Jó 20 pecnyi keresgélés után  Frankie meglátott egy árnyékot egy fa tövében. Mikor megnézte rájött, hogy Lora fekszik ott.
   - Gerard! - kiáltott barátja után és közben a hátára fordította a lányt.
   - Mi az ? - rohant oda Gee, letérdelt melléjük és a sötétben igyekezett kitapogatni Lora pulzusát.
   - Elájult! - állapította meg Frankie.
   - Azt látom. Vigyük haza!
Gee egyik karját Lora háta mögé, a másikat a térdhajlata alá csúsztatta és fölemelte a lányt, aki pár lépés után ébredezni kezdett. Gerard megállt vele egy padnál és leültette rá.
  - Jobban vagy? - kérdezte, de közben még mindig tartania kellett, hogy el nem boruljon.
   - Lora, jobban vagy? - aggodalmaskodott tovább Gee.
Lora nyöszörgött néhányat, majd hirtelen a gyomrára szorította a kezét.
   - Hány... nom... kell! - nyögte és a következő pillanatban már meg is tette.
Frankienek, aki vele szemben állt, nem volt ideje elugrani, így Lorának sikerült lekapnia a cipőjét.
   - Ááá! - kiáltott fel Frankie.   
   - Elfér a többi mellett! - mondta Gee vigyorogva, miközben barátjára nézett és visszasegítette Lorát függőleges helyzetbe.
   - Pff! Kösssz! - méltatlankodott Frank, miközben igyekezett letörölni a cipőjét az egyik fa tövében.
   - Jobban vagy? - hajolt oda Gee Lorához, mire szapora bólogatás volt a válasz.
   - Lábra tudsz állni? - próbálta felsegíteni a lányt, de Lora lábai összecsuklottak.
   - Na jó, ez így nem megy. Inkább viszlek! - mondta végül és újra felvette Lorát, aki kábán kapaszkodott a nyakába.
   - Ne haragudj! - nyögte a lány menet közben és sírva fakadt.
   - Semmi baj! - mondta atyáskodón, majd hátraszólt Frankienek. - Hívd fel Lilyt, hogy ne aggódjon tovább, megtaláltuk a kis szökevényt!
Hazafelé a kocsiban Lora megint émelygett egy sort, de most sikerült magában tartania a dolgokat. Aztán Gerard oldalának dőlt és elaludt.

******************

Frankie hívott, hogy minden rendben, megtalálták Lorát. Én addigra már tűkön ültem, nagy izgalmamban azt sem kérdeztem meg, hogy merre járt, mit csinált.
Hamarosan nyílt a bejárati ajtó és Gerard lépett be rajta, Lorával a karján. Az lány bűzlött a piától és az egyéb "illatoktól".
   - Úristen! - nyögtem. - Mi történt vele?
Gee lefektette a kanapéra és elmesélte a történteket.
Megpróbáltam felébreszteni, hátha zuhanyozna, vagy valami, de olyan mélyen aludt, hogy nem sikerült.
   - Hagyd, hagy aludja ki magát! - mondta Gee és hozott egy takarót, amit ráterített.
   - Köszönöm! mondtam hálásan és Gee nyakába ugrottam.
Közben Frankie is besomfordált a házba és neki is megköszöntem a segítséget. Aztán észrevettem, hogy Frank igyekszik megszabadulni a cipőjétől.
   - Kicsit eltalált Lora. - magyarázta kérdő tekintetemet látva. - Szeretném lemosni, ne bűzölögjön tovább.
   - Hagyd, majd én megcsinálom! - vettem el tőle az enyhén szagos cipőt és bevittem a fürdőbe.

Miután megtisztítottam Frankie lábbeliét, körbeálltuk a kanapét és Lorát figyeltük.
   - Azt sem tudom mit mondjak az anyjának! - sopánkodtam, miközben megsimogattam a lány csapzott haját.
   - Egyelőre semmit! - ajánlotta Gee. - Szerintem beszéld meg vele, hogy mennyit muszáj Sarahnak megtudnia.
   - Igen, de ha később kiderül, az sokkal rosszabb.
   - Szerintem is inkább előbb Lorával beszélj - mondta Frankie is. - Amúgy is ez az én hibám.
   - Ugyan már, dehogy! - próbáltam vigasztalni, mert láttam, hogy nagyon bántja a dolog.
   - Ha nem érti félre... ha nem hiszi...
   - Ne rágd magad ezen. Tudod, a tinik eléggé kiszámíthatatlanok!
Láttam, hogy nem igazán nyugodott meg. Tanakodtunk még egy kicsit Lora felett, aztán Frankie hazament és mi is eltettük magunkat másnapra.

Másnap reggel első utam Lorához vezetett, aki még mindig ugyanúgy feküdt, ahogy előző este hagytuk. Megsimogattam a fejét és nagyon megijedtem. Forró és izzadt volt a homloka, szinte reszketett az egész lány.
   - Gerard, Lora lázas! - kiáltottam kétségbeesetten.
Gee odajött, ő is megfogta a homlokát és megállapította, hogy sajnos igazam van.
   - Próbáld meg felébreszteni, hozok lázcsillapítót. - mondta és elindult gyógyszerért a fürdőszobába.
Kicsit megrázogattam Lorát.
   - Ébresztő!
Lassan felém fordult és kinyitotta  a szemét, ami csillogott a láztól.
   - Hogy érzed magad? - kérdeztem, mikor úgy láttam már felfogja szavaim értelmét.
   - Fá... zom! - dideregte.
Gerard visszajött a lázcsillapítóval és egy pohár vízzel.
   - Ettől jobban leszel. - nyújtotta a lány felé a gyógyszert.
Lora a segítségemmel felült és engedelmesen lenyelte a tablettákat, aztán felnézett ránk.
   - Lily! - mondta kétségbeesetten és felém nyújtotta a kezét. -
Leültem mellé, erre rám borult és keservesen sírni kezdett.
   - Ne haragudj! - sóhajtotta és hallottam  a hangján, hogy tényleg megbánta amit tett.
Átöleltem és simogattam a hátát.
   - Semmi baj, kicsim! Nem haragszom!
   - Annyira hülye voltam, nem tudom mi ütött belém! Én ... csak...
   - Felejtsük el! Tényleg nem haragszom! - nyugtatgattam és közben a fejemmel intettem Gerardnak, hogy most hagyjon minket magunkra.
Így, összebújva ültünk még egy ideig, aztán mikor érzetem, hogy Lora zokogása alábbhagy, remegése enyhül, kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
   - Tudom, és is tapintatlan voltam. - kezdtem bele a nagy beszélgetésbe. -De csak téged akartalak megóvni.
   - Tudom. - válaszolt lesütött szemekkel. - Frankie most biztos nagyon utál!
   - Dehogy utál!
   - Olyan hülyén viselkedtem!
   - Bárkivel megeshet. Próbáljuk meg elfelejteni az egészet!
   - Egyáltalán hogy kerültem haza?
   - Gerard és Frankie megkerestek és hazahoztak... miután lehánytad Frankie cipőjét.
   - Basszus, még ez is! Tuti nagyon haragszik!
   - Ne izgult, már kipucoltam neki és tényleg nem haragszik.
Komolyan a szemembe nézett.
   - Lily, kérhetek valamit?
   . Mi lenne az?
   - Ugye anya ezt nem tudja még? Mármint, hogy elszöktem, meg minden.
   - Nem, még nem tudja.
   - Lehetne, hogy ez így is maradjon?
Igazából nekem is az volt minden vágyam, hogy Sarah nem tudja meg a történteket.
   - Ha te hallgatsz én is hallgatok! - válaszoltam és láttam rajta, hogy megkönnyebbült.
Megfogtam a homlokát.
   - Lejjebb ment a lázad. Jobban vagy?
   - Igen, sokkal jobban!
Gee óvatosan kinézett a hálóból és látva, hogy már jobb a hangulat, odajött hozzánk.
   - Szeretnék bocsánatot kérni! - nézett rá Lora bűnbánóan.
Gee leült mellénk és megölelte Lorát.
   - Felejtsük el!
   - És köszönöm, hogy visszahoztál!

A nehezebb találkozás délután következett, mikor Frankie átjött megnézni mi van Lorával. Szegény lány iszonyúan zavarban volt.
   - Ne haragudj rám! - hebegte pirulva Frankienek.
Frank igyekezett humorral elütni a dolgot.
   - Ugyan már! Gee is lehányta már párszor a cipőmet, hozzá vagyok szokva!
Lora elnevette magát és ettől kicsit oldódott a hangulat.
   - Annyira szégyenlem magam, ahogy viselkedtem.
   - Semmi baj, de tényleg! - veregette meg Frankie a vállát. - Mit szólnál holnap egy kis csatangoláshoz? Négyesben! - tette hozzá gyorsan, mert látta, hogy tiltakozni akarok.
   - Az jó lenne! -lelkendezett Lora és már nyoma sem volt a szomorúságnak.

Lora még három hétig volt nálunk. Az elszökős incidenst leszámítva nem volt vele több zűr. Eljött egy koncertre is, amit mondanom sem kell, a legjobb helyről őrjönghetett végig.
Mikor Gee bejelentette, hogy a Teenagers-t neki küldi, azt hittem elájul. Akkorát sikított, majd megsüketültem és a nyakamba ugrott.
A búcsúzás nagyon nehéz volt, bár megígértük neki, hogy ha lehet a téli szünetben is eljöhet, de hát hol volt még a december.

Lora távozása után az életünk visszatért a régi medrébe. Augusztusban volt három hát pihenő, amikor mindenki elment nyaralni, hogy aztán ősztől egy új album munkálataiba fogjanak bele újult erővel.