-Úgy látszik öngyilkosság, főnök.- hallottam az egyik rendőr hangját.

Összeszorítottam a szemem és próbáltam elzárkózni a külvilágtól. 3 családtag…egy hónap alatt. Egy hónap… Könnycseppek folytak végig az arcomon, miközben még mindig Frank karjaiban voltam. Nem zavart semmi, csak amikor a rendőrök megjöttek és kérdezgettek. Frank abbahagyta a sírást és többször is végigsimította a hajam. Ez volt az egyetlen dolog, amit tudott csinálni.

-Elnézést, uram?- üdvözölte Franket az egyik rendőr.

Frank úgy nézett fel a rendőrre, mintha csak most vette volna észre, hogy nem csak mi vagyunk a házba.

-Ki kell ürítenünk a bűncselekmény helyszínét.- mondta halkan- Van hova menniük?

Frank bólintott.

-Átmehetünk hozzánk, itt van az utcába a házunk.

Felállt és megfogta a kezem. A megmentőm. Megint.

Kivezetett a házból. Átkarolt, amikor megálltunk kint pár pillanatig. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Sarah-ra gondoltam és hogy milyen rövid volt az élete. Soha nem járhatott középiskolába, nem volt szalagavatója, nem házasodott meg, soha nem volt gyereke…Friss könnyek gyűltek a szemembe, ahogy ezen gondolkodtam. Csak most vettem észre, hogy Frank is halkan sír, mint én. Hátat fordítottam a háznak, de felesleges volt, mert nem tudtam lehiggadni. Megfogtam Frank kezét megint és elindultunk a házuk felé.

Csöngetett és Linda szinte azonnal ajtót nyitott.

-Frankie? Már mindenhol…- elhallgatott, amikor meglátta a két feldúlt fiatalt az ajtóban- Úristen…

-Anya? Vigyáznom kell Hayley-ra oké? Itt kell maradnia egy ideig.- mondta Frank.

Csak bólintott és nem kérdezett semmit még. Frank bekísért a szobájába és elpakolt az ágyról.

-Meg kell próbálnod aludni, Pansy.- suttogta.

Kissé elmosolyodtam, amikor ezt a becenevet használta, de a mosolyom egyből eltűnt, amikor megint Sarah-ra gondoltam. Leültem az ágyára. Keresett egy pólót, amibe aludhatok, betakart és adott egy puszit a homlokomra. Ahogy megfordult, megfogtam a kezét.

-Frank? Ne hagyj itt…kérlek.- suttogtam.

Ő volt az egyetlen, aki maradt nekem. Leült mellém az ágyra.

-Rendben. Visszajövök. Ígérem. Csak beszélnem kell anyával.- magyarázta.

Bólintottam, ő pedig kiment a szobából.

Csendben feküdtem az ágyon. A jelenetek újrajátszódtak a fejemben. Megtaláltam Sarah-t, megtaláltam apát…Hogy tehette ezt? Nagyon mérges lettem. Hogy tehette ezt velünk? Nem volt elég rossz, hogy anya elment? Sóhajtottam. Legalább most Sarah és anya együtt vannak. Akárhol is vannak most.

-Hey.- suttogta Frank, amikor visszajött a szobába- Még fent vagy?

-Igen.- suttogtam vissza és arrébb mentem, hogy Frank leülhessen.

Lekapcsolta a lámpát, levette a cipőjét, lefeküdt mellém és átölelt közben.

-Miért Frank? Miért tette ezt?- zokogtam.

Szorosabban megölelt.

-Nem tudom édes…Nem hiszem, hogy bárki meg fogja tudni miért…