04. Az álom, és a reggeli incidens
2008.07.13. 15:26
Ana Nem tudtam aludni. Hallottam Gee-t szuszogni mellettem. Nagyon kifáradt, és könyörgött, had ne kelljen szobát választania így este. Hát, mi rossz van abban, ha egy éjszaka együtt alszunk? Megígérte, hogy holnap elmegy innen, és az utolsó napot egy másik szobában húzza ki. Beleegyeztem. De most sehogy se tudtam elaludni végre. Felkeltem, kinyitottam az egyik ablakot, és kihajoltam. Körülbelül a harmadik emeletről néztem le. Az utca kihalt volt, bár ez hajnali háromkor nem meglepő. Itt-ott kóbor kutyák mászkáltak, sötét árnyékokat vetve az útra. Az utca egy eldugott helyen volt New Yorkban, ám messzebb látszódtak a város gyönyörű fényei, és idehallatszott az autók hangja. - Miért keltél fel? - hallottam Gerardot. - Nem tudok aludni. Bocsi, hogy felkeltettelek. Na, erre nem válaszolt semmit, csak odabotorkált mellém, és ő is kihajolt. - Hogy tetszett a koncert? - kérdezte, és felém fordult. - Nagyon szuper volt - mosolyogtam, és ránéztem Gerard-ra. Ő ekkor visszafordult, és néztem a szemében tükröződő fényeket - Egyébként nem voltunk fenn a színpadon. - Tényleg! - csapott a homlokára - Tony mutogatott valamit, de nem értettem, mit akar mondani. - Úgysem szeretek szerepelni... - mondtam halkan, szinte csak magamnak, de gondoltam ezt Gerard is meghallotta. Mondjuk nem annyira érdekelt. - Hogyhogy? - kérdezte. - Hát úgy, hogy nem. Kerülöm a népszerűséget... - Ha közöd van hozzánk, ez nem fog menni... - vigyorgott, és újra rámnézett. Nagyon vicces... - Este nagyon fáradt lehettél, ha tényleg hozzám akartál jönni aludni... - mondtam gúnyolódva. Ekkor az ujjaival elkezdte lekopogni a Teenagers-t. - Még mindig az vagyok. - Eléggé izzadtan estél be a fürdőbe... - mosolyogtam, és azon kaptam magam, hogy együtt kopogok vele. - A fiúkkal nem merek egy szobában aludni... Ray horkol, Mikey magában beszél... - Én meg nem tudok aludni. Legalábbis ma nem... Megártott a koncert. - Ha ezt előre tudom, be sem engedünk a koncertre - vigyorgott, és visszafeküdt az ágyába. Követtem, persze a saját oldalamra, és nem törődtem az álmatlansággal, de aludni azért megpróbáltam. Ekkor egy ordítást hallottam a mellettünk lévő szobából: - Mentsük meg a Földet! Ez az egyetlen bolygó, ahol csokit lehet venni! Gerardra néztem, ő pedig meglepetten bámult a képembe. - Biztos csak rosszat álmodik... - Nála ezért nem alszol? - kérdeztem, és mit sem törődve a válasszal visszafordultam. - Kb.
***
Kinyitottam a szemeimet. Mikor ránéztem az órára az 7:14-et mutatott. Kikászálódtam az ágyból, és körülnéztem. Világos volt, Gerard még aludt. A tekintetem az arcára tévedt. Így nézne ki egy alvó rocksztár? Elmosolyodtam, miután ezt a kérdést feltettem magamban. Úgy össze volt gömbölyödve, mint egy kisbaba. Éjszaka sokat forgolódott, ez látszott a haján, a takarón, a lepedőről nem is beszélve. Aztán végignéztem magamon, és azt tapaszaltam, hogy izzadt és kissé büdös vagyok... Majd a melegre fogtam és elindultam a fürdő felé. Bementem, becsuktam az ajtót, levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva hallottam, hogy nyílik az ajtó. - Upsz... Bocsi. Ezzel az illető ki is ment, aki természetesen Gee volt... De nem láthatott sokat, mivel a zuhanyfülke párás volt, és egyébként sem teljesen átlátszó. De mit keresett a fürdőben? Talán a ruháját... De az kinnt van. Mindegy. Fogtam a tusfürdőt és gyorsan beszappanoztam magam, majd lemostam. Kiléptem, és magamra csavartam egy kék törölközőt. Ekkor hasított belém a tudat, hogy egy férfivel vagyok egy szobában. Na mostmár teljesen mindegy, szólok Gerardnak, hogy adjon be néhány ruhát. - Gee! - Mondd. - Adsz be ruhát? - Ööö... Persze. Hallottam a hangjából, hogy zavarban volt... De így, egy szál türcsiben csak nem fogok flangálni egy pasi előtt! Nyílik az ajtó, belép Gerard, és átnyújt összehajtogatva pár ruhadarabot. - Köszi. - Nincs mit. És kiment. Adott egy farmert zoknit, bugyit, és... Egy fekete pólót? Férfiméretben? Dehát nekem nincsen ilyenem... - Gerard! - Mi az? - kérdezte, és kuncogott egy sort. - Ez a te pólód... - Nem tetszett egyik felsőd se. Megnézném, hogy áll rajtad! - mondta, majd megint nevetett. Hát jó. Ha ezt akarja... De számíthat arra, hogy a jövőben fel fogom húzni rá az egyik lila vagy rózsaszín pólómat! Felöltöztem és kimentem. Gerard végigmért, és elismerően bólintott. - Jól áll - jegyezte meg, bár ezt le tudtam szűrni a tekintetéből. Forgattam a szemem, majd odamentem a szekrényhez, kihúztam belőle egy rózsaszín topot, fogtam a farmert, amit már az ágyára készített, és a kezébe nyomtam. - Nincs mit - jegyeztem meg gúnyosan, de közben mosolyra húzódott a szám. Gerard is elmosolyodott, majd kiöltötte a nyelvét, és ledobta a farmert. A rózsaszín topot erőszakosan, de mégis figyelmesen rámhúzta, és megcsodált a fekete-póló-kontra-rózsaszín-top felszerelésben. - Ha-ha... - mondtam, és lehámoztam a rózsaszín förtelmet - Honnan van nekem ilyenem... Fülig érő szájjal állt ott, és úgy látszott, nem akar átöltözni. - Na, öltözz már át, addig kaja után nézek... - és már indultam is kifelé. Jó hangosan bevágtam az ajtót, és körülnéztem a folyosón. Sehol senki. Éppen indultam volna, mikor megláttam Mikey-t közeledni. - Jó reggelt! - köszönt, mikor utolért. - ' Reggelt. Hogy aludtál? - Ray mellett? Sehogy... A hátralévő úton nem szóltunk egymáshoz. Mint kiderült, ő is kajáért ment. Útközben találkoztunk Nichole-lal és Bobbal, akik a koncertről társalogtak.
Frank Furcsa álmom volt... A globális felmelegedésről álmodtam, és kutató voltam. Már nem emlékszem, hogyan, de kitaláltam, hogyan lassíthatjuk le a felmelegedést... Éppen kiléptem, mikor megláttam Nichole-t és Bobot beszélgetni. Csatlakoztam. - Jó reggelt! - úgy éreztem, felrobbanok, olyan jó kedvem volt. Ők összenéztek és elkezdtek röhögni - Mi olyan vicces? Forgolódtam, talán fordítva vettem fel a pólóm, vagy a nacim, de minden oké volt. Hülyén áll a hajam? - Mi az, mit csináltam? - de ők csak tovább nevettek - Mondjátok már el! Hahóó! Nem mondták el... És akivel csak találkoztam, röhögésben tört ki. Majd Gerardtól sikerült megtudnom, mi történt. - És ez olyan vicces volt? - kérdeztem meglepetten. - Hát... - mondta sejtelmesen, és továbbment. Elmentem csokiért, aztán visszabotorkáltam a szobámba.
|