Másnap reggel mikor felébredtem, nagyon rosszul voltam, szédültem és vérben forogtak szemeim, vámpírszemfogaim még mindig kint voltak. Miután lezuhanyoztam és kiléptem, ajtónyitódást hallottam.

- Végre itthon! - mondta egy ismerős hang, Alex volt az.

Azonnal lerohantam hozzá, úgy ahogy voltam egy száll törölközőben,és a nyakába ugrottam. Kishíján hátra estünk, de Alex még idejében megkapaszkodott az ajtóban.

- De jó hogy megjöttél. - mondtam vigyorogva

- Mégse tartottak olyan sokáig a dolgok, mint gondoltam.

- Láttam járt itt Matt, és megint nem használta a kulcsát. Szokásához híven-nevetett Alex

- Igen volt itt, tegnap este. - válaszoltam

- Sikerült megtudnom egy-két dolgot a családomról. - mondta Alex

- És miket?

- Még életben vannak de, bujdosniuk kell…

Alig értettem valamit abból, amit Alex mondott nekem. Féktelen vágyat éreztem, arra hogy megcsókoljam, és hogy a nyakába harapjak. Közben leültünk a kanapéra. Próbáltam oda figyelni, de egyszerűen nem ment, nem bírtam a vággyal. Azzal ledobtam magamról a törölközőt,ami valahol a dohányzóasztal tájékán landolt, és nekiálltam Alex felé mászni. A vágy irányított, nem tudtam, hogy mit teszek. Alex nem értette mit csinálok, próbált tovább mesélni.

- Pssszt …..mesélni ráérsz utána is. Mondtam neki azzal megcsókoltam.

- Szerintem… ez nem jó ötlet…- mondta Alex

Közben én nekiálltam levetkőztetni.

- Ne mond, azt hogy te sem akarod.

Közben megszabadítottam pólójától.

- De ez akkor is rossz ötlet…

Nekiálltam a nyakát csókolgatni, ő is kezdte élvezni a dolgot. Kezem már nadrágja táján járt.

Ahogy a nyakát csókolgattam, beleharaptam a nyakába. Alex elösször azt hitte, hogy csak játszom, de mikor nem akartam abbahagyni, rájött hogy nem játék.

- Mit csinálsz? Hagyd már abba!!! - kiabálta

Próbált leszedni magáról de nem ment neki, minél jobben próbálkozott annál erősebben nyomtam neki a kanapénak. Egyre jobban élveztem a vérszívást, érztem ahogy a vér lecsordul a nyakamon. Alex kezdet gyengülni,de én nem foglalkoztam, azzal hogy mit csinálok, hogy mi lesz így Alexel,engem csak az érdekelt hogy vérhez jussak,friss vérhez. Ahogy így szívtam Alex vérét, kezdett egyre kevesebb lenni, már eszméletlen volt, de én folytattam a vágy irányított. Mikor már alig jött valami feleszméltem hogy mit csinálok, azonal abbahagytam. Próbáltam Alexet magához téríteni, de nem ment, semmivel se. Csak feküdt élettelenül, teste tiszta vér. Pulzusát se éreztem már, semmi élet nem volt benne, hullafehér volt. Alex meghalt, én öltem meg, én, én, én!!! Zokogtam, most döbbentem rá hogy mit tettem. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem tudtam hogy miért csináltam. De megöltem, Alex nincs többé. Gyilkos vagyok, nem vagyok jobb annál az embernél, aki eltemetett élve. Ő meg akart ölni engem, neki nem jött össze viszont nekem igen én embert öltem. Azt öltem meg akit szerettem. Ha megtudják Alex haverjai, hogy mit tettem megölnek. Elkell tüntetnem a testét és úgytenni mintha semmise történt, volna. Nem! Ezt nem tehetem, megöltem ezért megérdemlem azt amit kapok majd, de az is kevés lesz. Ekkor autó érkezett a ház elé, odarohantam az ablakhoz és kinéztem. Csak a postás volt. Visszamentem Alex testéhez és sírtam, sírtam ráfeküdtem a véres testére, könnyeim utat mostak a testére száradt vérben. Felültem, letöröltem könnyeim és Alex fölé hajoltam.

- Szeretlek…bocsás meg…bocsás meg!

Azzal megcsókoltam…..