A turné rendben zajlott, nem volt fennakadás, és én is kezdtem hozzászokni ehhez az élethez. Amikor néha szállodában aludtunk, hát igen, azt eléggé kihasználtuk!

Egyvalamit azonban nem tudtam megszokn.

Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a neten egyre több kép jelenik meg rólam. Egyiken sem látszottam rendesen, csak annyi, hogy egy hosszú, vörös hajú csaj, eléggé egyértelmű módon Gerardhoz bújik. A fórumokat olvasgatva kiderült, hogy megkezdődött a találgatás, vajon ki lehet Gee barátnője.

Mit ne mondjak, kaptam hideget-meleget a tisztelt fanoktól. Csak azt tudnám, sokan mért ítélnek el ismeretlenül. Még a nevemet sem tudják és olyanokat írnak, hogy nekem csak a pénze kell, meg hogy csak azért vagyok vele, mert ismert. Nem értem mért olyan hihetetlen, hogy szeretem?

Kezdtem paranoiás lenni. Ha mentünk valahova azt figyeltem nem fotóz-e valaki. Gee csak legyintett, azt mondta meg lehet szokni és ne foglalkozzak vele.

Már épp kezdtem magam túltenni a dolgon, mikor egyik nap eltűnt Frankie fényképezőgépe. Felforgattuk miatta az egész buszt, még a szállodába is visszaszóltunk, de nem lett meg.

   - Azokat a képeket, amiket a kanapén csináltál kitörölted, ugye?- kérdeztem riadtan tőle.

   - Ööö… nem! – felelt bűnbánóan.

   - A saját érdekedben remélem, hogy meglesz az a gép! – fenyegettem meg.

Másnap meg is lett! Pontosabban a fotók róla! Viszontláttam magunkat a neten, amint épp szenvedélyesen csókolózunk Geevel. A képek élesek voltak és közeliek.

Gerard és Frank nézegették őket, majd megállapították, hogy jók lettek! Én meg majd felrobbantam. Nem elég, hogy sehol sincs nyugalmunk, még a legintimebb pillanatokat is közszemlére kell tenni?

Megkérdeztem Franket, ha már annyira benne van, nem akar esetleg egy pornófilmet is forgatni rólunk? Elgondolkodó arcot vágott, de még mielőtt igennel válaszolhatott volna hozzávágtam egy zoknit.

Teljesen kiakadtam, és Gee nem értette miért.

   - Ez nem lehet igaz! – kiabáltam magamból kikelve – Mért nem hagynak békén?

Gee csak a fejét csóválta.

   - De szívem, mért vagy ezen ennyire kiakadva? Ha tudnád rólam milyen képek jelentek már meg! Ráadásul nem is mind igazi. Ezzel együtt kell élni!

   - Jó neked, hogy ilyen lazán tudod ezt venni!

Gerardnak nem mondtam, de nagyon is megvolt rá az okom, hogy titkoljam a kilétemet. Sose lehet tudni, ha kiderül a múltam az akár a karrierjükbe is kerülhet! Ki tudja mivel zsarolhatják meg, és még ehhez hasonló, kellemes gondolatok jártak a fejemben.

Gee átölelt és próbált megnyugtatni, látva mennyire felhúztam magam.

   - Nem bujkálhatsz egész életedben!

Eszembe jutott, ha Gee nem lenne ismert, nem lennének ilyen gondjaim. Ez olyan, mint mikor a királyfi beleszeret a parasztlányba. Sokan nem nézik jó szemmel a különbözőségük miatt. Nem akartam több fájdalmat okozni neki, eddig is volt már része benne miattam rendesen!

 Gerard elgondolkodó arccal nézett rám

   - Talán jobb lenne, ha elárulnánk ki vagy! Beszélnék rólad az újságíróknak, és ha megkapták, amit akartak úgyis leszállnak rólad!

   - De…akkor… biztos kiderül a múltam!

   - Ha így is van, pár nap és lecsitul. Hidd el a találgatás sokkal rosszabb.

   - Egyelőre ne! – tiltakoztam bőszen.

   - Rendben, ahogy akarod! – sóhajtott végül.

A nagy rohanásban egyik városból a másikba azért akadtak szabadnapok is. Egy ilyen alkalommal épp valami nasiznivalót nézegettem a fiúknak, mikor két lány szó szerint letámadott.

   - Szia! – szólított meg a magasabbik, aki úgy látszik a bátrabb is volt. – Öö… ugye te vagy Gerard Way barátnője?

Egy kicsit meglepődtem, de elég hülyén nézett volna ki, ha letagadom.

   - Igen, én vagyok! – válaszoltam végül.

Próbáltam kedves lenni, ne mondják már, hogy milyen bunkó vagyok, de igazából iszonyúan zavarban voltam.

A magasabbik lány felém nyújtott egy plüssmacit.

   - Ezt… odaadnád neki?

   - Hát persze! – vettem el tőle a macit.

   - És mond meg neki, hogy imádjuk és nagyon jó a zenéjük és…

Szavai lassan a semmibe vesztek. Az agyam már teljesen máshol járt.

   - … jó?

   - Igen, persze. – válaszoltam automatikusan, mikor rájöttem, hogy befejezte a mondanivalóját. Erre elővette a telefonját és várakozva nézett rám.

Te jó ég, mibe is egyeztem én most bele? Csak nem ígértem meg, hogy megadom a számát?

A barátnője odajött hozzám, mellém állt, mire végre leesett, hogy fényképet szeretnének csinálni. Átkaroltam a vállát, hogy legyen egy jó napja.

Elkészült a kép és jött a helycsere.

   - Köszönjük! – mondták szinte egyszerre és nagyon boldognak látszottak.

Én meg nagyon zavarban voltam. Sosem történt még velem ilyen. Jó, persze, tudom, hogy nem értem vannak oda, hanem Gerardért, de azért jól esett.

Jó hangulatban mentem vissza a buszba, ahol rögtön elújságoltam Geenek, hogy mi történt, aki, látva boldog arcomat, megjegyezte:

   - Látod, kezdesz ráérezni az ízére!

   - Hát, nem mondom, hogy nem esett jól, bár tudom, hogy ez csak miattad van!

   - És még csak nem is ettek meg! – kontrázott Frankie is. – Kár volt ennyire parázni!

Ezek után már nem féltem annyira, ha felismertek az utcán, viszont a múltam miatti aggodalom megmaradt.