*Sally*

2008. jan. 28. New Jersey 

Egy szót sem értettem az egészből. Ott állt előttem, arcán azzal az elszánt kifejezéssel, amit már annyira ismertem, és csak azt az egyetlen szót ismételgette. Azt a szót, ami minden eddiginél fájdalmasabban és kínzóbban hatolt a szívembe. VÉGE! Egyszerűen képtelen voltam elhinni…de hiszen annyira szerettük egymást! Oké, voltak vitáink, nem is kevés, de…nem lehet minden tökéletes! És most…egyszerűen csak vége lett. Talán túl naiv voltam! Talán csak én láttam úgy, talán csak én akartam  úgy látni, hogy szeretjük egymást! Valószínűleg tévedtem, mikor azt hittem, hogy szeret, és hogy elfogad! De miért pont most?!? Néhány nappal ezelőtt még semmi jele nem volt annak, hogy szakítani akar! Annyira hirtelen jött ez az egész…talán ezért is ilyen felfoghatatlan számomra! De akkor is megtörtént! Nem tagadhatom le, nem tehetek úgy, mintha semmi nem történt volna, és elfelejteni sem tudom, mert a szavai még mindig itt visszahangoznak a fejemben, és képtelen vagyok kizárni őket onnan, és úgy érzem megőrülök…oké, nyugi, nagy levegő! A szavai…a legszörnyűbb az egészben az volt, amiket mondott…azt mondta, hogy mindenkit elüldözök magam mellől az ostoba mániáimmal, és a kibaszott lelkivilágommal…igen, pontosan ezeket a szavakat használta! De nem értem…mi rosszat tettem? Nem tehetek róla, hogy nem akarok, és nem is tudok beolvadni az ő kétszínű világába! Engem nem vonz az a felszínes világ, amiben ő él! Én nem akarom ezt…olyan nehéz ezt elfogadni? Sajnálom, hogy nem vagyok én is olyan, mint a többi ember, aki csak bólogat, nem áll ki önmagáért, sőt senkiért sem, és aki csak beszél, és beszél, és közben észre sem veszi, hogy mindaz amit mond, az nem más, csak egy nagy rakás szemét! Én nem akarok ilyen lenni! És most már dühös vagyok rá, amiért bele akart kényszeríteni ebbe a pokolba, amiért elvárta tőlem, hogy szó nélkül éljem ezt  az „életet” , és amiért elhagyott, mikor nemet mondtam rá! Valószínűleg sosem értett meg engem, sosem értette meg, hogy mi van bennem, sosem akart az én „világomban” élni, sosem hallgatta úgy a zenéimet, ahogyan én, sosem nézte úgy a képeimet, ahogyan én, soha…na jó, megint nagy levegő! Talán nem is baj, hogy vége lett…?...milyen szépen írtam most! Úgy látszik, ha ki vagyok bukva, mindig mindent a tőlem telhető legjobban igyekszem csinálni! Édesanyám büszke lenne rám! Még egy csúnya szót sem írtam le, bassza meg! XD Na jó, ez nem én vagyok, szóval kibaszottul vissza akarom kapni önmagamat! Szóval ahelyett, hogy ebbe a baszott naplóba körmölnék még órákig, hogy kurvára nem értem, hogy mi történt, sőt mindezt úgy tenném, hogy irodalmi stílusban fogalmazom meg a fájdalmamat, inkább elmegyek, bebaszok, hányok, és alszok! Persze másnap kurva szar lesz, mert elhagyott a pasim, másnapos vagyok, és valószínűleg a kedvenc cipőm is le lesz hányva! Na de kit érdekel? Na majd holnap ismét jelentkezem…

Korábban ( jan.28. kora reggel ):

Az ébresztőóra hangos berregése egy pillanat alatt felkavarta a reggel álmos csöndjét. Sally morcosan fordult meg ágyában, de tudta, hogy nincs mese, fel kell kelnie. Utálta a reggeleket. Egy pár percig még mozdulatlanul feküdt, próbálta kihasználni azt a hátralévő néhány röpke percet, ami még megengedett volt a lustálkodásra. Aztán edénycsörömpölés zaja riasztotta fel. Elmosolyodott. Felidézte magában a Josh-sal töltött éjszaka perceit, és máris sokkal éberebbnek érezte magát. Kócosan és szemét dörzsölgetve ült fel az ágyon, nagyot nyújtózott, majd felkapta magára a fiú pólóját, ami most az ágy mellett hevert. Csendben kiosont a konyhába, majd az ajtónak támaszkodva, mosolyogva figyelte szerelmét, ahogy a gáztűzhely mellett a reggeli elkészítésével foglalatoskodott. Abban a pillanatban olyan érthetetlennek tűntek mindazok a gondok, amik számtalanszor keserítették már meg kapcsolatukat. Sally nem bírt ellenállni, az ajkába harapott, majd nesztelen léptekkel Josh mögé osont,  és karjaival átfonta a fiú derekát. Ő egy picit meglepődött, de aztán mosolyogva simított végig Sally meztelen karján.

-Hogy aludtál, kicsim?- kérdezte álmos hangon, majd gyengéden lefejtette magáról a lány kezeit, hogy szembefordulhasson vele.

-Hmm…jól! Csak egy kicsit keveset…- vigyorgott Sally, majd újra átölelte Josht, de ezúttal már a nyakánál, és ujjaival gyengéden a fiú hajába túrt- Na és te? Milyen éjszakád volt?

-Csodálatos!- suttogta a fiú, majd lecsukta szemeit, arra várva, hogy Sally megcsókolja őt.

A lány mosolyogva csókolta Josh arcának minden pontját, szándékosan utoljára hagyva az ajkait. Ott aztán először gyengéden,  csupán apró puszikat lehelt rá, élvezve Josh növekvő türelmetlenségét. Aztán a fiú nem bírt tovább várni, szenvedélyesen megcsókolta a lányt, karjaival szorosan magához húzva őt. Belefeledkezve a pillanatba, észre sem vették, hogy a serpenyőből felkígyózó füstöt…

-Basszus…a reggeli!- kiáltott fel bosszúsan Josh, eltolta magától Sallyt, majd gyorsan a tűzhelyhez ugrott. Sajnos a reggeliként szolgáló tojás és bacon szénné égett, így Josh ajkát lebiggyesztve fordult a lányhoz- Ne haragudj! Meglepetés lett volna!

-Jól van, semmi baj!- nevetett fel Sally, majd egy puszit nyomott Josh orra hegyére, és maga után húzva őt, ismét a hálószobában találták magukat, hogy ott folytassák, ahol tegnap éjjel abbahagyták…

*Frank*

2008. jan. 28 New York

Brian köcsög! Egy rohadék, de tényleg! Utálom! Utálom a hideget!A telet is utálom! Olyankor minden olyan…hideg! És én mindig beteg vagyok! Igaz, hogy nem csak télen, de akkor is…kibaszottul utálom a telet! És utálok naplót írni is! Nem tudom mi értelme van! Gerard szerint, ha leírjuk nyomasztó gondolatainkat és érzéseinket, megkönnyebbülünk, és máris szebb lesz a világ! Pff…na mindegy! A bandából mindenkinek naplót kell írnia! Még Toro is naplót ír!XD Hogy találhat ki ilyeneket Gee?!? Sokkal egyszerűbb lenne, ha elmondanánk egymásnak a gondjainkat, és nem kéne napi 2 baszott oldalt körmölni…de hát ez van! Amúgy most New Yorkban vagyunk . Délután volt valami dedikálás szerű dolog az egyik könyvesboltban, mondanom sem kell, hogy majdnem orgiába csapott át a buli! XD Hihetetlenek ezek a rajongók! Komolyan mondom, ha nem lennék ilyen jó fej, meg satöbbi, simán kipróbálnék egy-két csajszit…De hát én már csak ilyen jófiú vagyok, nálam fontosak az érzelmek, meg minden, még anyukámat is felhívom minden másnap!XD Tudom, kicsit ciki, de ez van! Amúgy meg szeretem az anyukámat! Ő is szeret engem! Van egy csomó ember, aki rohadtul nincs jóban az anyukájával, és ez szerintem szar!Úristen Gee!!! Mi a faszt csinálsz velem? Még csak ma kezdtem írni naplót, és máris minden hülyeséget leírok!Jézusom, mi lesz még itt…Na inkább valami normálisabb dolog:  Jó kis koncit hoztunk össze tegnap! A közönség is fantasztikus volt! Jimmyék jól tűzbe hozták őket, nekünk már csak annyi volt a dolgunk, hogy fokozzuk azt, ami már nem fokozható! És nekünk mégis sikerült!Egy ilyen este után, csak annyi a vágya az embernek, hogy ledőljön az ágyra, oldalán a szeretett nővel, és pihentető álomba merüljön! Hát a faszt!Nekem ezek közül a vágyak közül egyik sem teljesült! -.- 1. Nem volt ágyam!( hosszú történet, lényeg, hogy a kanapén kellett aludnom, a többiről kérdezd LynZt és Geet )2. Nem volt szerető nő sem! ( tudom, tudom, most le vagytok döbbenve, hogy hogyan lehetséges az, hogy a szexi és vad, és minden szempontból tökéletes Frank Ieronak nincs csaja…hát így! Nincs barátnőm, ahogy azt tegnap Mikey nagyon kedvesen a szememre is hányta! -.- Jól van na, most mit kéne csinálnom? Nem fogok rajongókkal járni!!! Jah és Gerarddal sem! )3. Az előző két szempontot figyelembe véve szerintem teljesen érthető, hogy még aludni sem tudtam. LynZ és Gee kitúrtak a helyemről, csak hogy nyugisan hetyeghessenek, Mikey pedig szó szerint letámadott, hogy miért nincs senkim. Szerintem azt hiszi, hogy bele vagyok zúgva a bátyjába, és most emészt fel a szerelmi bánat! XD Hát nagyon téved! De azért tényleg hiányzik valaki…oh yeah, megvan a 2 oldal! F.T.W.

xoxo F

 jan. 27. kora reggel  

A busz lassan gördült be a hatalmas szálloda parkolójába. Kora reggel volt még, így szinte senki nem járt New York forgalmas utcáin. Főleg azon az úton nem, amelyen az a puccos szálloda áll, amelyben az MCR tagjai készültek az elkövetkező 3 napot tölteni.

-Utálom a reggeleket!- dünnyögte Frank, mikor kivágódott a busz ajtaja, és a hajnali levegő ellentmondást nem tűrően kúszott be az ágyába. Nagyon is jól tudta, hogy mi jön most, szóval lelkiekben felkészülve várta a jól ismert hangot...

-ÉBRESZTŐŐŐŐ!!! Mi az, hogy ti még mindig alszotok? Gyerünk, felkelni, sok dolgunk van! Ki az ágyból! Gerard ébren vagy?

-Kussolj már, Brian!

-Én is téged! Mikey?

-Alszom!

-Nem sokáig! Frank?

-Kapd be, Brian!

-Most szeretnéd baby, vagy ráér később is? Bob?

-Élek!

-Örülök! Ray?

-Mmmm…

-Hogy mondod? Na mindegy! Szóval 2 percetek van, ha nem vagytok készen, visszajövök, de akkor már egy vödör vízzel!

Azzal kicsörtetett az ajtón, magukra hagyva az ágyban mocorgó fiúkat. Szinte minden reggel lezajlott ez a kis közjáték, és noha mindannyian utálták, azért hiányzott volna, ha akár csak egyszer is kimarad.

-Basszátok meg! Nem kereshetnénk inkább valami kevésbé szadista menedzsert?- motyogta Mikey az orra alatt, közben pedig azzal volt elfoglalva, hogy sikeresen elszakadjon a kispárnájától.

-Ez az! Rúgjuk ki Briant! – lelkesült fel Bob is.

-Nem rúgunk ki senkit!- morogta Ray- Inkább másszatok ki az ágyból, mert tuti nem viccelt azzal a vödör vízzel!

-Ja…képes rá!- csatlakozott Gerard is a beszélgetéshez, a szemét dörzsölgetve – Frank! Kelj már fel!

-Már majdnem fenn vagyok…csak még egy perc…

-Na ki az, aki még mindig nincs fenn?- lépett be hirtelen Brian az ajtón, a vödör víz pedig vészjóslóan billegett a kezében.

-Frankie,Frankie az!- kiáltotta Mikey, a következő pillanatban pedig már ott sem volt. A többiek fejcsóválva néztek össze, majd várták a fejleményeket.

-Frank! Nem hiszem el! Még mindig alszol?

-Csak egy kicsit Brian…csak egy kicsit…

-Frank, én szóltam!

-Figyelj haver, szerintem is kelj fel! Az ott nála egy vödör jéghideg víz! – hallatszott Gee figyelmeztetése.

-Pff…na persze!

-Frank, aztán ne mond, hogy én nem szóltam!

-Úgysem hiszem el, hogy leönte…WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

***

-Mi van, Frankie? Csak nem fázol?- vigyorgott Brian a mellette lépkedő, didergő fiúra.

-Esküszöm Brian, ezt még visszakapod!- válaszolta Frank fogvacogva.

-Jajj ne csináld már! Ezt csakis magadnak köszönheted! Én figyelmeztettelek!- nevetett a férfi.

-Kösz…de azt soha nem gondoltam volna, hogy tényleg meg is teszed!- morogta Frank- Mikeynak igaza van! Te tényleg szadista vagy!

-Mi?!? Mikey! Te azt mondtad rám, hogy szadista vagyok?- torpant meg Brian, és felháborodott pillantásokat lövellt Mikey felé.

-Én…hát…izé…az úgy volt…- motyogta Mikey, majd jobbnak látta, ha fedezékbe vonul, így gyorsan beállt a bátyja mögé. A többiek vigyorogva pillantottak egymásra, majd folytatták útjukat. Épp a szállodába igyekeztek, hogy kipakoljanak, és lepihenjenek még néhány órára. Aznap koncertjük volt, másnap pedig dedikálásuk. Ez volt a turné utolsó állomása, ezután már New Jersey várta őket. Örültek, hogy végre túlvannak ezen az utolsó időszakon, és hogy végre lesz egy kis idejük magukra, és a családjaikra. Gerard, mint nős férfi, semmire sem vágyott jobban, mint hogy a feleségével, LynZvel tölthesse minden idejét. Igaz, hogy a turné alatt is végig együtt voltak, hiszen a Mindless Self Indulgence volt az MCR előzenekara, de az teljesen más volt. Nem mindegy, hogy az ember, egy turnébuszban tölti szerelmes éjszakáit, vagy pedig otthon, nyugalmas körülmények között, a pihe-puha ágyban. Mikey szintén Aliciára akarta fordítani minden figyelmét, ahogy Ray és Bob is csak arra vágytak, hogy szerelmükkel legyenek. Egyedül csak Frank volt az, aki nem örült a szabadságnak...