24.rész
2008.07.07. 21:34
Legalább hat éve nem jártam a nővéremék házában. Mikor én elköltöztem otthonról ő már férjnél volt és megszületett a lánya, Lora, aki már 13 éves volt. Éppen lázadó korszakát élte, olyan punk-os, rock-os mindenfélét, úgyhogy elég nagy szemeket meresztett Gerardra, mikor meglátta. Eleinte nem tűnt fel nekem fekete ruházata, hisz a temetésen mindenki abban volt, és amúgy is túlságosan el voltam foglalva egyéb dolgaimmal, így azt sem vettem észre mennyire megváltozott. Mikor Sarahékhoz értünk, alaposan szétnéztem a házban. Lora szobája olyan tipikus tiniszentély volt, a sötétebbik fajtából, tele poszterekkel, meg egyéb csecsebecsékkel. A sarokban még egy gitár is fölfedeztem. Aztán az egyik falon megláttam néhány MCR posztert. Sarah, aki eddig mögöttem állt, észrevette mit nézek. - Ezért nem örültem, hogy Gerardot is magaddal hoztad. – intett a poszterek felé. – Tudod, Lora kiskamasz. Nagyon nehéz időszakban van és ráadásul még anya halála is… Közel álltak egymáshoz, nagyon megviselte az elvesztése! Ezekre a srácokra meg úgy néz, mint az istenekre, ami nem is baj addig, amíg nem csalódik bennük! - Ne haragudj én nem tudtam…. - Semmi gond! Honnan is tudhattad volna. Tudod, mikor meglátta veled Gerardot, azt hittem elájul, de ki tudja, talán jót tesz neki, ha megismeri. - Gee nagyon jó ember, hidd el! Nem lesz rossz hatással rá! Miután körbenéztem a házban, leültünk vacsorázni. Lora egész idő alatt egy szót sem szólt, és rá sem mert nézni Gerardra. Egyelőre nem szóltam Geenek a poszterekről, nem akartam még jobban zavarba hozni Lorát, aki már e nélkül is eléggé zavarban volt. A vacsora kellemes társalgás mellett zajlott. Gerardot úgy kezelték, mint egy családtagot. Mondjuk neki nem nehéz megszerettetni magát az emberekkel. Valahogy árad belőle a szeretet. Előkerültek a gyerekkori emlékek, és ebből ő sem maradt ki. Mikor mesélt, láttam, hogy Lora mennyire odavan. Vacsora után kisétáltunk a kertbe. Elérkezettnek láttam az időt megemlíteni Geenek Lorát. - Gee, foglalkoznál majd egy kicsit Lorával? Kicsit elcsodálkozott a kérésemen. - Miért? Úgy látom, nem nagyon van oda értem. Hozzám sem szól. - Ugyan már, hisz kamasz! Tudod, a szobájában MCR posztereket láttam. Gee megállt. - Tényleg? - Felnéz rátok, csak… zavarban van. Barátkozz vele kicsit, biztos nagyon örülne neki! Ugye megteszed? - Hát persze! – mondta nevetve és átölelt. –Ha csak ez kell a boldogságához!
Másnap úgy terveztük, hogy elmegyünk kicsit szétnézni a városban. Persze az egész dolognak az volt a lényege, hogy magunkkal vigyük Lorát. Ahogy sejtetem, nem tiltakozott, boldogan ült be a kocsiba. Egész nap sétálgatunk, elmentünk egy moziba, és unokahúgom láthatóan feloldódott. Nagyon jól kijöttek Geevel, sokat beszélgetek és olyan gyorsan ment el az idő, szinte észre sem vettük. - Köszönöm! – mondta Sarah vacsora után, mikor mindenki elvonult. – Annyira jó látni, hogy Lora újra mosolyog. -Sarah, - kezdtem bele óvatosan a mondandómba, mert sejtettem, hogy amit most kérdezni fogok, az nem nagyon fog neki tetszeni. – Mi lenne, ha Lora eljönne hozzánk pár hétre az iskolaszünetben? Olyan kérlelőn néztem rá, mint még soha, senkire. Nővéremet meglepte az ötlet, hirtelen nem is tudott mit mondani. - És… Gerad mit szól hozzá? – nyögte ki végül. - Ő örülne neki, már megbeszéltük. És gondolom Lora sem tiltakozna. - De Lily, annyi dolgotok lehet, biztosan egy 13 éves kamaszlányt akarsz pesztrálni? - Ugyan már, Lora nem csecsemő, hogy pesztrálni kéne. Meg kicsit be is segíthetne rendben tartani a zenekar holmiját. - Hát, igen, azt biztosan élvezné!... Nem is tudom mit mondjak… - Mondj igent! – győzködtem. - Nem bánom, elmehet! – vágta rá végül, némi gondolkodás után. –De kérlek, nagyon vigyázzatok rá! - Vigyázni fogunk, megígérem! Megöleltem, de éreztem rajta, hogy feszült. Nem volt meggyőződve róla, hogy helyesen döntött. Mondjuk én sem szívesen bíztam volna a lányomat magamra, ilyen múlttal! Sarah elújságolta a hírt Lorának, aki rögtön a nyakába ugrott örömében. Ahogy elnéztem őket elfogott egy fura érzés. Az én lányom most lenne 3 éves, ha…. Hirtelen nagyon vágytam egy gyerek után, de tudtam, hogy ez egyelőre lehetetlen.
Lora odajött hozzám és megölelt. - Lily, köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Annyira boldog vagyok! Olyan szuper lesz veletek! Gerardra nézett. Rögtön gondoltam, hogy nem az én társaságomnak örül annyira! - Ugye elmondhatom a barátaimnak? – nézett az anyjára. - Hát persze, mond csak! Felrohant a szobájába és gondolom azonnal megsokszorozta a telefonszámlát. - Rég láttam ilyen boldognak! – nézett rám Sarah. –Nem hittem volna, hogy ennyire fel fogja dobni a utazás! – megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. – Lily, nem akarom a régi vitánkat újra felszítani, de ugye tudsz rá vigyázni? Tudom, nem a te hibád volt, ami történt, de… - Hidd el, nem lesz semmi baj! - És nem engedd, hogy rossz társaságba kerüljön. – itt lopva Gerardra nézett. - Sarah, elhiszem, hogy aggódsz, de hidd el, a zenekarbeli fiúk is nagyon rendesek. Nem lesz semmiféle rossz társaság! Nagyot sóhajtott. - Akkor jó. Tudod, és pont te tudod a legjobban, az embernek csak egy élete van! - Tudom Sarah! Aztán még megbeszéltük, hogy amint vége van a sulinak felültetik a repülőre és én a reptéren fogom várni.
|