Először azt hiszed, megvakultál, vagy sokkot kaptál, de mikor a teremből beszűrődő zsivajt meghallod, rá kell jönnöd, hogy csak az áram ment el ismét. Az alkalmat kihasználva teszel is hátra pár lépést. A konyha ablakának redőnyei be vannak húzva, ezért a holdfény sem szűrődik be, így vaksötétben kell tapogatóznod.

            - Ez a rohadt áram! – hallod Gee hangját magad előtt. – Azt hittem, már meg is vakultam az ütésedtől.

            - Sze..szerintem menjünk ki – ajánlod fel gyorsan, mert hallod, ahogy Gee megindul feléd.

            - Ugyan minek? Ott sem látni többet.

            - Mert…Mikey-ék már tutira keresnek.

            - Hát pillanatnyilag akkor sem találnának ránk, ha kimennénk – adja meg Gee a fájóan logikus választ. – Már ha Amanda nem mészárolta még le őket.

            - De..de akkor is..

            - Nyugi, nem eszlek meg. Ez a konyha, van más kaja is.

Tudod, hogy bár Gerard biztosan hallja a hangodon a zavartságot, legalább a látvány nem szolgáltat neki szórakozást. Viszont még mindig hallod, ahogy közelít, és mivel jobbnak látod nem érintkezni vele a koromsötétben, kitartóan hátrálsz… viszont attól, hogy a tárgyak eltűntek a sötétben a szemed elől, még ott vannak, és egy kis sámli épp az általad tervezett útvonalon fekszik…egyszóval sikerül egy  ötpontos hátast produkálnod, amit szerencsére Gee nem lát, de igen jól hall.. Gyorsan ott is terem, és kitapogatja a csuklód, hogy felsegítsen…

            - Biztos vagyok benne, hogy hallottam valamit! – nyílik ki hirtelen az ajtó, s bár nem látod, rögtön tudod, kihez tartozik. Amanda lép be a helyiségbe, s ahogy érzékeled, még pár ember.. Gee egy kommandóst is megszégyenítő halk osonással indul el a sarok irányába. Pontosan tudod, hová tart. A kötényekkel teli szekrény felé. Jobb ötleted nem lévén követed.

            - Nem tudom… én nem hallottam semmit – hallod meg Mikey hangját.

            - Lehet, hogy csak az elrejtett csokik kiáltoztak utánam. – Ez Frank.

            - Gerard? Idebenn vagy? – szól Amanda, s /vélhetően/ tapogatózva megindul felétek. Gee odaér az életmentő szekrényhez, s mikor Amanda épp lelök egy edényt az asztalról, ami hangos csörömpöléssel landol a padlón, bemászik.

            - Hé, engem is engedj ide! – súgod oda Gee-nek a zajt kihasználva.

            - Ez csak egyszemélyes – mondja, de mégiscsak megszán, mert egy kéz megragadja a csuklód, és Gerard behúz maga mellé és behajtja az ajtaját..

„Hát ez tényleg az” – gondolod, mert odabent totál összetapadva kell állnotok. Még Gee leheletét is érzed az arcodon. Más helyzetben biztos a frász jönne rád a magas sarkú cipő közelítő kopogásának hallatán, de per pillanat épp azon elmélkedsz, vajon mi  a neved, mi a nemed, és hogy mért van itt ilyen pokoli meleg.

            - Érdekelne, vajon honnan tudtad, hogy ebben a szekrényben el lehet bújni – kérdezed suttogva, hogy legalább oldd kissé a feszültséget.

            - Hidd el, már párszor szükségem volt rá – vágja rá Gerard a választ, s mérget vennél rá, hogy már megint gúnyosan vigyorog.

            - Vagy úgy.

Hirtelen egy kis fénycsík hatol be a szekrény résein át.

            - Visszajött az áram – szűrődik be Mikey hangja. – És látod, nincs itt senki.

„Hm, vajon a többiek tudják, hogy a szekrényben kuksolunk?” – nyilall beléd hirtelen a kérdés. Hallod, ahogy Amanda elégedetlen morgás kíséretében menni készül.

            - Áu, elzsibbadt a lábam – suttogja Gee, s nagy mocorgásában véletlenül alaposan megfejel. A váratlan fájdalomtól elég hangosan felszisszensz, s a következő pillanatban fel is tárul a szekrényajtó. Ahogy sejtetted, Amanda szór villámokat a túloldalról. Te ledermedsz, kutatsz valami kinyöghető mentség után, de Gee hamarabb feltalálja magát.

            - Szia Amanda! Ja, ez pont az, aminek látszik…

Munkába menet a tegnap este eseményein elmélkedsz. Az a banya elég feldúlt volt, és látszólag az sem győzte meg, mikor Gee előállt a mesével, hogy csak Narniásat játszottatok, és reméltétek, hogy van egy titkos átjáró a szekrény másik oldalán. Mikey persze csak elnézően, beletörődően mosolygott, s bár tudtad, hogy nem okoztál neki mély lelki válságot, azért téged eléggé mart a bűntudat. De végül is az este nagy nehezen véget ért, szinte észrevétlenül elslisszolhattál a helyszínről, s hazaérve alhattál egy nagyot az izgalmakra.

Az épületbe lépve azonnal George-ba botlasz.

            - Jó reggelt! Tegnap észre sem vettem, mikor elmentél. Mindjárt kezdődik egy megbeszélés a nagyteremben, szóval irány oda!

            - Oké – mondod, és meg is indulsz a cél felé. Előtted épp Mikey lép ki a mosdóból.

            - Hé, várj meg! – kiáltod oda, majd kis kocogás után beéred.

            - Jó reggelt! Milyen éjszakád volt? Nem repkedtek kis szárnyas Gee-k a fejed felett? – kérdi mosolyogva.

            - Hé, nem hanyagolhatnánk a témát? – morgod. – Te is a megbeszélésre jössz?

            - Aha.

            - Nem tudod véletlenül, miről lesz szó?

            - Ó, dehogynem – mondja sejtelmes mosollyal. – De eszemben sincs lelőni a poént.

            - Nocsak! Még poénja is lesz?

            - Majd meglátod.

Egy kisebb beletörődő sóhaj után úgy döntesz, nem kérdezel többet. Megérkeztek a teremhez, ahol már összegyűlt egy kisebb tömeg. Szétnézve megállapítod, hogy a tegnapi buli szervezői, munkásai és az MCR tagok vannak benn. Gee-t most inkább nem keresed a tekinteteddel. Pár perc múlva George is befut, és beszélni kezd.

Ahogy sejtetted, rögtön a tegnapi buli jön szóba, hogy milyen jó volt, köszi a segítséget, mindenki a legjobbat nyújtotta, minden jól alakult blablabla… Kezded úgy érezni, te nem is azon az összejövetelen vettél részt. Persze jött a bocsi is az áramért, de hát megesik az ilyen…

Aztán belevág a témába.

            - Tegnap egy fontos dologról is határoztunk. A fiúk úgy döntöttek, leforgatják a House of Wolves klipjét.

Hevesebben kezd verni a szíved. Egy MCR-klip forgatás. Szóval ez volt az a nagy poén.

-         De nem itt. A Paramourban.

Ettől még jobban leesik az állad. Ott, ahol az egész lemezkészítés zajlott? A kísértetházban? Ez komoly?

            - Úgy gondolták, az épp ideális hangulatú lenne a dologhoz. És szükség lesz jópár segítőre.

Folyt. Köv.