Ahogy múltak a hetek, rendeződni látszottak a dolgok.  A rendőrség megállapította, hogy jogos önvédelemből öltem meg Joet. Ez a tény, és az, hogy jól kibeszélhettem magam Mikeynak sokat segített a lelkiállapotomon. Jókat aludtam, felszabadult és boldog voltam, szó szerint kivirultam. Gerardnak is tetszett ez a változás. Többször meg is jegyezte, hogy nem tudja mi történt velem, míg ő távol volt, de nagyon jót tett. Sejtette, hogy Mikey keze van a dologban, de Mikey igazi úriember volt. Gee többszöri faggatózására sem árulta el, mi történt, amíg ő vigyázott rám. Én meg nem akartam bevallani, hogy igaza volt, amikor azt mondta, jobb, ha kibeszélem magamból a dolgokat. Még csak az kéne, hogy elismerjem! 
Végülis rendeződött az életem, olyan boldog voltam, mint még soha.
Sokszor eszembe jutottak Mikey szavai, hogy Gee mennyire szeret engem, és hogy igazán megérdemli már, hogy őt is szeressék. Igyekeztem hát e szerint cselekedni, és ennek meg is lett az eredménye. Kedvességre kedvesség volt a válasz. Gerard a tenyerén hordozott, a mennyországban éreztem magam!

Egy nap csöngettek. Gee épp próbán volt, egyedül voltam otthon. A régi reflexek azért még nem tűntek el teljesen, óvatosan kinéztem az ablakon, mielőtt kinyitottam volna az ajtót.
Legnagyobb csodálkozásomra régi, klubbeli barátnőm állt a küszöbön. Mikor meglátott a nyakamba ugrott.
   - Szia Lily! De rég láttalak! – alaposan végigmért – Nagyon jól nézel ki!
Először meglepődtem, aztán nagyon örültem. Rose volt az egyetlen lány a klubban, akivel igazán jól kijöttem. Ő olyan igazi, cserfes leányzó volt. Feljött a nagyvárosba, hogy szerencsét próbáljon, és egy kupiban kötött ki. Gyakran megesik az ilyesmi. Viszont a lelke megmaradt ugyanaz a kedves, szeretnivaló lány, aki valaha volt. Sokat tervezgettük együtt a jövőt, hogy mi lesz, ha majd otthagyjuk Joet. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lehetetlen.
   - Szia, Rose! – köszöntem neki boldogan és betessékeltem a házba. – Hogy találtál rám?
   - Hát, csiripelték a verebek, hogy valami befutott zenész a pasid, meg ilyesmi!
Igaz, ami igaz, Rose sosem választékos stílusáról volt híres! Mindig kimondta, amit gondolt!
Bejött a nappaliba és alaposan körbenézett, majd eltátotta a száját.
   - Anyám, ez nem semmi! Áruld el, ugye csak a pénzéért vagy vele?
   - Ez nem….
De Rose nem engedte befejezni a mondatot.
   - És mond, menő pasi? Sportkocsija van, meg minden?
   - Hát… van, de…
   - Lily, megfogtad az isten lábát!
   - Nem a pénzéért vagyok vele! – végre sikerült kinyögnöm, amit akartam.
   - Neem? – nézett rám Rose tátott szájjal.
   - Én szeretem Gerardot!
   - Aha! És jól néz ki? Fiatal?
   - Igen, jól néz ki….
   - Akkor még nagyobb mázlid van! Nem csak gazdag, de még jól is néz ki! Itthon van?
   - Nincs, éppen próbál…
   - És mikor jön?
   - Este…
Kezdett kicsit az idegeimre menni a pattogása. Ide-oda ugrált a házban, hogy mindent jól szemügyre vehessen.
   - Lily, beszédem van veled! – vette komolyra a témát és megállt velem szemben.
Mutattam, hogy üljünk le a kanapéra.
   - Tudod, miután Joe… szóval, azóta más vette át a klubbot.
   - Nem tudtam, és nem is akarok róla tudni…
   - Kirúgtak, Lily! Nincs munkám, nincs pénzem és nincs lakásom. Keresnék én munkát, de egy hajléktalannak esélye sincs normálist találni, és a …..
Csak mondta, mondta én pedig már kezdtem szédülni tőle.
   - Rose, - állítottam le végül. – azt mond, én miben segíthetek?
   - Lily, ha nem te lennél az egyetlen esélyem, eszemben sem lenne hozzád fordulni, de hidd el, senki másra nem számíthatok, és….
   - ROSE! Mond, mit szeretnél!
   - Szóval, kéne valami kéró, arra gondoltam, talán a te lakásod megvan még…
   - Sajnos már felmondtam, azóta biztos kiadták másnak.
Rose körbejártatta a szemét a házban.
   - Esetleg itt? Akkora ez a ház, észre sem vennétek, hogy itt vagyok…
   - Rose, hidd el, nagyon sajnálom, hogy az utcára kerültél, de ez a ház nem az enyém. Nem dönthetek Gee nélkül.
   - Akkor megvárhatom, míg hazajön?
Nagyot sóhajtottam. Bár kedvelem Roset, nem igazán tudtam mit fog szólni Gerard.
   - Hát persze! – adtam be végül a derekam. – De nem ígérek semmit! – tettem hozzá, mielőtt még számon kérné tőlem, ha esetleg mégsem jönne össze.
Azonnal a nyakamba ugrott.
   - Oh, Lily! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!
Végre kicsit lecsillapodott és leszállt rólam. Leültünk, ittunk egy kávét és fél óra alatt többet tudtam meg róla, mint egy éves ismeretségünk alatt összesen. Aztán felvetett egy kitűnő ötletet. Menjünk el vásárolni. Mármint, hogy én vásároljak, ő pedig asszisztál. Örültem a dolognak, igazából nem nagyon mozdultam ki mostanában, nem is volt kivel. A klubból senkivel sem tartottam a kapcsolatot, egyedüli barátaim a zenekar tagjai voltak, de őket csak nem kérhetem meg, hogy jöjjenek velem plázázni! Bár, ahogy Gerard sztoriját hallottam a ruhavásárlásról, szívesen megnéztem volna őket újra ebben a szituban.
Elmentünk Rose-al és nagyon jól éreztem magam! Persze nem bírtam ki, hogy ne vegyek neki is egy-két dolgot, amiért nagyon hálás is volt, de ez a kiruccanás nem is igazán a vásárlásról szólt, hanem inkább a kikapcsolódásról. Beültünk egy moziba, meg fagyiztunk és rengeteget nevettünk.
Késő délután értünk haza és sikerült teljesen megfeledkeznem róla, hogy a moziban lenémítottam a telefonomat. Akkor jutott csak eszembe, mikor kiszálltunk a ház előtt a taxiból. Megnéztem és volt vagy 20 nem fogadott hívásom, mindegyik Gerardtól. Úristen! Szegény, mennyire aggódhatott!
Mikor beléptünk az ajtón, épp föl-alá járkált a nappaliban, fülén a telefonnal. Ahogy meghallotta az ajtó nyílását, letette és felém rohant.
   - Lily! – kiáltotta megkönnyebbülten. – Mért nem vetted fel a telefont? Annyira aggódtam!
Átölelt és csak akkor vette észre, hogy nem vagyok egyedül.
   - Jaj, Gerard, ne haragudj, de moziban voltunk és elfelejtettem, hogy lenémítottam.
Kibontakoztam az öleléséből és magam elé toltam Roset.
   - Ő a barátnőm, Rose!
Gee nyújtotta a kezét, de Rose a nyakába ugrott és megpuszilta. Geet meglepte a váratlan támadás, majdnem hátra esett, de végül sikerült megtartania az egyensúlyát. Kérdőn nézett rám, míg drága barátnőm a nyakában csimpaszkodott, de én csak felhúztam a vállam és küldtem felé egy „bocs, de ez van” mosolyt.
Mikor Rose végre leszállt Gerardról és túlestek a bemutatkozáson, Rose odajött hozzám és alaposan végigmérte Geet.
   - Hát, tényleg jó pasi! – mondta ki gondolkodás nélkül, mintha Gee ott sem lenne, majd újra hozzá intézte a szavait.
   - Lily sokat mesélt rólad!
   - Igen? – húzta fel egyik szemöldökét Gerard – És miket?
   - Hát, csupa jót!
Itt kicsit lefagytunk. Gee még mindig nem tért magához a Rose okozta sokktól, én meg hirtelen nem tudtam mit csináljak. A helyzetet végül Rose oldotta meg, mikor megunta, hogy percek óta az ajtó előtt állunk.
   - Jaj, nem haragudj, hogy úgy letámadtalak, - mondta Geenek – csak annyira örülök, hogy Lily végre boldog! És ne haragudj rá, az én ötletem volt a mozi, meg minden, aztán úgy elszállt az idő, észre sem vettük.
Csúnyán néztem Rosera, nem kell itt nekem védőbeszédet tartania.
   - Dehogy haragszom, csak aggódtam!
   - Hát igen, tudod… - Rose odament Geehez, belekarolt és bevezette a nappaliba. – van, hogy az ember teljesen kikapcsol és olyan jól érzi magát, hogy megfeledkezik mindenről.
Kezdett idegesíteni Rose viselkedése. Úgy csinált, mintha én ott sem lennék, ráadásul gátlástalanul flörtölt a pasimmal. Mikor észrevette, hogy csúnyán nézek rá, gyorsan elengedte Geet
   - Jaj, ne haragudj! – szabadkozott – Szakmai ártalom!
Tudtam mire gondol, és tartottam is tőle. Rose élvezte, amit a klubban csinált, nem csak kényszerből volt ott. Erősen elgondolkodtam, biztos jó ötlet-e, hogy ideköltözik. Bíztam Gerardban, hogy nem hagyja magát egy „ilyen” lánynak, aztán eszembe jutott, hogy egyszer már hagyta magát.:) Baljós gondolataimból Rose szavai  ébresztettek, aki épp most mesélte el az életét. Úgy tudott mesélni, hogy az ember szíve majd megszakadt. Nem volt ez másképp most sem és mire elérkezett ahhoz a kérdéshez, hogy maradhat-e, már egyértelmű volt a válasz: igen! Még ő kezdett el szabadkozni, hogy csak néhány napot kér, amíg talál valami munkát, meg lakást.
Gerard megmutatta neki az egyik emeleti szobát, és amíg Rose „berendezkedett”, végre kettesben maradtam Geevel.
   - Biztos jó ötlet ez? – kérdeztem tőle, mert nem voltam erről meggyőződve.
Gerard értette mire gondolok.
   - Csak pár napról van szó, annyit csak kibírunk.
Mosolyogva átölelt. Annyira imádtam benne, hogy ilyen jószívű, és mindenkin segíteni akar.
   - Ugye nem vagy féltékeny? – somolygott rám és adott egy puszit az orromra.
   - Pff!
   - Jaj, Lily, tudod, hogy csak téged szeretlek! Amúgy sem kellene egy ilyen csaj! Bár…. Hány éves is?
   - Asszem fiatalabb nálam négy évvel…
   - Akkor, ha majd kiöregszel, lecseréllek rá! – mondta halál komoly arccal, de mikor csodálkozva a szemébe néztem, már vigyorgott. Erre felkaptam egy díszpárnát a kanapéról és ütni kezdtem vele. Elszaladt, közben a fejét védte a kezével, én pedig tovább kergettem a kanapé körül, miközben nagyokat nevettünk.
Míg önfeledten kergetőztünk megjelent Rose a lépcső aljában.
   - De jó kedvetek van! – mondta vidáman – Én is beszállhatok? – majd ő is megfogott egy párnát és Gee nyomába eredt.
   - Hé, hé! Nem ér kettő egy ellen! – védekezet továbbra is kézfeltartva Gee a túlerő ellen.
Még bolondoztunk egy sort, aztán este lett. Roseal összedobtuk a vacsorát. Annyira meghitt és kellemes volt a hangulat, hogy meg is feledkeztem ellenérzéseimről, és egy olyan dologról is, amit jobb lett volna, ha időben megtudok. Nem kérdeztem, hogyan talált rám?