Gerard meleg könnycseppekkel az arcán kuporog egy vörös díványon. Szemlátomást valami borzalmas dolog érte őt. Keserves nyöszörgésébe az egész teste beleremeg.

Fejét felhúzott lábaira hajtja, és közben Frankről egy képet szorongat kitartóan a kezében.

  - Mi... ért... tört... ént... ilyesmi?-szipoglya maga elé meredve, mikor már nagyjából sikerült lecsitulnia.

Ekkor valaki benyit az ajtón. Gee könnybe lábadt szemeivel sandít az idegen felé, de nem igazán tudja kivenni az alakot.

   - Bejöhetek? - kérdezi egy férfi hang elhalóan. Gerard erőltetetten megvonja a vállát, mire a férfi belljebb tessékeli magát az ajtón, majd becsukja maga mögött azt.- Mi történt? Akarsz... mesélni?

Gerard összeszedte minden erejét, alaposan megtörölte a szemét, és normális ülőhelyzetbe görnyedve rápillantott az éppen mellé ülő Mikeyra. Mikey átölelte, majd mikor Gee úgy érezte, hogy eleget sírt öccse vállán, szelíden eltolta magától, és nehezen, de kipréselte a szavakat száján.

   - Frank... épp... készül... leugrani... a... 10. EMELETRŐL!!!!!!- a végére ismét elcsuklott a hangja és felordított fájdalmában.

Mikey a hír hallatára hirtelen még lélegezni is elfelejtett. Aztán magához térve dühösen megrázta bátyját.

   - Te fasz, miért nem rohanunk azonnal oda?!

   - Próbáltam!!! - fakadt ki Gee.- De egyszerűen nem visz a lábam. Én vagyok mindennek a hibája... ha nem állok le dumálni chat-en Frankkel...- ismét bőgni kezd.

   - Bratyó, ne hisztizz már!!! Frankie a legjobb haverunk, főleg neked... vagy mi? Ha most cserbe hagyod, akármi is az, amiért ennyire kiborult... azt lehet mondani, hogy sose szeretted eléggé.

Erre Geenek bekattan valami, és folyton csak ez a három szó pörög a fejében: " sosem szeretted igazán..."

Nem? Senkit egész életében nem szeretett ÚGY, mint Franket. Felpattant a díványról, lesöpörte a friss cseppeket fekete zakójáról, majd kirobogott a szobából. Mikey először nem is fogta fel, hogy a bátyja ilyen hamar felfogta a helyzet nehézségét, így meglepetésként érte, amikor a másik pillanatban már egyedül ücsörgött. Észbe kapva, gyorsan Gerard után loholt.

   - Tudod, hogy hol van? - lihegte Mikey, miután Gerard mellé ért.

Bátyja határozottan bólintott.

Kirohantak a szállodából, majd balra fordulva egy nagy lakótelep elején találták magukat.

   - Ügyes... itt aztán akármelyik házhoz is felmászhatott...- dünnyögte szitkozódva Mikey.

   - Nem igazán. Látod ezeket, itt elől? Csak ötemeletesek. Mini ez a lakótelep, és Frankie nem viccelt, amikor azt mondta, hogy " a 10.-ről fogok halálugrást végezni és akkor..."- Gee hirtelen elhalkult. Szép fokozatosan...

   - És? Utána mit mondott?- Gee erre nem válaszolt, csak megrázva fejét gyorsabb tempóra kapcsolt egészen addig, míg el nem ért a magasabb háztömbökhöz. Azok bizony dupla olyan magasak voltak, mint a lakótelep elején található panelek. - Ezekből nincs túl sok. - mormolja orra alatt Gee. - Jobban körbenéz, majd néhány lépést még megtéve odaér az első ilyen tízemeletes házhoz. - Itt van.

   - Biz... tos? - kapkod levegő után Mikey, és már a fulladás kerülgeti szegényt.

   - Ühüm.- bólint Gee, és szeme megállapodik a tízedik emeleti korlátnál kapaszkodó alakon. Ismét könnyezni kezd. Vörösödik a szeme, kezd sötétedni minden...

Mikey rázza fel a teljes megsemmisülésből, és elhaló tekintetével megindul az ajtó felé. Öccse már nem megy vele, lenn marad. Gee viszont rinocérosz léptekkel trappol fel a szinteken, az éjszaka közepén. Nagyon, NAGYON rosszul érzi magát! És már csak egy emelet... egy fél... pár lépcsőfok... és fenn van a 10.-en! Kimegy az emelet kis közteraszára, ahol Frankie is tartózkodik.

   - Frank...- suttogta ideges, elcsukló hangon Gerard.

   - Gee...- nyögte keserves, rémült hangon Frankie.

   - Kérlek... gyere el onnan!- minden egyes szó Gerard számára egy karódöfés volt a szívébe.

   - Minek? Hogy majd jól kiröhögjetek Ray-el?! Kösz, nem kell!- üvöltötte sírva fakadva Franky,  és bal kezével egyik pillanatról a másikra elengedte a korlátot.

   - Idióta!- Gee hangjában düh és félelem lapult. - Nincs semmi közöm Ray-hez! Szeretek valakit... De nem őt... szóval hagyd ki ebből!

   - Csak azért faltátok ott egymást a riport előtt, mi?!- fintorgott Frank, és már készült volna, hogy jobb kezével is eleressze az idáig biztonságot nyújtó vasat, de látszott rajta, hogy ezt még magával se merné megtenni.

Gee tett felé egy óvatos lépést, és lassan kinyújtotta a kezét. - Ne csinálj semmi hülyeséget!- Gerard még jobban bepánikolt, mikor meglátta, hogy épp az utolsó esélyét is készül előnni barátja.

    - Nos, ha nem Ray miatt készülök a teljes megsemmisülésre, akkor ki az a személy? Ha már úgysem állhatok rajta bosszút... De, legalább a nevét had őrizzem meg örökre.

    - KOMOLYAN, SZÍVBŐL SZERETNÉD TUDNI, HOGY KI AZ?-Gee most már végképp kiborult és torkaszakadtából üvölt. Igazából legbelül csodálkozik, hogy még egy ember sem kelt fel, vagy figyelt fel erre a drámai jelenetre.

    - IGEN, BAZDMEG!- visít vissza Frankie, és jobb lábát kilógatja a levegőbe.

    - Akkor jól jegyezd meg ezt a nevet: Frank Anthony Iero!!!!!- Frankie szíve nagyot dobban a neve hallatán. Egy kínos másodperc elteltével Gerard közelebb csoszog haverjához, annyira, hogy már simán meg tudja fogni a kezét. - Na, gyere, szerelmem!- magára erőltet egy mosolyt, a helyzet ellenére is.

Franky hálásan megragadja Gerard segítő jobbját, és nehezen, de visszakecmereg a biztonságos területre.

Egy darabig csak könnyel és boldogsággal megtelt, csillogó szemmel nézi barátja tekintetét, majd minden erejével jól magához szórtja.

    - És... és... én még azt hittem, hogy... megcsaltál! De, tudhattam volna, hogy sosem csalsz meg!- szipogta gyerekhangon, édesen Frankie.

    - Naná, hogy nem csalnálak meg! Szeretlek!- visszaöleli "örök szerelmét".

 ***

Lent vannak már Mikey mellett, biztonságban.

    - Frank, basszus, rám hoztad a frászt, de komolyan!- sápítozott Mikey.

    - Bocs! Többé nem fogom ezt csinálni, mert tudom, Gee sosem hagyna magamra!

    - Hmmm...- Gee szinte gőzölög szégyenében...

    Másfél órával ezelőtt:

(Frank és Gee éppen chat-en beszélgetnem egymással):

  Frank: Ez az én Gee! Sosem csalna meg!^^

Kivéve, amikor rajta kaptalak egyszer Ray-vel… :'(

  Gerard: De hát banátos volt... :$

   Frank: Igen? Ha én leugrom a 2.-ról, és jól összetöröm magam, akkor majd engem is így "vigasztalj" majd meg, légyszi!

   Gerard: Hé! Te csak ne fenyegess! :s

   Frank: Nem is... jobb ötletem van. A 10. sokkal jobb! Na pápá!

*Frank kijelentkezik a beszélgetésből*