8.rész
„Fat and alone,
You’re out on your own…”
Nevettem, Frank pedig rám mosolygott miközben énekelt, kiélvezve minden percet. Olyan természetes volt miközben játszott, de mégis ő volt a középpontban. Az órámra néztem és észrevettem, hogy már 11:30 van. Megvártam a dal végét, majd odamentem Frankhez és elmondtam, hogy mennem kell.
-Nagyon jól szórakoztam.- mondtam és megöleltem.
Integettem a többieknek és elindultam.
-Várj!- kiabált Frank és utolért.
-Hova jössz? Mennem kell haza! Maradj csak itt a próbán.- győzködtem, mert nem akartam elszakítani a bandától.
-Nem, már befejeztük.- visszafordult a többiekhez- Találkozunk később fiúk!
Elindultunk a kocsihoz együtt. Frank megelőzött és kinyitotta az ajtót előttem. Mosolyogtam és beültem.
„Nahát, köszi. Milyen úriember maga Mr. Iero.”- gondoltam.
Egy kissé elpirult, megkerülte az autót és ő is beszállt. Bekapcsolta a rádiót és csendben Nirvana-t hallgattunk. Nem kínos csend volt, hanem olyan amilyen két régi barát között…kellemes.
Megálltunk a ház előtt és bekísért az ajtóig. Egy pillanatig csend lett. Frank zsebre tett kézzel és lehajtott fejjel csoszogott a járdán.
-Köszönöm az estét.- mondtam- Nagyon jól éreztem magam.
-Én is.- mosolygott őszintén.
Megöleltem megint, a kezünk pedig összeért. Több ideig, mint gondoltuk volna. A szívem gyorsabban kezdett verni. Végül elhúztam a kezem és zavartan másfelé néztem.
-Jobb lesz, ha bemegyek.- mondtam gyorsan.
Frank megfogta a kezem megint. Ránéztem.
-Holnap találkozunk megint, Hayley?- kérdezte édesen.
Belenéztem a szemeibe és azt hittem elolvadok.
-Persze.- mosolyogtam- De most már tényleg mennem kell.
Nem szívesen, de elengedtem a kezét.
Amikor beértem a házba, sóhajtottam. Boldog voltam, de akkor is csak a legjobb barátom, semmi több. Ő nem gondol rám úgy, mint én rá, de nem bírom ki, hogy ne gondoljak Frankre. A szemei, a mosolya...vigyorogni kezdtem, amikor rá gondoltam megint, miközben sétáltam felfelé az emeletre.
A boldogságom eltűnt, amikor felértem az emeletre és a látvány elém tárult.
-Úristen…
|