Rövid idő múlva megköszörültem a torkomat.

   - Khmm! Egy csöppet sem szeretnélek elzavarni, de nem kellene készülődnöd?

   - Jah, tényleg! Teljesen befeledkeztem a szemeidbe!

Adott még egy futó csókot, majd felállt. Kíváncsi voltam mit fog magával csinálni. Először átöltözött, bár nem vitte túlzásba. Csak a pólóját cserélte le egy fekete ingre, a nadrág, ami eddig is fekete volt maradt. Nyakkendőt is kötött, feketét! Végignéztem rajta. Teljesen fekete volt a ruházata, és ez nagyon kiemelte amúgy is elég világos színű bőrét. Aztán odaállt a tükör elé és kent magára egy kis alapozót. Ettől még sápadtabbnak tűnt.

   - Te jó ég! – kiáltottam fel. –Olyan vagy, mint egy hulla!

   - Az a jó! – vigyorgott rám.

Ez után a megjegyzése után jobbnak láttam nem kommentálni többet a kinézetét.

Igazán csak akkor döbbentem le, mikor a szemét húzta ki szemceruzával, szemhéjára pedig sötétszürke festék került. Félreértés ne essék, nem vagyok én begyepesedett, vagy prűd, hogy kiakadjak, ha egy pasi sminkeli magát, de ez most akkor is más volt. Ő nem csak egy pasi t, ő az én pasim! Megpróbáltam hát jó képet vágni, így, mikor elkészülve felém fordult, hogy megmutassa művét, már mosolyogtam.

   - Na, milyen? – kérdezte.

   - Háát… jó! – mást nem tudtam kinyögni. De azért el kell ismerni, tényleg jól áll neki a smink! Gyönyörű szemeit még jobban kiemeli.

A haját összeborzolta (eddig sem volt túl jól fésült). Felajánlottam neki, hogy megigazítom hátul, de csak annyit mondott: „Hagyd csak, úgyis szétizzadom!”

Vetett még egy pillantást magára a tükörben, majd elégedetten leült mellém.

   - Igazán mesélhetnél valamit a zenekarról! – kérleltem.

   - Oké! Mit meséljek?

   - Mióta vagytok együtt?

   - Több mint hat éve.

Láttam rajta, hogy élvezettel mesél.

   - És mégis, mennyire vagytok ismertek?

   - Hát… eléggé!

Elvörösödtem. Ismert zenekar és én még csak nem is hallottam róla? Bár igaz, szinte alig hallgatok zenét, az utóbbi időben pedig még annyit sem, mint régebben.

   - És… vannak… lemezeitek is? – sejtettem, hogy ez hülye kérdés.

   - Igen, három.

Még jobban égett a fejem.

   - És ehhez hasonló helyeken szoktatok fellépni?

   - Meg nagyobbakban.

   - Mennyivel nagyobbakban? - egyre jobban sápadtam. Az oké, hogy egy kis klubzenekart nem ismer az ember…

   - Hát… stadionokban. – válaszolt Gee szerényen.

Na, itt már teljesen kész voltam. Ezek szerint ők nem egy kis klubzenekar!

Gerard észrevette zavaromat és átölelt.

   - Pont ezért szeretlek!

   - Miért is?

   - Nem azért vagy velem, mert tudod, ki vagyok!

   - Ezt nem értem!

   - Tudod sok rajongó…

   - Rajongó?

   - Igen, vannak olyanok is! – vigyorgott.

Úr isten! Mibe keveredtem?

   - Szóval sokan csak azért szeretnének velünk lenni, mert ismertek vagyunk. De neked fogalmad sem volt róla, hogy én ki vagyok!

   - Még most sem igazán tudom!

   - Akkor legalább az igazi énemet ismerheted meg, nem azt, aki a színpadon áll.

Kezdtem megérteni mit akar ez jelenteni. Úgy éreztem elege lehet már a sok felületes kapcsolatból.

Kopogtak az ajtón, majd Ray dugta be a fejét.

   - Gee, mindjárt kezdünk!

   - Oké! Megyek már!

Elindultunk a színpad felé. Sosem voltam még ilyen helyen, ámulva lestem a sok kütyüt. Van olyan ember a világon, aki eligazodik ebben a kábelrengetegben?

Gee mindenesetre nagyon otthonosan mozgott benne. Látszott, hogy nem először csinálja. Aztán egy nagydarab emberkével beszélgetett, akin valami kitűző volt. Éles eszemmel rájöttem, hogy valami biztonsági őr lehet. Rólam folyhatott a szó, mert időnként rám sandítottak. Kis idő múlva odajöttek hozzám.

- Lily, ő Jerry! Ő fog rád vigyázni! – magyarázta Gerard, majd közelebb hajolt hozzám és csak nekem intézte szavait.

   - Nagyon vigyázz magadra! Senkivel ne menj el, csak Jerryvel!

   - Rendben!

   - Szeretlek!

   - Én is!

Ahogy a színpad felé közeledtünk egyre nőtt a hangzavar. Sikerült kikukucskálnom és iszonyú tömeget láttam, úgy tűnt a hely megtelt.

- Ők mind miattatok jöttek? – kérdeztem túlkiabálva a zajt.

   - Hát, remélem!

A fiuk elindultak a színpad felé, én meg nagy izgalmamban el is felejtettem megkérdezni, hogy Gee vajon mit csinál a zenekarban.

Sebaj! Nemsokára úgyis megtudom.

Ahol álltam tökéletes rálátás nyílt a színpadra… de oldalról. Pont a lényeget nem láttam. Megkérdeztem Jerryt, nem mehetnénk-e át olyan helyre, ahonnan jobb a kilátás. Váltott néhány szót a fülesében (nem bízott semmit a véletlenre) és bólintott.

   - Gyere, van egy tuti hely!

Az a „tuti hely” a keverőpult mellett volt. Innen aztán tényleg szuper kilátás nyílt a színpadra, főleg, hogy jóval a közönség fölött voltunk. Szétnéztem és megállapítottam, hogy tényleg rengetegen vannak. A tömeg a zenekar nevét kiabálta. Sikítoztak, őrjöngtek! Sosem voltam még rock koncerten, eddig el sem tudtam képzelni milyen lehet.

A színpadon sötét lett és valami mozgásféle látszott. Ettől még jobban elszabadult a pokol. A rajongók is észrevették, hogy a fiúk elfoglalták a helyüket.

Megszólalt a zene és hirtelen fényárban úszott az egész színpad. A hangerő olyan iszonyatos volt, hogy be kellett fognom a fülem, mert úgy éreztem megsüketülök. A közönség tombolt, ugrált, tapsolt, minden, amit csak el lehet képzelni.

A zene szólt, de Gerard még sehol. Lement néhány őrült ütem és Gee lassan besétált, egyenesen a mikrofonállványhoz. Végre megtudtam, hogy ő az énekes. Mikor megjelent a színen a hangzavar, ami eddig sem volt kicsi még jobban felerősödött. A rajongók, gondolom elsősorban a lányok, sikítottak. Meg tudtam érteni őket. Gerard ott a színpadon, talpig feketében, sminkben, a mikrofonállványt fogva, egyik lábával a ritmust dobolva, őrülten szexi volt! És mikor énekelni kezdett én már folytam a gyönyörtől. Na, nem lágy, lírai hangja miatt, mert annak cseppet sem volt mondható! Kemény, kicsit karcos hangján eszméletlen jól énekelt! Be kellett vallanom, hogy ezt nem néztem ki belőle. A mozgása pedig… hát arra nem találok szavakat! Annyira erotikus volt, szinte felszaladtam hozzá, hogy megcsókoljam. Nem is csodálom, hogy a kiscsajok odavannak érte! Apropó kiscsajok! Azért ehhez még hozzá kell szoknom, hogy körülrajongják!

A zenéhez nem igazán értek. Nem volt rossz, de nekem túl vad volt. Viszont meg kell hagyni, nagyon jól játszottak a srácok. A szövegeket nem nagyon értettem. Gondolom többször meg kéne őket hallgatni. Mindenesetre sok mindent elárultak Gee lelkivilágáról. Ráébredtem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek valaha kisiklott az élete. És sok mindent igaznak éreztem magamra. Végső soron ez a koncert dolog jó hatást tett rám. Úgy éreztem közelebb kerültem lelkileg Geehez.

Véget ért a koncert és a tömeg kezdett kivonulni. Én hulla fáradtan keresetem a szememmel Jerryt, hogy amilyen gyorsan csak lehet megölelhessem Gerardot, de Jerry nem volt sehol. Furcsálltam a dolgot. Arról volt szó, hogy vigyáz rám. Pár perc múlva megjelent egy alak, aki igencsak hasonlított Jerryre, de közelebb érve rájöttem, hogy nem ő az. Egyenesen odajött hozzám, és szólt, hogy kövessem.

   - Jerry hol van? – kérdeztem bizalmatlanul, mert bármennyire is volt rajta kitűző, meg minden egyéb, nem bíztam benne.

    - Ő most nem ér rá! Gerard engem küldött, hogy kísérjelek el hozzá.

Nem indultam utána, gyanús volt a dolog.

   - De Gee azt mondta… - makacsoltam meg magam, erre a pasi hátrafordult és türelmetlenül rám szólt.

   - Nehogy azt hidd, hogy nekem olyan baromi jó téged kísérgetni, mikor odabenn áll a bál! Inkább a fiúknak segítenék megvédeni a zenekart, mert valami balhéba keveredtek!

Mi? Gerard bajban van? Ez a tény elaltatta minden gyanakvásomat és már rohantam is utána. Nem az öltözők felé vettük az irányt, azt hiszem kifelé tartottunk.

Kiértünk az utcára. Megálltam, mert gyanúsan messze kerültünk a klubtól.

    - Hol van Gee?

    - Mi? Ja! Gerard!

Röhögött egyet, közben valaki hátulról megragadott, lefogta a kezeimet és befogta a számat. Rúgkapáltam, de hiába. Kísérőm elővett egy üveget meg egy zsebkendőt és az üveg tartalmát a zsepire öntötte, majd odalépet elém.

    - Jó éjszakát Lili bébi! – suttogta, majd az arcomba nyomta a zsebkendőt.

Másodpercek alatt elnehezültek a tagjaim, forgott körülöttem a világ és belezuhantam a feketeségbe.