*Frank’s P.O.V*

Láttam, ahogy nyílik az ajtó, majd belép rajta Ray. Elvigyorodtam, és épp valami beszóláson gondolkoztam a hajával kapcsolatban, mikor belépett közvetlenül mögötte Ő. Még időm se volt, hogy felfogjam a látványt, azonnal követte Gee, és vigyorogva ugrott az első útjába kerülő emberre…vagyis rám. Szerencsém volt, mert épp egy ágyon ültem, szóval nem ütöttem meg magam, mikor rám zuhant, de azért még a viszontlátás öröme sem nyomta el azt az érzést, ahogy a levegő kiszorult a tüdőmből.

-Gee, te seggfej, mássz le rólam!- kiabáltam, mire mindenki nevetni kezdett. Még Ő is- Nem érted,te állat? Megölsz!!!

Végre lemászott rólam, majd vigyorogva segített fel engem is. Na, most már őszintén örültem neki, hogy ismét látom. Mosolyogva öleltem meg, majd elhúzódott, és láttam a szeméből, hogy valami gonosz dologra készül.

-A jó öreg Frank! Egy centit sem nőttél, haver!

Hát nem csalódtam. Vigyorogva vontam vállat, de szóhoz már nem jutottam, ugyanis Gee ismét megölelt, és tudtam, hogy a beszólása ellenére, ugyanúgy örül nekem, ahogy én neki. Aztán az öccséhez lépett, és őt is megajándékozta valami olyasmi szeretetkinyilvánítással, mint az imént engem. Ekkor végre volt időm szemügyre venni Őt. Először fordult elő velem, hogy zavarba jöttem. De olyan igazán zavarba, mikor nem tudod, hogy mit csinálj, hova nézz, vagy mit mondj. Csak állt ott, nevetett, ahogy Gee merényletet követ el Mikey és Bob ellen, és egyszerűen még lélegezni is elfelejtettem. Hosszú, hullámos haja törékeny, sápadt arcot keretezett, amiben szinte égett a két hatalmas zöld szeme. Ajkaira csak elég volt egy pillantást vetnem, hogy tudjam, életemben nem láttam még ehhez hasonló finom ajkakat. Keze hasonlósan sápadt, és törékeny látszatot keltett, és az a benyomásom támadt, hogy róla mintázzák azokat a porcelán babákat, ami minden kislány álma.  Fekete nadrágja, és szintén sötét felsője még vékonyabbnak mutatta testét, de azért ott gömbölyödött, ahol kell. Tornacsukája olyan színes volt, mintha azzal szórakozott volna, hogy különböző színű festékeket csepegtet rá… lehet, hogy tényleg azt csinálta. Aztán nem volt időm tovább legeltetni a szemem, ugyanis Mikey oldalba lökött, mire értetlenül pillantottam rá.

-Frankie, kocsányon lógnak a szemeid! De még a gondolatát is felejtsd el, hogy te meg ő, mert…

De már nem volt ideje befejezni, ugyanis Gee megragadta a lány kezét, és ünnepélyes arckifejezéssel hozzánk lépett.

-Srácok, szeretném bemutatni nektek Madison-t! Maddy, ő itt Mikey, az öcsém, és Frankie…aki csak Frankie!- vigyorgott, majd figyeltem, ahogy Madison kezet ráz Mikey-val.

-Örülök, hogy végre megismerhetlek!- szólalt meg mosolyogva Madison, majd felém fordult- És neked is örülök, Frankie!

Aztán megfogtam a kezét, de ekkor ismét azt éreztem, hogy nem tudom, mit csináljak. Pedig egy kézfogás nem egy bonyolult dolog, igaz?

-Nem is tudod elképzelni, hogy nekünk micsoda öröm az, hogy végre láthatunk!- szólaltam meg hirtelen, és örömmel nyugtáztam, hogy azért még maradt bennem valamennyi régi önmagamból. Madison erre úgy elpirult, hogy sápadt kis orcája egészen megélénkült, és zavartan húzta vissza a kezét. Imádtam, hogy ilyen reakciót váltok ki a csajokból.

 -Na jó, Frankie, csak vegyél vissza magadból, jó?- vigyorgott rám Gee, de szemeiből csak úgy áradt, a „Csak egy ujjal is érj hozzá, és szétrúgom a segged!”  érzés. Jól van, jól van…nem kell rögtön leharapni a fejem. Csak ártatlanul vigyorogtam vissza rá, majd ismét Madison felé fordultam.

-Hallottam, hogy te is New York-ban tanulsz…- kezdtem, de Gee azonnal a szavamba vágott.

-Igen, eddig ott tanult, de szüleivel ide költöztek, szóval itt fejezi be a gimit! Ajánlom, hogy rajta tartsátok a szemeteket!- pillantott rám és Mikeyra, de a vigyorom ismét elég félreérthető lehetett, ugyanis nem felejtett el egy újabb kellemetlen megjegyzést tenni- Remélem, a barátnőd jól van, Frank!

Oh igen, a jó öreg féltékenység. Tipikusan az a szöveg, amivel elijesztik a csajt a potenciális veszélyforrástól…ez esetben tőlem. Láttam is, ahogy Madison az ajkába harap, mintha máris sajnálná a be nem teljesedett szerelmünket. Oké, ez még nekem is fájt, szóval maradjunk a kalandnál. Csak azt tudnám, hogy mit akadékoskodik Gerard, mikor tudtommal nem járnak…

-Hát Gee, attól tartok nem ő az igazi! – mondtam tettetett sajnálattal, sőt még sóhajtottam is egy jó nagyot. Mindent a cél érdekében- Nem sokáig fog már tartani ez a románc, úgy érzem! Komolyabb kapcsolatra vágyom, tudod?

Nem sokon múlt, hogy ne röhögjem el magam, mikor megláttam az arcukat. Először is Mikey úgy nézett rám, mintha épp azt jelentettem volna be, hogy szerzetesnek készülök. Bob arcán is valami hasonló döbbenet látszott, míg Ray csak vigyorgott, ahogy Gee is. Madison csak bájosan pislogott rám a nagy szemeivel.

-Jól van, Frankie! Szerintem menj, szépen vedd be a gyógyszereidet, és aludj egyet! Talán holnapra megjön az eszed!- nevetett Ray, mire én csak megvontam a vállamat, és ismét ártatlanul mosolyogtam. Gee csak egyetértően bólintott, de a szemében még ott volt a fenyegetés: ő tudta, hogy mire készülök. Tudta, hogy meg akarom szerezni Madisont.

*Madison’s P.O.V.*

Frankie csak mosolygott, de éreztem, ahogy Gee ujjai szorosan rákulcsolódnak a karomra. Mintha figyelmeztetni akart volna valamire, de nem értettem mire. Jó, oké, tisztában voltam vele, hogy ez a Frank szinte levetkőztetett a tekintetével, de azért nem vagyok olyan hülye, hogy bedőljek ennek az álszent szövegnek. Ahhoz túl sok rosszfiúval találkoztam már, és Frank határozottan egy volt közülük. Elismerem, hogy határozottan jól nézett ki a sötét, szinte fekete hajával, és a piercing-je is nagyon csábító volt az ajkában, ahogy többször hozzáért a nyelvével a beszélgetésünk alatt, de túl mesterséges volt minden mozdulata. Mintha nagyon jól tudná, hogy mi az, aminek a csajok nem tudnak ellenállni, és egy betanult rutin lenne az egész. Biztos vagyok benne, hogy egy csaj se mondott idáig nemet neki. Istenem, mennyire fogom élvezni, hogy én lehetek az első.

*Gerard’s P.O.V.*

Meg akartam ütni Frankiet. Annyira felbosszantott a játszadozásával, hogy legszívesebben bevertem volna neki egyet. Sosem értettem egyet azzal, ahogyan éli az életét, de nem is zavart egészen mostanáig. Nem érdekel, hogy hány lányt fog lefektetni, hogy aztán soha az életbe ne lássák viszont, de azt nem fogom hagyni, hogy Maddy-vel is ezt csinálja. Fel voltam rá készülve, hogy meg fogja próbálni, de azt gondoltam, hogy kezelni tudom majd a helyzetet. De az is igaz, hogy még nem tett semmi durvát, de túl jól ismertem már ahhoz, hogy ne bízzak abban, hogy nem is fogja megpróbálni. Persze talán ha tudná, hogy Madison nem átlagos, akkor máképp viselkedne, de felesleges ezen agyalni, hiszen nem tudta, és most is olyan átható tekintettel méregette, mintha már is azon fantáziálna, hogy…

-Hé, emberek, szerintem jó lenne lemenni! Miért vagyunk itt, ha nem is bulizunk?- pattant fel hirtelen Bob, és már indult is kifelé, hogy csatlakozzon a többiekhez. Mikey és Ray azonnal követte, Maddy pedig csak kérdő tekintettel meredt rám. Szívesen maradtam volna vele egy kicsit kettesben, de Frank még mindig ott állt mellettünk, és nem csatlakozott a többiekhez. Értetlenül néztem rá.

-Frank, te nem mész?- tettem fel a kérdést, mire csak egy szimpla mosoly volt a válasz.

-Csak a hölgy után!- felelte, és kezével az ajtó felé intett, de már Maddy-re szegezte ragadozó tekintetét. Maddy mosolyogva biccentett, majd sietősen kilépett az ajtón, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy ne lássuk meg: ismét elpirult. Frank élvezettel vigyorgott, éreztem a diadalmámorát, aztán követte Maddy-t, és végül fejcsóválva én is kiléptem az ajtón.