Izgatottan bontogatta a csomagokat, amit ajándékba kapott. Mikor az utolsó csomagnál járt, egy pillanatra megállt.

-Mi a baj?

Szerintetek, mi van benne? – és szörnyű ’pofát’ vágott.- Nem bízhatunk meg minden rajongóban’

-Ne legyél már ennyire gyanakvó, inkább bontsd ki, aztán esetleg robbanunk.

-Na, mi az?

-Valami játék ps-re (play station a gyengébbek kedvéért XD) Itt az útmutató, de nincs kedvem elolvasni, inkább alkossunk valami maradandót.

Míg Ray, Mikey, Gerard és Bob elvonultak (Guitar Hero-t játszani –na ki győzött? Persze, hogy Ray), Frank beleolvasott a leírásba majd lassan kezdett összeállni a kép.

-Mikeeeeeey! Gyere!

-Mi az? Mi történt? Neeeee! Ugye nem robbantasz?

-Dehogy *Frankesnevetés* Itt a játék. Próbáljuk ki. Elvileg pályákon kell végigmenni. És azt írja, hogy az életed teljesen felfordulhat. Ezzel vagy arra céloz, hogy robban, vagy.

-De. de......

-Jaj Mikey, h robbannánk fel, mégis? De ha esetleg..... akkor valaki mondja meg Jamiának –aki túlélte-, hogy szerettem.

Erre Gerard arca színváltósat kezdett játszani. Ő maga sem értette miért, -hiszen ő nem féltékeny! Dehogy! Csak nem szereti a nyáladzást. Nem, nem szereti, igazán nem szereti. Igen, ezért érzi rosszul magát. –gondolta. És Gerard általában tudja, mit érez, így értelmetlen volt, hogy magával vitatkozzon. Na de annál inkább érdekelte a játék.

Frank betette a játékot a többiek körbeállták őket, majd miután rájöttek, hogy itt nincs számukra semmi érdekfeszítő és felesleges itt ácsorogniuk, kimentek elszívni egy cigit. Mikey és Frank játszott....

Mikor Gerard belépett a szobába, Frankék nem voltak sehol. Gondolta megunták, vagy ilyesmi. Leült hát játszani. Egyedül. Nem volt valami érdekes játék, legalábbis külső szemlélődőnek nem. Ezért találták furcsának Bobék, hogy a többiek még játszanak. Mikor bementek a szobába, senki sem ült a kanapén. A játék szüneteltetve.

-Hova tűntek? És miért nem kapcsolták ki a játékot?