Maradtunk még egy kicsit, hallgattuk a zenét, aztán hazamentünk, hogy főzzünk valami finomat vacsorára. Lora ragaszkodott hozzá, hogy segít nekem. Meghívtuk az egész bandát, unokahúgom nagy örömére.
A vacsi kellemes hangulatban telt, Lora teljesen feloldódott kezdeti feszélyezettsége után. Úgy vettem észre, hogy legjobban Frankievel jön ki. Nagyon egy hullámhosszon voltak! Folyamatosan ugratták egymást, Lora nagyon is vevő volt Frankie poénjaira.
Mikor mindenki hazament és mi végre ágyba kerültünk Gerardal, egyfolytában Lorán járt az eszem.
   - Beszéltem ma Sarahval. – meséltem. –Azt mondta rég nem hallotta Lorát ilyen boldognak és vidámnak. Azt hiszem, jót tesz neki a társaságotok!
   - Helyes lány. – mondta Gee, miközben átölelt.
   - Igen, az! Észrevetted, hogy Frankievel milyen jól elvannak?
   - Jah, mint két gyerek!
   - Nem bánod, hogy itt van?
   - Dehogy bánom! És úgy látom neked is jót tesz a társasága! Vidámabb vagy, mióta itt van.
Elgondolkodtam. Valóban nagyon örültem, hogy Lora velünk van. Valahogy feldobott a jelenléte.
   - Tudod, Lora nagyon emlékeztet anyára.
Gerard felém fordult és megcsókolt.
   - El is felejtettem mondani, holnap nem tudok velük menni.
Úgy volt, hogy másnap Gee, Frankie és Lora együtt mennek valahová.
   - Lora már tud róla, de nem bánta.
   - Hát, - némi aggodalom költözött a szívemben. – azért remélem nem lesz gond!
   - Ne izgulj! Frankie minden lököttsége ellenére tud rá vigyázni.
   - Remélem is, különben egy oktávval magasabb hangot csinálok neki!

Reggel, indulás előtt eleget tettem ígéretemnek, és befestettem Lora haját. Természetesen fekete lett, megspékelve egy adag élénkpirossal a feje tetején. Rövidebb is lett a haja, hátul a válláig ért, felül pedig még rövidebb, kicsi frufruval. Nagyon tetszett neki és a fiúknak is! Igazi vagány csaj lett belőle.
Farnkie meg is jegyezte.
   - Nem semmi egy ilyen csajjal végigmenni az utcán! – és elismerően nézet végig Lorán, aki szinte ragyogott a boldogságtól, új külseje miatt.

Gyorsan eltelt a nap és estefelé már nagyon vártam haza Lorát és Frankiet. Hiába nyugtatgattam magam egész nap, rettenetesen izgultam értük. És nem elsősorban azért, hogy valami bajuk lesz.
Mikor hazaértek Lora nagyon fel volt dobva.
   - Milyen volt a napotok? – kérdeztem és Frankiet ott tartottam vacsorára. Gerard még nem volt otthon.
   - Nagyon jól! – lelkendezett Lora. Elmesélte merre jártak és mennyit bohóckodtak együtt. Szemei furcsán csillogtak, mikor Frankiere nézett, és ez nekem nagyon nem tetszett. Nem gondoltam én, hogy Frank bármi „rosszat” tett volna vele, csak a tinik kis dolgokat is hatalmasnak tudnak látni és Lora most pont olyan állapotban van, hogy képes magának bemesélni bármit.
Mikor kettesben maradtunk tovább áradozott Frankieről. Egyértelmű volt számomra, hogy a maga módján belezúgott. És amiket mondott az már néha ijesztő volt.
Nem voltam rest, megkérdeztem tőle azt, ami nem hagyott nyugodni.
   - Beleszerettél Frankiebe?
Szegény elvörösödött, nagyon zavarba jött. Már én is megbántam, hogy ilyen nyíltan megkérdeztem, de féltettem őt egy ilyen csalódástól. Gondoltam jobb lehozni a földre, mielőtt még jobban belelovallja magát.
Nem válaszolt, csak sértődötten hátat fordított és el akarta húzni a csíkot, de gyorsan megfogtam a kezét és nem engedtem elmenni.
   - Beszélnünk kell! – mondtam nagyon komolyan.
Elhúzta a száját, olyan igazán flegmán, kiolvastam belőle, hogy „mi a faszt akarsz?” és ettől kicsit berágtam. Az oké, hogy kamasz, de attól még viselkedhet tisztelettudóbban.
   - Lora, - néztem komolyan a szemébe, és nagy erőfeszítésembe került, hogy ne adjak neki két nagy pofont, olyan pofákat vágott. – Te még csak 13 éves vagy, Frank pedig felnőtt férfi! Nem az a baj, hogy jól érzitek magatokat együtt, de jó lenne, ha tudomásul vennéd, hogy ebből nem lehet semmi több. Szeretnélek megóvni a csalódástól!
Uram isten, azt a nézést! Ha pillantással ölni lehetne, én biztosan holtan esek össze ott helyben.
   - De… ez… én szeretem – hebegte lángvörös arccal. – És olyan kedves velem.
   - Persze, hisz ő is kedvel téged, de semmi több!
Át akartam ölelni, mert amit most mondtam neki, az biztosan nagyon rosszul érintette, de úgy éreztem ezt jobb időben tisztázni, még mielőtt jobban beleéli magát, de eltolt magától.
   - Te is csak olyan vagy, mint anya! – vágta a fejemhez magából kikelve. – Mindig csak azt hajtogatjátok, hogy túl kicsi vagyok!
   - Talán mert ez így is van!
   - Azt hittem te jó fej vagy, de úgy látom tévedtem! – ezzel sarkon fordult, felrohant a lépcsőn és becsapta maga után a szobája ajtaját.
   - LORA! – kiáltottam utána. Ilyen reakcióra nem voltam felkészülve. Felszaladtam az emeletre és bekopogtam az ajtaján. Nem reagált. Lenyomtam a kilincset, de zárva volt. Könyörögtem neki, hogy beszéljük meg, de semmi válasz.
Legszívesebben a fejemet a falba vertem volna. Mért is nem kértem Lorához egy használati útmutatót?
Végső megoldásként felhívtam Frankiet, hátha ő tud beszélni a lány fejével.
Mikor elmeséltem a történteket Frank kiakadt. Égre-földre szabadkozott, hogy ő nem csinált semmi olyat, amit Lora félreérthetett volna. Biztosítottam róla, hogy nem hibáztatom, tudom, hogy a kamaszoknál ez gyorsan jön. Elég pár kedves szó, mosoly és máris a fellegekben érzik magukat.
Még akkor este átjött Frankie, hogy beszéljen Lorával, de neki sem volt hajlandó kinyitni az ajtót, így dolga végezetlenül ment haza.
Újra megpróbáltam én beszélni vele.
   - Lora, ne haragudj! – próbálkoztam most más hangnemben. – Én nem akartalak megbántani, csak nem szeretném, ha csalódnál!
Résnyire kinyitotta a szoba ajtaját, onnan nézett rám kisírt szemekkel.
   - Kösz szépen, hogy elárultál Franknek! – sziszegte az eddigieknél is mérgesebben. – Most jól leégettel előtte! Gondolom jót röhögött rajtam!
   - Dehogy! Egyáltalán nem….
   - De tudod mit, nem érdekel! Elintézted, hogy ezentúl ne akarjak vele találkozni! – ezzel újra becsapta az ajtót.
   -Lora! – kiáltottam még utána kétségbeesetten, de hiába.
Éreztem, hogy ezt alaposan elcseszetem. De mentségemre szolgáljon, hogy csak jót akartam és nem igazán igazodok ki a tinik lelkivilágán.
Végre hazajött Gerard, és sírva meséltem el neki a történteket. Abban ő is egyetértett, hogy nem kellet volna szólnom Franknek. Ő is próbált szót érteni a lánnyal, de hiába.
Végül úgy döntöttünk mára felhagyunk a próbálkozással. Talán ha kialussza magát holnapra más színben látja majd a világot.