Nem tudom, hogy lehettem ennyire önfejű, hogy csak úgy otthagytam a többieket! Csak ki akartam szellőztetni a fejemet. Mégjobban. Aztán ott álltam... Hallottam valami közeledését. Azt hittem Frank, de nem ő volt. Valami torzszülött állat támadt rám. Miért pont rám?! Próbáltam hátrálni, de egy fa az utamat állta. A szememmel menekülő útvonalat kerestem, de a sötétben nem láttam szinte semmit. Percekig álltam ott mozdulatlanul, úgy, hogy még nem is láttam teljes valójában a támadómat. Az erőviszonyokat is teljes képtelenség volt felmérni. A lombkorona sűrűjéből látszott egy-két fehér folt, ami arra utalt, hogy lassan kel fel a nap. Ezek voltak az utolsó gondolataim, mert ugrott..... A kezemet a fejem elé tartottam és leguggoltam. Kb. előttem egy méterrel érhetett földet, és egyre közeledett. A felkelő nap beszűrődő fényében már látszott kivel állok szemben. Hatalmas, éles fogai voltak, és nagy zöld szeme. Frank jutott eszembe......... Az állat testének melegét éreztem a karomon, és a következő pillanatban már a fogait is. Nekem esett teljes súlyával. Lehetett vagy 100kiló. A földre terített és fogait belemélyesztette a karombe. Azt hiszem belerúghattam, vagy ilyesmi, mert elengedte szorításából a vérző karomat, és hátrált. Rémülten vártam a folytatást, amikor egy szőke fazon ugrott elő a bokorból. Kiáltani akartam neki, hogy vigyázzon, de már késő volt. A szemem előtt ölte meg azt az állatot. Majd odalépett hozzám.