5.fejezet
Az út kimerítő volt és elkeserítő. A nap égette a bőrüket, a hőség egyre elviselhetetlenebb lett. Barátságtalan, elhagyatott, kopár vidék volt. Tiszta ruhájuk aligha volt és a víz is egyre csak fogyott. Céltalanul bolyongtak. A fejük zúgott, Mikey is alig vonszolta magát. Már jóval elmúlt dél. Kis idő múlva megláttak egy erdőt. Viszonylag hűvösebb volt, mint a napon, de beljebb egyre barátságtalan alakot öltött. Elől haladt Bob, őt követte Frank és utánuk a többiek. Nagyon kimerültek voltak, így mikor egy kisebb tisztáshoz értek, megálltak. Gerardnál volt öngyújtó –természetesen- és tüzet raktak. Este felé kezdett hűvösödni, és az erdő egyre csak sötétedett. Minden zaj felerősödött, kezdett minden félelmetessé válni. A fák, mintha emberi alakot öltöttek volna.
-Te sem tudsz aludni, Gee?
-Na mivan Frank, félsz?
-Nem. De ha lehajtom a fejemet, szörnyű álmok gyötörnek. Nem mehetnénk innen?
-Majd reggel továbbmegyünk. Most pihenésre van szükségünk.
...Egy idő után Franket is elnyomta az álom.
Másnap reggel Ray ébresztette őket. Sikerült valahonnan tojást szereznie, ami nem volt túl bíztató, de most bármit megettek volna. Reggeli után nekivágtak ismét az erdőnek. Most Gerard ment elől. Hirtelen megállt....
Gerard:
Az egyik pillanatban még vitt a lábam, a másikban a földbe gyökerezett. Valami megragadott hátulról és a fölre rántott. Azt hiszem megütöttem a hátam. Iszonyatos, gusztustalan pókok másztak rám. Próbáltam lerázni őket magamról, de nem ment. Kiabáltam a többieknek, de nem segített senki. Mikor hátranéztem, hatalmas, vérvörös szemeket meresztettek rám. Elkezdtem futni. Ők jöttek utánam. Megbotlottam......
Frank:
Gee hirtelen megállt. A karját szorította, majd elesett. Elkezdte a testét fogdosni, simogatni, mintha valamit le akart volna vakarni magáról.. Hmm..... Mit ne mondjak.... Először azt hittem színészkedik. Majd kiabálni kezdett, és úgy nézett ránk, mintha valami szörnyű gyilkosok lennénk. Elszaladt. Alig bírtuk utolérni. És megint elesett. Ez volt a szerencsénk.
Gerard értetlenül nézett a többiekre. Csak ült a földön. Nem értette mi történt vele. Sosem volt ehhez hasonló ’élménye’. Majd Mikey segített neki felállni.
Az események után együtt mentek, egy pillanatra sem tévesztették szem elől a másikat. Nem tudták mit tartogat még nekik ez az út.
|