- Jól van, semmi baj! – hallottam egy ismerős hangot és valaki megsimogatta az arcom.

Fölemeltem a fejem, de csak homályosan láttam.

   - Én vagyok az, Gerard! Lily, térj magadhoz! Itt vagyok!

Lassan tisztult a kép. A fürdőszobában voltam és Gerard tartott a karjaiban. Egy pillanatig azt hittem álmodom, vagy talán a gyógyszer hatására hallucinálok. De az egész túl valóságosnak tűnt. Gee beszélt hozzám.

   - Lily! Lily! Hallasz?

Válaszolni akartam, de megint elsötétült minden.

Aztán valami hideget éreztem az arcomon. Lelocsolt egy adag vízzel, és ettől kezdtem magamhoz térni.  

   - Ge… rard… - mondtam szaggatottan. – Hogy … kerültél… ide? – közben iszonyatosan remegtem.

Gee magához szorított és az ajtó felé indult velem.

   - Lily, el kell mennünk innen! Bármikor bejöhet valaki!

Lassan felfogtam mit akar.

   - Nem … mehetek!

   - Mi? – kérdezte döbbenten. – Mért? Mi ütött beléd?

   - Nem mehetek! Kérlek, hagyj magamra!

   - Szó sem lehet róla!

   - Hát nem érted? Joe elől nem lehet elbújni! – már szinte kiabáltam. – Ha megszököm, megöl mindkettőnket!

Gee nem válaszolt, csak levette a cipőjét ( most tűnt csak fel, hogy női cipő van rajta ), és elindult velem a szobából kifelé. Nem volt erőm, hogy tiltakozzak, vagy megakadályozzam, csak magatehetetlenül lógtam a karjaiban.

Kilépett a folyosóra és levitt egészen a földszintre, majd az egyik fordulónál megpróbált letenni.

   - Meg tudsz állni a lábadon? – kérdezte lihegve. Hosszú távon nehéz volt engem cipelni.

Bár lábaim meg-megbicsaklottak, azért segítséggel úgy-ahogy tudtam már járni.

Lassan levánszorogtunk a lépcsőn. Csodával határos módon nem találkoztunk út közben senkivel. Elbotorkáltunk a kijáratig, de ott állt egy őr, aki szerencsére még nem vet észre. Visszahúzódtunk biztonságos távolságra tőle és Gerard telefonált.

   - Mikey! – hadarta. – A hátsó bejáratnál áll egy őr. El kellene terelni a figyelmét. Itt vagyunk Lilyvel, nem messze az ajtótól. Nem telt el sok idő, mikor hangos szóváltásra lettünk figyelmesek, majd az őr eltűnt a szemünk elől. Futva közeledtünk a most már szabad kijárat felé, de a fejembe megint iszonyú fájdalom hasított. Lábam megbicsaklott, megint elsötétült előttem a világ. Ha Gerard nem kap  el a földön kötök ki. De elkapott, újra a karjába vett és rohant velem tovább. Halványan derengett valami, ahogy kilépünk az ajtón, majd mintha egy kocsit láttam volna közeledni, aztán mindent beborított a sötétség.

*********************** 

Gerard a karjaiban vitte ki Lilyt, aki az utolsó métereken megint rosszul lett és összeesett.

Mikeynak sikerült annyira elterelnie az őr figyelmét, hogy könnyen kijutottak az utcára, igaz, ezt Mikey arcának jobb fele bánta.

Frankie a kocsival az utca végénél várakozott. Meglátta az ajtónál a csetepatét, majd a kiszaladó Gerardot, beindította a motor és már száguldott is elé. Gee berakta az ájult lányt a hátsó ülésre, majd maga is bepattant mellé.

   - Mi van vele? – kérdezte Frankie, mikor már biztonságos távolságba értek a klubtól.

   - Bevett egy csomó altatót. Meg akart halni. – válaszolt Gee, miközben a lány egyenletes légzését figyelte.

Frankie elsápadva nézte őket a tükörből.

   - Még időben érkeztem. – válaszolt Gee, barátja fel nem tett kérdésére. – Kihányta a nagy részét és egy időre magához tért.

   - Bevigyük kórházba?

   - Nem! Ott biztos megtalálnák. Menjünk vissza Mikeyért.

Visszafordultak, közben lebeszélték Mikeyval hol találkoznak. Szegény feldagadt arccal, egyik szemére zsepit szorítva ült be a kocsiba.

   - Mi történt? – kérdezte Gee és Frank egyszerre.

   - Eljátszottam a részeget. Az őr kicsit rendre utasított.

   - Mikey, te egy hős vagy! – veregette vállon öccsét Gee – Fiúk, nagyon köszönöm a segítséget! Nélkületek nem ment volna!

Elmentek abba a használaton kívüli raktárba, amit már előre kinéztek maguknak, mint búvóhelyet, mivel egyikük lakása sem volt biztonságos. Ott már Bob és Ray várt rájuk, és persze el kellett mesélni az egész sztorit.

**************** 

Megint az az iszonyú fejfájás. Úgy látszik az a sorsom, hogy mindig ilyen fejfájással ébredjek!

Kinyitottam a szemem, és ahogy szétnéztem egy idegen helyen találtam magam. Valaki motoszkált nem messze tőlem. Odafordultam és megnyugodva felsóhajtottam, hogy Gerard az. Ezek szerint mégsem álmodtam, hogy megmentett.

Észrevette, hogy ébren vagyok és mosolyogva odajött hozzám.

   - Szia! – leült az ágy szélére. – Hogy érzed magad?

   - Mint akin átment egy úthenger. – próbáltam mosolyogni, de nehezen ment. – Iszonyúan fáj a fejem.

Megértőn bólogatott, majd megsimogatta az arcom.

   - Csináltam kávét, attól jobban leszel.

   - Felpattant és már hozta is az előre elkészített csészét.

Ahogy megittam a kávét azonnal elkezdtem émelyegni.

   - Hol a … vécé? – kérdeztem kétségbeesetten és alig bírtam visszatartani a kifelé igyekvő dolgokat.

Gee gyorsan felpattant, majd kézen fogva elvezetett egy ajtóhoz, ami csak nagy jóindulattal volt fürdőszobának nevezhető, de legalább vécé volt benne. Ahogy fölé hajoltam elkezdtem öklendezni és kijött belőlem még az is, ami bennem sem volt.

Mikor kicsit jobban lettem Gee visszakísért az ágyhoz én meg gyorsan ledőltem rá, mert éreztem, hogy megint elfog a szédülés.

Gee megint leült az ágy szélére és csak figyelt.

   - Hogy csináltad? – kérdeztem, mikor éreztem magamban annyi erőt, hogy meg tudjak szólalni.

Gerard elmesélte a beöltözős sztorit, meg azt, hogy hogyan vásároltak ruhát Frankievel. Nagyon meghatódtam, mikor megtudtam, hogy az egész banda benne volt a kiszabadításomban, persze valószínű, hogy Gee-ért tették, nem értem, de ez a tényen nem változtat.

   - Csúcs vagy, tudod? – mondtam, mikor megtudtam a részleteket. – Képes voltál eljönni értem. Mint egy királyfi! Tudod, egyszer veled álmodtam. Még alig ismertelek. Lovon vágtattál felém és szőke, rövid hajad volt.

Gerard csodálkozva felhúzta a szemöldökét.

   - Tényleg volt szőke, rövid hajam! Kb. másfél éve, a harmadik album megjelenésekor.

   - Akkor azért voltál úgy olyan ismerős!

Gee felpattant, elővette a laptopját, majd mikor megtalálta, amit keresett megmutatta. Azokon a képeken, tényleg olyan volt, mint az álmomban.

   - Néhány klippet sokat játszott a tévé ebből az időszakból. – magyarázta a képekre mutatva.

   - Akkor biztos láttalak.

   - És mit csináltam álmodban?

   - Hát… Szíven szúrtál a kardoddal.

Gee közel hajolt hozzám és megcsókolt.

   - Én sosem tennék ilyet!

   - Már meg is tetted! Elloptad a szívem!

Átöleltem és összebújtunk. A sok megpróbáltatás után végre újra biztonságban éreztem magam Gerard karjaiban.

   - És most mi lesz? – kérdeztem, mikor kibontakoztunk egymás öleléséből.

   - Egyelőre bujkálunk. Lemondtuk egy időre a koncerteket. Néhány hét, esetleg hónap, még nem tudom.

   - De… - próbáltam tiltakozni. – Mért vállalod ezt értem? Feláldozod magad. Most te is veszélybe kerültél miattam. Joe megfenyegetett, hogy megöl téged. És ő betartja a szavát!

   - Mért vállalom? Mert szerelek! Nem viccből mondtam, hogy segítek, számíthatsz rám! Meg amúgy is a zenekar jelmondata: MCR, save your life! Én pont ezt tettem! Megmentettem az életedet!

   - De Joe!

   - Joe is csak egy ember! Előbb-utóbb megunja a keresgélést és más fontos dolog foglalja le. Nem lesz örökké a nyomunkban.

   - És a rajongók?

   - Nem tűnünk el végleg! Meg egy kis pihi amúgy sem árt! Jaj, bébi, ne aggódj már annyit! Minden rendben lesz!

Hátradőltem az ágyon és próbáltam megnyugodni. Ha Gee azt mondja, hogy minden rendben lesz, akkor minden rendben lesz!