A félbehagyott játék elég csábítónak bizonyult, mivel Bob és Ray leült játszani. Az idő lassan telt. Ő sosem zavar, nem bánt és nem siettet senkit. Míg egyeseknek rohan, a srácoknak most csak vonszolja magát, mint mikor Gerard részeg. A következő pillanatban, mintha üldöznék, szalad, siet, nehogy elkapja bárki is. Az idő utolérhetetlen. És áramütés éri a játékkonzolokat, mintha így tiltakozna az idő ellen. Füstfelhő. Durranás. Aztán még egy. Ray sehol. Bob sem ül már a kanapén. A vezérlők sértetlenül hevernek a földön. Olyan mintha az emberi képzelet rendezte volna az előző jelenetet. De nem. Annál inkább érdekes, mivel Frank, Mikey, Gerard és mostmár Ray és Bob is egy tisztás közepén állnak.

-MI a bánat történt? –dühöng Bob. –Hol a faszomban fagyunk?

-Boooooooooob! Nyugi! Az biztos, hogy nem a faszodban vagyunk. Mi sem tudunk erre értelmes magyarázatot adni. -próbált higgadtan nyilatkozni Frank, de szemmel láthatóan nehezen ment.

-Nem tudom, hogy kerültünk ide. Nem tudom, hol vagyunk, és miért.

-Elég szar grafika, azt meg kell hagyni. –próbált komoly arcot vágni Ray.

-Csak nem..... csak nem...Úristen! A játék......... Ray titeket is megrázott az a szar?

-Fogjátok már be! Kuss! Shut up! –ordította magából kikelve Gerard. –Frank mit olvastál abban a leírásban, ha csakugyan a játékban lennénk, ami szerintem lehetetlen, -okoskodott Gee - meg baromság, de senki nem tud értelmes választ adni..... –ebben a pillanatban zajra lettek figyelmesek, a hirtelen odavarázsolódott bokorból. Egy szőrös, alacsony, majomképű torz emberke lépett elő.

-Hé, ember (???), hol vagyunk???- az makogott egy sort, majd intett a bokornak, és vagy tíz szőrös alak lépett elő, és egy tipoyt hoztak (háncsszék, két bambusz rúddal az oldalain)

Kis idő múlva egy tábort pillantottak meg. Középen egy oszlop állt, ami Mikeyt ábrázolta, körülötte háncskunyhók. Mikor odaértek, a majomnép hangos rikoltozással üdvözölte a vendégeket és meghajolt Mikey előtt. Majd egy öreg szakállas majomférfi lépett elő...