Reggel a nap a szemembe sütött. Ha így folytatom, lassan meg fogok vakulni a reggeli naptól. És ha lebarnul az arcom? De nem az egész… csak a fele. Milyen jól fogok kinézni… és akkor lehetne a becenevem Jocker. De jut is eszembe így korán reggel. Mindenkinek van beceneve csak nekem nincs. De nekem mi lehetne? Talán Master Superhero?!  Vagy The Punisher… de mit torolnék meg… megvan! Azt, hogy elbasszák az életem! És majd megtorlom. ÍÍÍ mekkora bünti fog ezért járni. De nem korbáccsal és bilinccsel, hanem késsel és revolverrel. Ez ideiglenesen marad. Fel kellene kelni… de nincs kedvem. Fél óra fetrengés és nyűg után felkeltem, majd csináltam magamnak reggelire uborkás palacsintát. Nem volt gusztusom először megenni, de elég jó lett. Nem volt más kaja már megint. Lassan van egy olyan érzésem, hogy valaki lopja a kaját a hűtőmből. Ha elkapom! Minimum kibelezem! Nem inkább összezárom Mikeyval. A világ legnagyobb büntetése lenne. A palacsinta túl édes lett, míg az uborka túl sós. Kerestem egy kis sót, és megsóztam a palacsintámat. Egy fokkal jobb lett az íze. A fenséges reggelim után átcsüszögtem a nappaliba, és megkerestem a cetliket.

Eltelt egy óra, mire felhívtam mindenkit, és elmagyaráztam a dolgokat. Mindenki megkapta a címet. Összeszedtem az összes lelki erőmet, mivel egyesével is fárasztóak, nem a csapat. Kimentem a kocsihoz, de eszembe jutott, hogy a kocsimat szétlőtték. Hívni akartam egy taxit, de nem tehetem. Most gyalogoljak tíz mérföldet? A legelső számot tárcsáztam a gyorshívásnál, mire Mikey volt az. Nem baj. Bolondnak a fapénz is jó. Mikey egy kék Toyota Priussal jött. Ahogy eljött a házam előtt olyan hangja volt! Simán azt hallottam ki belőle, hogy: „I’mmmmmm gay!” Megállt a házam előtt, majd beszálltam. Nem akarom hozzáfűzni, hogy a kocsinak alapjáraton olyan hangja volt, hogy: „Homo, homo, homo.” De lehet ezeket csak én képzelem be magamnak.

- Hello! –köszönt rám hatalmas mosollyal.

- Szia. Jobban vagy?

- Remekül! Igaz nem valami esztétikus az orrom így beragasztva, de jól vagyok.

- Annyira nem durva.

- Nem durva?! Ez nem durva?! –kezdett ideges lenni.

- Valami rosszat mondtam? –néztem értetlenkedve, és közben a szemeimet forgattam.

- Nem mondtál semmi rosszat, csak… így nem tudok elmenni bulizni! –fakadt ki.

- El tudsz menni… szerintem nem gáz.

- Nem gáz?! Ez??? Ilyen orral mégse mehetek! – közben az ujjával mutogatott az orrára, és szinte könnyek gyűltek a szemébe.

- Meggyógyul. Egy-két nap és helyrejön. Aztán jobb lesz, mint új korában.

- Remélem is, de én nem akarok Jaco lenni.

- Nem leszel.

Az út hátralévő részét feszengve töltöttem el, hiszen Mikey csodálatos hangját hallgattam, ahogyan hol valami régi szart énekel, hol pedig valami lassú meleg számot. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaértünk. Szerencsére a kis kék kocsi gyorsabb, mint gondoltam. Kiszálltam, de úgy, mint akit a tatárok üldöznek. Siettem is oda a többiekhez, közben pedig a házat fürkésztem. Alapjában véve nem volt rossz. Szerintem húsz éve nem lakik benne senki sem, kívül koszos és szürke, és két emeletes! EZAZ! Lesz külön szobám. Örömkönnyek hagyták el a lelki szemeimet. Közben odaértem a többiekhez. Egy igazi tökös kocsin Ray épp matatott valamit. Elővett egy piros golyót, és három gyufás skatulyát.

- Here is the red, where is the red?! Happy show, money show! Hungarian lucky game! –kiabálta, majd a másik két idióta elkezdtek játszani.

Nem kell hozzátennem, hogy Frank szája megint csokimaszatos volt. Gerard pedig mint mindig feketében volt.

- Sziasztok. –köszöntem oda szinte lógatva a nyelvem, annyira siettem Mikey elől.

- Hello! –köszöntek szinte egyszerre.

- Nem szállsz be? –kérdezte Ray kicsit buzgóan.

- Kössz nem, inkább kihagyom. –mondtam enyhén flegmán.

- Oké. Akkor folytassuk. – vetette fel az öleltet Ray, és a többiek így is tettek.

Közben Mikey is befutott, és buzgóan belevetette ő is magát a játékba. Egy percig nem bírtam nézni a bambáskodásukat. Már rég kiszúrtam, hogy Ray csal… piros golyó helyett zölddel játszik. Inkább elindultam a ház felé, de nem volt kulcs, amivel bemehettem volna. Visszasétáltam a fiúkhoz, és már éppen közölni akartam velük, hogy ezt benéztük, mert nincs kulcsunk, mikor begördült egy fekete terepjáró, ami megállt mellettem. Lehúzta az ablakot, és kiadott öt kulcsot, majd hozzátette, hogy a főnök küldi. Meglepettem álltam ott, hogy ez a Billie tényleg gondolatolvasó, és hogy jobb mint Gerard. De ahogyan a kocsi jött olyan gyorsan ment is. A többiek odajöttek hozzám, mivel befejezték a játékot, és Rayre is sikeresen ráragasztották a csaló kifejezést.

- Mi volt ez az előbbi? –jött oda először Frank.

- Semmiség…

- Neked ez semmiség? Milyen sötét alakokkal haverkodsz? –mondta Mikey.

Sötét alak? Pfff… Akkor a bátya nem az? És még ő jön nekem ezzel… lényegtelen.

- Csak a kulcsot hozták. –válaszoltam.

- Nem volt kulcs és te így hívtál minket ide? –folytatta Gerard.

- A tegnapi napom után hidd el a kulcs volt a legfontosabb számomra. –feleltem, és néztem Mikeyra, aki nem tudta hova bújjon.

- Miért mi volt tegnap? - kérdezte Frank.

- Az túl hosszú lenne… majd Mikey elmeséli.

Nem is kellett többet mondanom, hiszen hirtelen mindenki szegény nyakán lógott. Én közben elsomfordáltam onnan, és szinte futva mentem a házhoz. Be is rohantam rögtön. A többiek alig kaptak észbe, hogy „ott megy Bob és kiválasztja a legjobb és legnagyobb szobát”. Jöttek is, mint sok kis benarkózott Flash. Az ámulattól leesett az állam. Jó hogy össze nem dől! Minden kosz és mocsok… a piszokról meg ne is beszéljünk. Igazi kétlábon járó szinonima szótár vagyok. A többiek befutottak. Micsoda egy banda! Alig kapnak levegőt.  Elindultunk szinte kéz a kézben és felfedeztünk minden kis zugot. Azt vártam, hogy mikor fogja az egyik a másikat behúzni valami sötét kis zugba, és ott megerőszakolni. A leggyanúsabb Mikey és Frankie volt.

Két óra unalmas bolyongás után bekövetkezett, amitől féltem. Elkezdtek veszekedni a szobákon. Mikey akarta a legnagyobbat (ki gondolná), de Gerard is arra pályázott. És mi az indok. Mikeynak kell a ruháihoz, a cipőinek és a kellékeinek. De milyen kellékre van neki szüksége? Nem túl perverztelen fantáziám a 30 pár magas sarkúra, a latex ruhákra és a különféle korbácsokra és szőrös bilincsekre tudott gondolni. Gerard pedig az ő motyójával hozakodott fel. Igaz meglepődtem, hogy nem jósgömbökre, sámáncuccra, és esőtánchoz való 20 néger nőre gondol, csak a fegyvereire, a nyomkövető rendszerére, és a számtalan kémkütyüire. Frank viszont hatalmas meglepetés volt számomra. A leglepusztultabb szobát akarta, és ellene nem is ellenkezett senki. A magyarázata pedig még jobban meglepett. Olyan hely kell neki, amit át tud alakítani, hogy egy ütésre gránátot tudjon ragadni. Nem csokit??? Gránát!!!!! Lehet gránát alakú csokira, és pisztoly alakú nyalókára gondolt. Raynek és nekem úgymond közös szoba jutott. Vagyis hogy jobban kifejezzem magam egy térben fogunk lakni, mert közös lesz a nappali és a konyha. Ő a legnagyobb nyugalommal beleegyezett, és én se nagyon tudtam ellenkezni. De milyen nagy csoda, hogy neki nincs sok holmija, aminek nem lenne elég egy lakótelep sem.

                                               ***********************

Eljött a beköltözés pillanata. Mindenki nagy örömmel festette át a szobáját eddig. A legröhejesebb Mikey rózsaszín színű falai, amin egy hatalmas fehér unikornis volt. A pláne az volt, hogy egy koronát nyert a táncversenyen, és abban feszengett be a szobájába. Ha nem mondják, hogy Mikey Way fiú…én komolyan azt mondom, hogy most lépett ki minden bizonnyal egy barbis-tündéres meséből, amiben ő a hercegnő. Az idősebb testvér szobája nem fekete lett! Én személy szerint meg is lepődtem, hogy hogyan lehet ez?! Biztos megszállta egy jótevő szellem. A szoba sötétszürke lett. Gerard diadalittasan sétált be, csak tudnám, hogy miért! Lehet bent várta a 20 néger nő? És együtt jártak esőtáncot a zuhany alatt?!

Ray szobája szimpla banán-sárga lett. Oda értelmes ember nem megy be, mert ahogy belép megvakul. Ray viszont táncolt benne. Nem esőtáncot, csak egy sima örömtáncot lejtett, amihez hozzátartozott egy bepucsítás majd csípőmozgás. Lehet Mikey az ő mestere? Vagy fordítva?

Frank volt a legnagyobb meglepetés. Nem táncolt, nem volt röhejes, csak csokifoltos. A szobájába még gránátot is szerelt be. Amin mosolyogtam az az volt, hogy több csokit hozott, mint ruhát. De ő elég komolyan veszi a munkáját, ahogyan végignéztem rajta. Csak ne vigyorogna ennyit… meg ne lenne mindig maszatos.

Az én szobám pedig… kék. Szimpla világoskék, és nem hoztam sok cuccot, mert nem akartam itt velük sokáig tartózkodni.

Ahogyan beléptem a szobámba csörgött a telefonom. A főnököm volt. Mi akarhat?

- Jó napot főnök!

- Neked is Bob! Hallottam, hogy szereztél egy helyet ahol élhettek. Gratulálni akartam neked.

- Köszönöm, de ezért….

- Ne is folytasd. Én mint a főnököd azt látom a legjobbnak, ha pár napig még nem dolgoznátok…

- Micsoda?- az össze vér eltávozott belőlem.

- Hallgass végig! Ezt soha nem tanulod meg. Szóval, csoportépítő programokat kell szervezned. A szervezet megvitatta, hogy ez a legjobb dolog, amit tehettek, különben hibákat fogtok egymásra halmozni, és ezért a project is tönkre fog menni.

- De, de….de….

- Semmi de! Ebben nem vagy profi! Szóval vidd el őket valahova, szervezz valamit.

- De mégis mit?

- Nagy fiú vagy már te. Majd valami okosat kitalálsz.

- Remek.

- Ne morogj! Most viszont mennem kell. HA kell valami segítség, akkor hívj fel és segítek. Sok sikert.

- Kössz. Visszhall.

- Szia Bob!

Egyre jobb hírek. Hova vigyem el őket? Valami okosat ki kell találnom, de nagyon gyorsan. Olyan kell, ami mindenkinek megfelel. A legjobb, ha kikérdezem a véleményüket.