Csendben vacsoráztunk Sarah-val és apával, egy új piros folttal az arcomon, mert megint elkéstem itthonról. Azon tűnődtem, hogy hogyan mondjam el apának, hogy egy próbára megyek Frankkel. Nem szerette, ha sokat megyek el itthonról, különösen nem egy fiúval.

-Apa…- kezdtem.

-Igen édesem?- válaszolt, de nem nézett fel rám.

Utáltam, amikor Sarah-t vagy engem így becézett. Olyan volt mintha színlelni akarná, hogy ő egy igazi, gondoskodó apuka és nem olyan, aki észre se veszi hogy vele él a lánya és még veri is.

Elmondtam neki, hogy ma elmegyek egy barátommal. A végén csak ridegen felnézett.

-Milyen barátoddal?- kérdezte, mert ő úgy tudta, hogy nem sok barátom van itt.

-Ömm, a fiú az utcánkból. Frank Iero…csak egy próbára megyek.- motyogtam, remélve hogy elenged.

-Hány éves?- húzta fel a szemöldökét.

-18 lesz kb. egy hónap múlva.- válaszoltam gyorsan.

Csendben ült pár percig, amíg evett. Óvakodtam beszélni, miközben azon gondolkodik hogy elengedjen-e. Tettettem, hogy hallgatom Sarah-t hogy mi volt vele ma a suliba. Olyan lelkesen beszélt és közben lóbálta a hosszú szőke haját mosolyogva.

-Elmehetsz…- folytatta apa, én pedig meglepetten ránéztem- de akarok találkozni azzal a fiúval. Ellenőrizni akarom, hogy rábízhatom-e a lányom.

Gyanakvóan apára néztem. Aggódtam, hogy miért tetteti ennyire hogy törődik velem. Egyetértettem vele hogy találkozzon Frankkel, majd felálltam és elmostam a tányérokat.

2 órával később izgatottan ültem a nappaliban és vártam Franket. Titokban örültem, hogy apa találkozni akar Frankkel, habár nem mertem bevallani magamnak. Talán lehet, hogy tényleg érdekli mi van velem? Észrevette, hogy nem csak őt érintette ilyen mélyen anya halála és még van két lánya, akikre vigyáznia kell?

Visszazökkentem a gondolataimból a valóságba, amikor csöngettek. Felpattantam és kinyitottam az ajtót. Frank állt az ajtóban vigyorogva, mint mindig.

-Kész vagy?- kérdezte.

-Igen, de…kérhetek egy szívességet?

-Bármit.- mosolygott.

-Nos…apa találkozni akar veled.- mondtam elkerülve a tekintetét.

-Tényleg? Velem még senki apja nem akart találkozni.- vigyorgott- Oké! Mutasd az utat!

Bevezettem a nappaliba, ahol apa ült. Apa felállt, amikor meglátta Franket és kezet fogott vele.

-Örülök, hogy találkoztunk Mr. Adler.- mondta Frank udvariasan.

Mosolyogtam. Próbált jó benyomást tenni. Apa is halványan elmosolyodott és elkezdett kérdezgetni olyanokat, amiket általában. Mivel foglalkoznak a szüleid? Hova jársz suliba? Mik a terveid a lányommal…

-Apa!- sikítottam fel az utolsó kérdésnél- Ne már! Ő csak a barátom.- pirultam.

Jó, talán lehet törődik velem…de akkor se felejtem el hogy hányszor megütött, beleszámítva a tegnap estét. Miért nem tud úgy viselkedni mindig, mint egy igazi apa és nem ilyen vegyesen? Megszabadultam az emlékektől és végre elindultunk.

-Éjfélig hozd haza!- mondta még utánunk apa.

-Jó fejnek tűnik.- jegyezte meg Frank.

Igen…jó fejnek tűnik, de zárt ajtók mögött ez teljesen másképp van.