Ne csináld, Gerard!
2008.07.14. 21:23
Végre jön a nyár, és vele együtt a jól megérdemelt pihenés. Franky szerint Geere fér most rá ez a legjobban, mivel az elmúlt napokban nagyon szomorú volt és letört.
Frank éppen egy Gerardék házához közeli cukrászdában hűsölt. Már kb. a negyedik gombóc csokis fagyit ette meg, mikor hirtelen megcsörrent a telefonja.
- Szijja Gee! - derült fel az arca, amikor meghallotta a vonal túlsó végén barátja hangját. - Itt vagyok tőled nem messze. Nincs kedved fa...- elakadt a szava. Gee sír... - Haver, minden rendben?
- Frankie, én ezt már nem bírom... - motyogja bele a telefonba Gee, és csak zokogott.
- Figyelj! - Franky szíve hangosan kalapált. - Őőőő... tényleg, itt vagyok majdnem a házadnál, húzok is oda azonnal!
- Nem kell. - szipogta végül Gee, miközben fújta az orrát.
- Kurva életbe, legalább mondd el, hogy mi van?! – most már benne is kezdett felmenni a pumpa. Semmi válasz. Franknek nem kellet több, kirontott a cukrászda ajtaján, és bepattant a kocsijába.
- Olyan jó ötletet adtál... - suttogta hirtelen Gerard
- Mit? Mikor?
- Emeletes a ház... - egy nagy sóhaj, majd hallani a köves lépcsőn csattanó léptek zaját.
- Baszod, Gerard! Ne csinálj semmit!!!! - Franknek eszébe jutott, mikor haverja miatt akart öngyilkos lenni, és majdnem leugrott a 10.-ről.
Ismét zokogás hallatszik a vonal túlsó végén, majd egy kattanás. Gee kiért az erkélyre.
- Imádlak, Frankie! - nyöszörgi Gerard.
- Ne... Ne...- de mielőtt Frank bármit is reagálhatna, megtörténik.
Hatalmas, fájdalmas ordítás. Frank teljesen megsemmisülve teszi le a telefont, miközben leparkol Gee háza előtt. Barátja épp most ugrik.
Franky berohan a kapun, és...
- Bazdmeg! - sóhajt fel szaggatottan. Gerard lelép a földszinti erkélyről, majd hasát fogva fetreng a földön, és csak röhög. - Ez nagyon nem volt vicces!!!!
- Legalább... visszakaptad...- Gee alig tud beszélni nevetés közben.
- Tudhattam volna, hogy csak hülyülsz... - Gerard végre "magához tér" és felállva barátjához lép. Átöleli.
- Azért kedves vagy. Jó tudni, hogy rád mindig számíthatok! - ennek a mosolynak még Frank sem tud ellenállni.
- Annyira élethű volt. - csóválja meg végül a fejét. - A sírás... minden!
Gerard színpadiasan meghajol, majd Frankiere kacsint. - Ezekhez mindig is jól értettem.
Franky is nevetni kezd, de hirtelen eszébe jut, hogy mit is hagyott ott a cukrászdában.
- De... most miattad nem ettem meg az utolsó csokis gombócot! - gügyögi.
- Hmmm...- Gerard megnyalja a szája szélét, majd így szól. - Ha akarod, tőlem kaphatsz valami gombócot...
The End
|