Imádom.- mosolygott és megölelt.