Úgy ment el az a pár hét, mintha elfújták volna. Egyszer csak azt vettem észre, hogy indulnom kell Loráért a reptérre. Gondolom neki nem telt ilyen gyorsan az idő.

Egyedül mentem ki és mikor meglátott odafutott hozzám és a nyakamba ugrott, de közben a szemével a hátam mögé sandított.

   - Egyedül jöttem. – mondtam, mielőtt megkérdezte volna hol vannak a többiek.

Kicsit alábbhagyott a lelkesedése.

   - Mi az, én már nem is vagyok elég neked? – hecceltem, de ezzel sikerült zavarba hoznom.

   - Nem… nem… dehogy, én csak...

   - Jól van, semmi baj! – fogtam meg a kezét és magam után húztam. – A fiúkkal majd később találkozhatsz! Úgyis tudom, hogy ők érdekelnek téged igazán!

Csak irult-pirult, nem tudott erre mit mondani.

   - Jó a pólód! – jegyeztem meg, mikor feltűnt, hogy MCR-es póló van rajta.

   - Ugye? – szólt lelkesen – És tudom az összes dalukat, megvan minden lemezük…

   - Jójó, elhiszem! – próbáltam csitítani, nem sok sikerrel. – Úgy látom igazi MCR fan vagy!

   - Hát nem szeretnék lemaradni tőled!

   - Lemaradni? Lehet, hogy hihetetlen, de én alig ismerem a dalaikat. Bár most a turné alatt sokat tanultam, de előtte azt sem tudtam eszik vagy isszák.

   - Tényleg? – nézett rám csodálkozó arccal. – Nem is tudtad ki Gerard, mikor megismerted?

   - De nem ám!

   - Hát ez tiszta ciki! – szaladt ki a száján.

   - Na, azért nem mindenki rossz ember, aki nem ismeri az MCR-t! Na, gyere, menjünk haza!

Ahogy beléptünk a házba Lorának tátva maradt a szája, ahogy körbenézett.

   - Ez nem semmi! – kiáltott fel.

   - Tetszik?

   - Nagyon! Ez szuper!

Hagytam, had nézelődjön, majd elindultam az emeletre.

   - Gyere, megmutatom a szobádat.

Felmentünk és Lora még mindig tátott szájjal bámult.

   - Ez lesz az enyém? – kérdezte, mikor bementünk egy tágas, világos szobába.

   - Megfelel? – kérdeztem, és mint egy inas meg is hajoltam.

   - Ó, tökéletes!

   - Fáradt vagy?

   - Nem!

   - Akkor, lenne kedved kicsit szétnézni a környéken?

   - Hát persze! – mondta lelkesen és épphogy csak ledobta a bőröndjét máris útra készen állt.

   - Nem akarsz előtte kipakolni?

   - Nem, az ráér később!

Megmutattam neki a főbb helyeket, de Lorát leginkább a rock boltok érdekelték. Ha látott egyet azonnal bement és megnézte milyen MCR-es cuccokat lehet kapni.

   - Itt sokkal több minden van, mint otthon! – jegyezte meg a harmadik bolt után.

Hulla fáradtan értünk haza, elég későn. Gerard már otthon volt, és Mikeyval együtt.

Mikor Lora meglátta őket először meg sem tudott szólalni. Odavezettem a kővé dermedt lány Mikeyhoz.

   - Ő az unokahúgom, Lora!

Lora illedelmesen nyújtotta a kezét, de Mikey kézfogás helyett adott neki két puszit.

   - Szia! Örülök, hogy megismerhetlek! – szólt Mikey.

   - Ööö… szia, én is örülök! – nyögte ki végül Lora.

Aztán kapott Gerardtól is két puszit üdvözlésképpen.

   - Hogy telt a napotok? – kérdezte Gee, mert látta, hogy kicsit lefagyott a társaság.

   - Ó, nagyszerűen! – lelkendeztem. – Megnéztük a környék látványosságait, de elsősorban a rock boltokat!

Gee végignézet Lora ruháján és csak most tűnt fel neki a pólója.

   - Szép! – intett a póló felé vigyorogva.

   - Nekem is tetszik! – mosolygott végre Lora is.

Ahogy egymásra néztek, volt köztük valami cinkosság. Nagyon jól kijöttek egymással már múltkor is, és miután oldódott a kezdeti feszültség és felengedett a társaság, újra megtalálták a közös hangot.

A vacsora már kellemes hangulatban telt, főleg miután Gee megígérte Lorának, hogy másnap elviszi őt a próbatermükbe, ahol megismerkedhet a többiekkel és addig maradhat ott, ameddig akar.

Másnap én is elkísértem őket.

Mikor Lora először találkozott a teljes zenekarral, hát az leírhatatlan volt. Úgy vigyorgott, mint egy vadalma, már attól féltem görcsöt kap az arca. Aztán együtt mentünk ebédelni.

Frankie hozta a szokásos formáját. Addig nevetette Lorát, míg kicsordult a könnye. Az étteremben elég csúnyán néztek ránt, mert igen hangosak voltunk.

Gerard kiment telefonálni, és mikor visszajött sütött róla az elégedettség.

   - Egy kis meglepit szerveztem Lorának! – súgta a fülembe.

   - Tényleg? És mi az?

   - Majd meglátod! – kacsintott titokzatosan.

Mikor visszamentünk a próbaterembe, Mikey befogta Lora szemét és így vezette be a szobába.

   - Várjál még! – mondta neki. – Jó, most már kinyithatod!

Mikor a lány kinyitotta a szemét elakadt a szava, és két kezét a szája elé kapva csodálkozott rá a széken heverő holmikra.

Volt is min csodálkozni! Egy teljes MCR-es ruházat hevert a széken. Nadrág, póló, nyakkendő, öv, zokni, stb., stb.

   - Te jó ég! – nyögte végül. – Ez mind az enyém?

   - Tetszik? – kérdezte Gee.

   - Hogy tetszik-e? Ez egyszerűen csodálatos!

Ezzel megfogta a nyakkendőt (ami meg is volt kötve) és a nyakába akasztotta, majd felvette a cipőt és a kesztyűt, maga elé tartotta a pólót és minden egyes darabot megfogott, megnézegetett.

   - Köszönöm! Köszönöm! – ugrált örömében hol egyik, hol másik fiú nyakába.

Odamentem Gerardhoz.

   - Köszönöm! Nagyon boldoggá tetted! Majd alkalomadtán meghálálom! – búgtam a fülébe és belecsíptem a fenekébe.

Válaszul adott a számra egy puszit és átkarolt, majd elégedetten nézte Lorát, aki ragyogott a boldogságtól, majd nem bírta ki, elment átöltözni. Mikor visszajött már rajta volt a teljes felszerelés.

   - Azta, de jól nézel ki! Kiáltott fel Frankie

Odamentem hozzá és végignéztem rajta.

   - Tényleg jól áll! – jegyeztem meg. – Már csak a hajaddal kéne valamit kezdeni! – nézegettem hosszú, barna haját.

   - Ajaj, Lilyből előbújt a fodrász! – sopánkodott Gee.

   - Vigyázz Lora, - folytatta – Lilynek hajvágáshiánya van!

Oldalba böktem Gerardot.

   - Ne ijeszd meg szegényt! Tényleg, szeretnéd, hogy megcsináljam a hajad?

Lora gondolkodott egy kicsit, majd rávágta.

   - Igen! Legyen fekete!

   - És anyád mit fog szólni hozzá?

   - Őt nem zavarja.

   - Nem bánom, ez lesz a holnapi program.