Elmentünk egy szuper szórakozóhelyre. A hangulat csúcs volt, de az itallal csínján bántam, az előző, nem túl jól sikerült szülinapi buli emlékeinek hatására. Épp csak 2 pohár bort ittam és Gerard se vitte túlzásba, bár itt minimális volt az esélye, hogy újabb ismerősökbe botlok.
Úgy vettem észre mindenki örül nekem, pedig számítottam rá, hogy neheztelni fognak, amiért cserbenhagytam a csapatot, hiszen távozásommal nemcsak Gerardot hagytam el, hanem addigi munkaköröm is betöltetlen maradt. Minden félelmem ellenére úgy viselkedtek velem, mintha ez az egész meg sem történt volna.
Na és Gerard? Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen boldognak! Bár nem tudom milyen lehetett, amíg távol voltam, csak gondolom, hogy nem repesett az örömtől. Most, hogy csillogó szemeibe néztem és láttam arcán az igazi boldogságot, érzetem, hogy jól döntöttem, mikor elhatároztam, hogy elmegyek a koncertre.
A srácokat érdekelte hirtelen felbukkanásom története.
   - És végül hogy kerültél a koncertre? - kérdezte Ray.
   - Megvettem a jegyet. - feleltem nevetve, bár tudtam, hogy nem ez volt  a kérdés lényege. - Nem tudom, valami azt súgta, hogy menjek.
   - És mért nem kerestél meg minket inkább?
   - Tudod, egyáltalán nem volt szándékomban találkozni veletek. Ez csak a véletlen műve, de nagyon örülök neki!
Hozzábújtam Gerardhoz, aki szorosan átölelt.
Az este folyamán nagyon felpörögtem, jól éreztem magam. A fiúk már indulni akartak, hiszen elég fárasztó napjuk volt, de én nem akartam még menni. Végül hosszas unszolásra felálltam az asztaltól és csatlakoztam az induló társasághoz.
Gerard menet közben óvatosan megkérdezte:
   - Eljössz velünk a szállodába?
Sejtelmesen mosolyogtam
   - Szeretnéd? - búgtam a fülébe, mire hevesen bólogatott.
Ahogy kifelé mentünk megint rám tört a rosszullét, ma már sokadszor.
Szédültem és Gerardnak kellett megfognia, hogy össze ne essek. Lassan már kezdett idegesíteni ez a sok rosszullét.
   - Lily! - kérdezte Gee ijedten. - Mi baj?
   - Szé... dülök. - ziháltam.
Gee magához ölelt és kitámogatott a kocsihoz.
Alig vártam, hogy végre leülhessek.
Ahogy a szállodához értünk lassan visszatért belém az élet. Már a saját lábamon sikerült besétálnom, Gee aggódó pillantásaitól kísérve.
A szobába érve levetettem magam egy fotelbe. Gerard hozott nekem egy pohár vizet, én pedig megittam az utolsó kortyig.
   - Jobban vagy? - kérdezte és letérdelt velem szemben.
   - Igen! - feleltem vidáman, mert tényleg sokkal jobban voltam.
   - Bár... azért... itt... mintha még mindig szúrna valami! - mondtam huncutul és felsőmet felhúzva a szívemre mutattam. - Hallgasd csak meg, milyen gyorsan kalapál!
Nem kellett kétszer mondanom, Gee odahajolt és finom csókokkal hintette az egész mellkasomat.
Teljesen átadtam magam a csodálatos érzésnek, ami átjárta a testem. Ebben a pillanatban egyvalamire tudtam csak gondolni, hogy az övé legyek!
Gee fölállt és kezemet megfogva maga után húzott a hálószobába. Az ágy előtt megálltunk egymással szemben, és egymást ölelve élveztük a másik puha ajkainak érintését.
Eltoltam magamtól Gerardot és az ágyra löktem. Hagyta magát és elterült az ágyon. Négykézláb rámásztam és a csípőjére ültem. Kigomboltam az ingét, majd mikor mellkasa szabadon hívogatott simogatni kezdtem és forró csókokkal borítottam, miközben ütemesen fel- le mozogtam rajta.
   - Annyira hiányoztál! - sóhajtotta és magához szorított.
Teste forró volt már az izgalomtól. Szorosan hozzá bújtam. Érezni akartam minden lélegzetvételét, hallani minden szívdobbanását. Nyelvemmel finoman simogattam az apró pihéket a nyakán, ettől libabőrös lett.
Levettem a felsőmet és a melltartómat majd róla is lehúztam az inget. Felálltam az ágyon és lassan lecsúsztattam magamról a szoknyát, még lassabban a bugyit. Gee elkerekedett szemekkel és tátott szájjal bámult. Talán még levegőt venni is elfelejtett.
Fölemeltem az egyik lábam, majd nagylábujjammal simogatni kezdtem a mellkasát, majd egyre lejjebb csúsztattam. A köldökénél elidőztem, amit hangos sóhajokkal díjazott, végül becsúsztattam a lábamat a nadrágjába.
Újra fölé térdeltem, kigomboltam a nadrágját és lehúztam róla, az alsóval együtt.
   - Ahh! - nyögte, mikor végre megszabadult a ruháitól.
Megint ráültem a csípőjére és úgy helyezkedtem, hogy belém tudjon hatolni. Egy percet sem várt, máris magamban éreztem kemény férfiasságát és ütemesen mozogni kezdtem rajta.
Kárpótolni akartam mindenért, amit elkövettem ellene.
Kárpótolni akartam magamat is az elvesztegetett időért, amit nélküle töltöttem.
Sohasem szeretkeztem még ilyen vadul és szenvedélyesen. Sohasem érzetem még, hogy ennyire kell valaki, hogy meg tudnék halni érte. Annyira kívántam, hogy az már szinte fájt. Akartam a testét a lelkét a gondolatait a vágyait. Akartam minden pillantását, szemének csillogását, szempillájának rezdülését az ajkai közül előtörő sóhajokat! Mindent akartam ami Ő!
Magasba emelte a kezét én pedig az enyémet előre tartva megfogtam. Úgy szorítottuk egymás kezét, hogy egészen belefehéredtek az ujjaink.
Gee, mellkasát kicsit megemelve, fejét hátrahajtva, hangosan lihegett és átvette az általam diktált őrült tempót.
Teljesen elvesztettem az eszem, már nem tudom mikor fordultunk meg, csak arra eszméltem, hogy most ő hajol fölém, tincsei az arcomba lógnak és néhány erőteljes lökés után a karjaimba borulva liheg.
Még én sem tértem magamhoz a gyönyörtől, így csak szorítottam erősen. Mikor egy kis erőt gyűjtött fölemelte a fejét és rám nézett.
   - Azt... hiszem, most... tényleg gyorsabban ver.... a szíved!
   - Igen, én is... azt hiszem!
Megcsókolt, majd legurult rólam és oldalra fordulva átölelt.
Egészen belebújtam a karjaiba és pillanatok alatt mélyen aludtam.

Reggel elég kómásan ébredtem, ami nem volt csoda az előző éjszaka után! Gerard egyenletesen szuszogott mellettem, úgyhogy óvatosan kászálódtam ki az ágyból, nehogy felébresszem, és elmentem zuhanyozni.
A víz lassan magamhoz térített és új erővel töltött fel, ráadásul volt egy kis időm gondolkodni, amit tegnap este óta nem tettem meg. Mióta Gerard "rám talált" csak úgy hagytam magam sodródni az árral. Nem gondolkodtam, hogy milyen következményei lesznek annak, amit teszek és ez így volt jó! Most azonban számos probléma merült fel. Épp kezdtem volna aggódni miattuk, mikor nyílt az ajtó és Gee lépett be rajta, meztelenül! Bejött mellém a zuhany alá és... jól megszappanoztuk egymás hátát... is!

A reggelit a szobába kértük, nem akartunk közösködni másokkal. Meg persze a reggelizés sem volt olyan egyszerű. Ha mondjuk az étteremben is beleülök Gee ölébe, meg etetem és közben csókolgatjuk egymást, hát, az elég furcsán nézett volna ki. Így viszont, kettesben nyugodtan kiélhettük titkos vágyainkat. Komolyan, olyanok voltunk, mint két kamasz, akik épp csak belekóstoltak egymás testének felfedezésébe, és egyszerűen nem tudják abbahagyni.
Reggeli után Gerard pakolni kezdett. Úgy gondoltam itt az ideje a már fölemlített problémák rendezésének.
   - Most hová mentek? - kérdeztem, kihangsúlyozva a mentek szót.
   - Haza, egyenlőre nincs több koncert. De... mi az, hogy menTEK? Azt hittem...ezek után biztosra vettem, hogy te is jössz.
   - Én nem tudok most menni.
   - De...
   - Van még néhány elintéznivalóm. Lassan két hónapja itt vagyok, nem lehet csak úgy egyik napról a másikra lelépni!
   - És... mennyi idő?
   - Nem tudom, talán egy hét...
   - MI? Egy hét? Én annyit nem bírok ki nélküled!
Odajött és megölelt.
   - Gerard, elintézem a dolgaimat és megyek utánad. Megígérem!
Nem nyugodott meg a válaszomtól.
   - Nem bízol bennem? - kérdeztem gyanakvón.
   - Nem erről van szó... csak...
   - Jól van, ne is folytasd! Megértelek! De akkor is muszáj még maradnom pár napot.
Gee elgondolkodott, majd arca felderült. Elengedett és magára kapott néhány ruhát, mert bár a köntös kényelmes viselet, de nem a szobán kívülre való, és elviharzott, még mindig vizes hajjal.
Néhány perc múlva visszajött és nevetve közölte a jó hírt:
   - Holnapig tudok maradni, de aztán mindenképpen mennem kell! - biggyesztette le végül az ajkát.
Hát el lehet képzelni, hogy amíg Gee velem maradt nem intéztem el semmit!