Lora másnap reggel sem került elő a szobából és kopogtatásomra sem válaszolt. Eljött a délután és aggódni kezdtem. Megpróbáltam újra benyitni és legnagyobb megdöbbenésemre az ajtót nyitva találtam. Beléptem és szétnéztem. Iszonyú kupi volt, ruhák szanaszét, a tükör előtt egy eltört szemceruza, de Lora sehol. Nagyon rossz érzésem támadt, félve nyitottam be az emeleti fürdőszobába, de ott sem volt. Újra megnéztem a szobát és megállapítottam, hogy a táskáját és a  pénztárcáját elvitte.
Átkutattam az egész házat, pincétől a padlásig, de Lorát sehol sem találtam.
Azonnal felhívtam Gerardot.
   - Lora eltűnt! – mondtam kétségbeesetten a telefonba. – Mindent átkutattam a házban, de sehol sincs!
   - Azonnal megyek! – válaszolt Gee és valóban, alig telt el negyed óra, mikor nyílt az ajtó és Gerard lépett be rajta.
A nyakába ugrottam.
   - Istenem, eltűnt!
   - Jól van, nyugi! Biztos mindent átnéztél?
   - Igen!
   - A szekrényeket is?
   - Igen!
   - Most együtt újra átnézünk mindent és ha nem találjuk, akkor…
   - Akkor?
   - Akkor majd kitalálunk valamit! – könnyekkel teli szemembe nézett.  - Ne aggódj, megtaláljuk!
Együtt újra átkutattuk az egész házat, de Lora nem lett meg.
   - Elszökött! – állapítottam meg kétségbeesetten, miután háromszor néztem meg a hálószobaszekrényben.
Egyfolytában az járt a fejemben, hogy az én hibám, és hogy ezért mit fogok kapni Sarahtól. Rám bízta a lányát és meg… eh!
Kezdett sötétedni. Abban reménykedtünk, hogy mivel itt senkit nem ismert, jól kidühöngi magát, aztán hazajön, hisz nincs hová mennie. Este 10 körül már nagyon ideges voltam. Közben Gee felhívta Frankiet, aki hamarosan újra nálunk volt.
   - Vajon hová mehetett? – tanakodtunk.
   - Frank, merre jártatok tegnap? – kérdeztem.
   - Hát… sok felé jártunk, de azt hiszem, a park tetszett neki legjobban.
   - A park? Te jó ég! Lehet, hogy ott van? – kérdeztem riadtan.
A park nem volt tőlünk messze, nagyon is elképzelhető, hogy ott bujkál valahol, csakhogy az a hely nagyon nem biztonságos sötétedés után.
Frank és Gee azonnal indultak. Én is akartam menni, de valakinek itthon kellett maradnia, hátha Lora hazajön. Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, leültem, magam mellé tettem a telefonomat és vártam. Ennél szörnyűbb, idegtépőbb dolog nincs az életben!

*****************

Gerard és Frank megálltak a park melletti parkolóban. Jóval 10 után járt márt az idő, de ezen a helyen még mindig zajlott az élet, és annak is a sötétebbik oldala!  Narkósok, részegek, hajléktalanok lakhelye volt ilyenkor a nappali fénynél szép, és barátságos hely. Frankiet bűntudat gyötörte. Az járt a fejében, hogy miatta szökött el a lány, bár nem egészen értette miért. Nem tett semmi olyat, amiről Lora azt hihette volna, hogy többet akar tőle puszta barátságnál. A fene se érti ezeket a tinilányokat!
   - Frankie, ne edd magad! – mondta Gee többször is. – Nem a te hibád! Lily is egy kicsit érzéketlen volt. Nehéz egy 13 éves lánnyal!
   - Az biztos!
Alaposan szétnéztek, több embert is megkérdeztek, nem látta-e a lányt. A közeli boltban az eladó emlékezett valami hasonló kinézetű lányra, aki két fiúval italt vásárolt. Először nem is akarta kiszolgálni őket, de az egyik srác már nagykorú volt, úgyhogy nem lehetett megtagadni tőle az alkoholt.
   - Ez nem jó hír! – vélte Franke.
   - Már ha egyáltalán tényleg Lora az!
Egy órás keresgélés után ráakadtak egy 3 fős társaságra, akik… hát… szóval már nem voltak szomjasak. Ahogy közelebb értek hozzájuk, rögtön felismerték Lorát. Gee odament a lányhoz, Frankie a távolban maradt, nem akarta elijeszteni a zaklatott lányt.
   - Mit csinálsz itt? – kérdezte Gerard, Lora közelébe érve.
   - Nem mindegy neked? – válaszolt Lora vihogva, kezében vodkásüveggel.
Gerard megfogta a kezét és maga után akarta húzni.
   - Gyere, hazamegyünk! Majd otthon mindent szépen megbeszélünk!
   - Nem megyek sehová! – ordított magából kikelve a lány és lecövekelte magát. – Hagyj békén!
A két fiú csak most vette észre Gerardot, és odaálltak Lora mellé.
   - Lora nem megy sehová! – mondta a magasabbik. – Hallotta, nem? Nem akar menni és kész!
   - Még csak 13 éves. Nem ő dönti el, hogy akar-e jönni!
   - Mit akar maga tőle? Talán a szűz kiscsajokra bukik? Rohadt pedofil! – ezzel a két fiú fenyegetően elindult Gee felé.
Ez volt az a pillanat, mikor Frankie is csatlakozott a társasághoz.
   - Na, mi van srácok? – kérdezte Gee mellé állva. – Már nem olyan nagy a szátok?
   - Nézd már a két vén fószert! – néztek össze a fiúk. – Csak nem verekedni akarnak? Aki győz, azé a lány!
   - Lorát hazavisszük!
   - Jah, otthon az ágyban jobb, mi?
A magasabbik fiú nekiment Geenek, aki könnyedén kivédte az ütést és válaszul behúzott neki egyet. A két srác nem lehetett valami gyakorlott verekedő, mert mikor meglátták, hogy nincs sok esélyük, gyorsan elhúzták a csíkot.
Gerard újra Lora felé közeledett és nyújtotta neki a kezét.
   - Gyere, menjünk haza! – próbálta győzködni, de Lora hátrálni kezdett.
   - Hagyjál! Nem akarok menni! – ordította Lora és közben időnként Frankiere sandított, aki jobbnak látta inkább a háttérben maradni. Úgy gondolta jelenléte még jobban összezavarja az amúgy is feldúlt lányt.
Gerard még mindig szép, lassan araszolt felé, Lora pedig ugrásra készen állt.
   - Lora, ne csináld ezt! Nem lesz semmi baj! Kialszod magad és elfelejtjük ezt az egészet, rendben?
A lány megállt egy pillanatra, mintha komolyan fontolóra venné az ajánlatot, aztán a következő pillanatban futásnak eredt és villámgyorsan eltűnt a fák árnyékában.
   - Bassza meg! – kiáltott fel Gerard és utánaeredt, Frankievel a nyomában, de Lora úgy eltűnt a sötétben, mint a kámfor.