Ez csak egy álom volt, csak egy álom, csak egy álom, nem valóság, megsem történt. Ültem az ágyamon és győzködtem magam. Mindenem tiszta vér volt, az arcom, a testem mindenem, az ágy is. De hogyan? Rajtam egy karcolás se volt. Akkor kié ez a sok vér? És hogy került ide? De nem Alex vére, Alexé nem lehet, hiszen azt se tudom, hogy hol van. Alex még életben van, ez biztos, még él.

Elmentem lefürödni, hogy lemossam magamról a sok vért. Ezt az álmot minél előbb el kell felejtenem erről senkinek, se mesélhetek. - gondoltam magamban Miután végeztem minden véres holmit, összeszedtem, beleraktam őket egy szemetes zsákba és kivittem az udvarra és elégettem őket.

Visszamentem a házba, egyenesen a pincébe, hátha találok valami magyarázatot. Rengeteg könyv volt odalent. Odasétáltam az egyik polchoz és leszedtem róla egy-két könyvet. Még jó néhányszor fordultam ilyen kupcokkal de semmi hasznosnak mondhatót nem találtam, semmit. A könyvek javarésze, harcokról, harcosokról, legendákról szólt. Találtam még néhány naplót is, amiben megfigyelések adatai voltak feljegyezve. Az idő ment már azt se tudtam, hogy mennyi az idő, vagy azt hogy reggel vagy este van-e? A sorok kezdtek összemosódni szemem előtt. Majd pedig a könyvekre hasalva elaludtam.

Eközben New Yorkban:

Egy elhagyatott sikátorban egy csuklyás alak várakozik. Sötét van semmit se látni, gőz és füst terjeng. A sikátor bejáratánál feltűnik egy kis töpörödött alak, nagyon sietve egyfolytában kabátját igazgatva, hátrafelé néz szinte minden második lépésénél.

- Na végre azt hittem, hogy el se akarsz jönni. - mondta Alex

- Ugyan Alex ismersz te engem. - mondta az alak még most is hátra felé nézegetett, és egyre izgatottabb volt.

- Már megint milyen ügybe keveredtél? - kérdezte Alex

- Én? Semijenbe.

- Elhoztad? De ha most is áttakarsz vágni, nagyon megbánod. - mondta mérgesen Alex

- Igen, elhoztam. Múltkor se az én hibám volt hogy engem is átvágtak.

Azzal a fura alak egy régi szakadt rongyos könyvet adott át Alexnek.

- Kicsit megviselt meg néhány oldal is hiányzik belőle,de biztos lehetsz benne, hogy valódi.

- Remélem is, hogy az. Tessék a pénzed.

- Megéri veled üzletelni Alex. - azzal nekiállt megszámolni a kapott pénzt

-A címet is megszerezted? - kérdezte Alex

- Minek az neked,azok maguknak való elvont vámpírok. - mondta az alak

- Semmi közöd hozzá! Megszerezted? Ha nem akkor tűnj a szemem elől azonnal. - mérgelődött Alex

- Jólvanna, megszereztem nyugi. - azzal egy papírfecnit nyomott Alex kezébe

- Na ezt már szeretem.

Az alak azzal sarkon fordult és elrohant.

Kicsivel később New York külvárosában.

Ha a cím pontos, akkor megjöttem-gondolta magában Alex. Egy garázs felé közeledett, bentről csak egy gitár hangját hallotta, ami lassan és fájdalmasan szinte szívszorítóan szólt. Bedörömbölt. A gitár hangja elhalkult. A garázs ajtaja felhúzódott. Egy hullasápadt férfi nézett ki rajta, látszott rajta hogy mostanában nem aludt sokat és hogy nincs jól. Rajta kívül még ketten voltak a garázsban. A garázsban rengeteg sörösüveg és cigicsikk hevert szanaszét. Az egyik alak, akinek gitár volt a kezében, valószínűleg ő játszott az előbb a földön ült,a harmadik férfi pedig csak a falat támasztotta. Rajtuk is látszott hogy nincsenek jól. Most mindketten Alexre meredtek.

- Mit akarsz? - kérdezte az Alex előtt álló alak

- Te vagy Gee?

- És ha igen? Akkor mi van?

- Te pedig - a földön ülő srácra mutatatva- te vagy Franky, te pedig Mikey - a falat támasztó srácra bökve.

- Hogy ha ennyire tudod, hogy mi kik vagyunk szerintem akkor nekünk is jogunk van megtudni hogy te ki vagy! - mondta Franky

- Én Alex vagyok. - válaszolta

- Oké Alex, mit vagy kit keresel itt, mert jobb dolgom is van, mint hogy itt támasszam az ajtót és a te fejed, lessem.-mondta Gee

- Azért jöttem, hogy szóljak, hogy tudom, hogy hol van Anne. - mondta Alex

- Anne??? - kérdezett vissza Gee

Mikey és Franky furán néztek Alexre.

- Igen. - válaszolta Alex

- De hiszen ő már jó ideje eltűnt azt hittük…. - mondta Gee

- Nem, még életben van.

- Gyere be. - mondta Gee

Alex bement és leült egy székre.

- Mi van Anne-val? - kérdezte Mikey

- Nálam van, még idejében talált rám. - mondta Alex

- Mi történt vele?-kérdezte Mikey

- Valaki eltemette…..élve….-mondta Alex

-Hogy mi van???-kérdezte Franky

-Jól hallottad.-mondta Alex

Majd még órákon át mesélt nekik,Anne-ről és arról hogy mi is történt pontosan. A fiúk elösször else akarták hinni a dolgot, de végül elhitték Alexnek, amit mesélt.

- Nekem lassan indulnom kellene, mert kezd hajnalodni. - mondta Alex

- És mikor találkozhatunk Anne-vel? - kérdezte Gee

- Gyertek el erre a címre, 2 hét múlva naplemente után. Mi is ott leszünk. - mondta Alex azzal egy papírra felfirkantott címet adott át Gee-nek.

- Oké ott leszünk. - mondta Gee

- Sziasztok! - köszönt el Alex

Azzal kirohant az ajtón és hirtelen eltűnt.

- Else hiszem, hogy még életben van Anne - mondta Mikey

- Hiszen mindenki azt hitte, hogy….hogy..meghalt. - mondta

- Ne rágódj ezeken öcskös, inkább örülj neki, hogy rosszul gondoltuk. - veregette meg vállát Gee

- Én is megyek srácok. Szóljak Ray-nek és Bob-nak is? - kérdezte

Közben belerakta gitárját a tokjába, és hátára vette.

- Aha, légyszi. Ne feledd holnap is, próbálunk. - mondta Gee

- Oké,nem felejtem. Na császtok. - azzal ő is elment

Nem valami kényelmes könyveken aludni. Épp a rámragadt könyvlapokat szedtem le arcomról. Na ezt a sok könyvet ki fogja visszarakni a helyére. Megjöhetne már Alex, nem jó így egyedül. Matt által ígért benézések sincsenek, se a csajok, akiket mondott, hogy rám néznek. Nem bírom már, inkább elmegyek sétálni. - gondoltam magamban

Azzal fogtam úgy, ahogy tudtam visszapakoltam a könyveket helyükre. Bár nehezebb volt, mint gondoltam. Miután végeztem felmentem, és elmentem sétálni, még éjjel volt, mire hajnalodik, úgyis hazaérek. – gondoltam Nem tudtam hogy merre tartok szokásomhoz híven csak mentem az orrom után. Az ég tiszta volt a hold és a csillagok mutatták az utat. Mintha a lábam akarva, akaratlanul de mindig a temetőhöz vinne. Ott álltam a bejáratnál, ismét itt, régen jártam erre, sokminden nem változott. A temető még mindig romos volt. Bementem,mentem,mentem,de most nem arrafelé amerre eddig szoktam járni nem oda tartottam, ahol eltemettek hanem messzebb be a temető legvége felé,valami azt sugallta hogy ma oda kell mennem.