A reggel egyedül talált az ágyban, Gerard már felkelt és a zajokból ítélve szokásos reggeli tevékenységét végezte, kávét főzött, majd halk beszélgetésre lettem figyelmes. Kimentem a nappaliba.

Gee épp telefonált, a kávé pedig félkész állapotban várta, hogy visszatérjen hozzá.

Gee észrevett, felém fordult és egy csókot dobott felém, miközben még mindig a telefonba magyarázott.

   - Tudom, Frankie! Nem mondanám, ha nem lenne tényleg fontos! Ma este nem jó!

Felkaptam a fejem. A választ ugyan nem érettem, de annyira kiabált az a bizonyos Frankie, hogy kihallatszott a telefonból.

   - Tudod, hogy nem szoktam ilyet csinálni, de ez most élet-halál kérdése. - itt lopva rám sandított.

Mi? Na nehogy már miattam lemondja a programját! Főleg, ha ennyire fontos, hogy az a Frankie még kiabál is vele.

   - Na, jó! Még megbeszéljük! Szia! - tette le dühösen a telefont Gee.

Én közben leültem és Gee is odacsüccsent mellém.

   - Gerard! - kezdtem bele óvatosan. - Miattam nehogy lemond a programodat!

   - De Lily...

   - Semmi de! Szó sem lehet róla! Itt biztonságban leszek, nem lesz semmi baj!

Tiltakozni akart, de belefojtottam a szót.

    - Ha lemondod, én elmegyek, és nem látsz többé!

Persze ezt nem gondoltam komolyan, de nem tudtam máshogy hatni a makacs fejére.

Ha nehezen is, de belement, majd felcsillantak a szemei.

   - Tudod mit? - kérdezte lelkesen. - Te is velem jössz!

   - Mi?

   - Így lesz a legjobb! Mellettem leszel! Vigyázni fogok rád! Amúgy sem hiszem, hogy az ilyen Joe - féle alakok arrafelé mászkálnának.

Feldobott a gondolat, hogy elvisz magával. Nem vagyok az az otthonülős típus.

   - Rendben! És hova megyünk? - kérdeztem lelkesen.

   - Koncertre!

Egy kicsit meglepődtem. Egy koncert lenne olyan fontos, hogy muszáj menni? Legalábbis annak a Franknek. Persze ki tudja, lehet, hogy valami különleges előadás lesz. Nem vagyok járatos a zene világában.  Életemben talán egyszer voltam koncerten, az is jazz volt.

   - És milyen koncert Lesz? - kérdeztem mérsékelt lelkesedéssel

   - My Chemical Romance!

   - Az meg mi?

   - Gondoltam, hogy nem ismered! - mondta még mindig mosolyogva. - Rockzenét játszanak.

   - Aha!

   - Nem szereted a rockot? - kérdezte arcomat fürkészve.

   - Hát... hogy őszinte legyek... nem nagyon. Illetve mindenféle zenét meghallgatok! - próbáltam menteni, ami még menthető, mert láthatóan lelombozódott a válaszomtól. - De emiatt ne aggódj!

   - Azért remélem jól fogd érezni magad! - kacsintott, majd megölelt.

Engem pedig, mint igazi nőt egy igen fontos kérdés kezdett el foglalkoztatni.

   - Mit vegyek fel?

Gerard hatalmasat nevetett és megpuszilt.

   - Nem lennél nőből, ha ezt nem kérdezted volna meg! Egyébként csak lazán. Farmer meg valami felső. Bár felső nélkül jobban mutatsz! - erre benyúlt a pizsamám alá, megsimogatta a mellemet és megcsókolt.

Az egész napunk méla semmittevéssel telt el. Illetve tettünk egy-két dolgot... :)

Délután Geenek el kellet mennie egy rövid időre. Úgy volt, hogy én is megyek vele, de végül jobbnak láttuk, ha világosban nem megyek ki az utcára. Amíg távol volt felderítettem a házat. Kiszúrtam, hogy igen komoly CD gyűjteménye van! És mind eredeti! Ahogy jobban szemügyre vettem őket megállapítottam, hogy szinte mindegyik rockzene. A borítójuk alapján legalábbis! Voltak ott egészen bizarr kinézetű zenekarok is, olyanok, akikkel nem szívesen találkoznék sötétedés után az utcán! Rá kellett jönnöm, hogy egy rockerrel hozott össze a sors. Hogy nem tűnt fel ez eddig? Bár az öltözködése nem erről árulkodott. Vagy csak bennem él hamis kép a rockerek ruházatát illetően? Jó, Gee is lazán öltözködik, de első találkozásunkkor a bárban kifejezetten elegáns volt. Végül is mindegy milyen zenét hallgat, nem?

Eljött az este és én izgatottan készültem a koncertre. Már az ötödik felsőt mutattam meg magamon Gerardnak. Ő mindegyikre azt mondta, hogy jó, de én nem voltam megelégedve egyikkel sem. Nagyon jól akartam kinézni, elvégre valószínű, hogy ott lesznek a barátai is. Nem lehetek olyan, mint egy csöves!

Gerard is feszült volt, úgy tűnt, mintha izgulna. Gondolom hasonló okból, mint ami miatt én órák óta ruhákat próbálok.

Taxival mentünk a helyszínre. Mikor megkérdeztem miért, csak annyit mondott, hogy hazafelé nem tudna vezetni. Vajon ez mit jelent? Hulla részegre akarja inni magát?

Egy közepes méretű klubhoz értünk. Nem volt sem lepukkant, sem túl csicsás. A főbejáratnál megláttam a zenekar plakátját. My Chemical Romance! Elindultam arra, hogy szemrevételezhessem, legalább tisztában legyek vele, hogy kik ezek, de Gee elhúzott egy oldalajtó felé.

   - Gyere, mi itt megyünk be! - mutatott a „művészbejáró” felé.

   - Hogyhogy? - kérdeztem meglepetten. - Te ismered a zenekart?

   - Hát... úgy is lehet mondani!

Már értem miért volt annyira fontos eljönni!

Ahogy beléptünk rá kellett jönnöm, hogy Gee nem lehet kis ember errefelé! Mindenki szinte előre köszönt neki!

Bementünk egy nagyobb helyiségbe, ahol már jó páran tartózkodtak. Volt, akinél gitár volt, olyat is láttam, akinél dobverő. Fényes logikámmal kikövetkeztetem, hogy ők lehetnek a zenekar. Gerard odavezetett hozzájuk.

   - Helló fiúk! - köszönt hatalmas vigyorral a képén. - Ő Lily! - mutatott be, miközben megfogta a kezem, ezzel is jelezve, hogy együtt vagyunk.

A szívem majd kiugrott izgalmamban. Most mutatott be először a barátainak! Szép sorban felsorakozott előttünk négy srác.

   -Ő Mikey, az öcsém! - mutatott egy magas, vékony srácra. Szóval innen az ismeretség. Az öccse játszik a zenekarban!

Mikey felém nyújtotta a kezét és mosolygott hozzá. Ahogy jobban szemügyre vettem tényleg hasonlított Geere!

   -Ő Frankie! - erre egy nálam alacsonyabb srác nyújtotta a kezét. Alacsony volt, de a mosolya annál hatalmasabb. Alaposan végigmért. Megállapítottam, hogy nem vetheti meg az élet örömeit a drága, olyan szemekkel nézett rám! A karja (már ami kilátszott belőle) tele volt tetoválásokkal. A nyakán is volt valami, meg az ujjain is. Igazi extrém fazon!

   -Ő Ray! - folytatta Gee a bemutatást.

Ray volt köztük a legmagasabb és a legnagyobb hajú. Akkora hajzuhataggal büszkélkedhetett, hogy még én is megirigyeltem tőle! Ráadásul göndör!

   -Ő pedig Bob!

Bob kicsit mackós kinézetű, szőke hajú és nagyon szimpatikus volt.

Ahogy végignéztem négyükön megállapítottam, hogy bár nem vagyok járatos a rockzenében, de rájuk igazán ráillik a rocker elnevezés.

Miután túlestünk a bemutatkozáson Gerard kicsit félrevonult, beszélt néhány szót Frankievel, én addig udvariasan nézelődtem. Hát volt mit! Az a klub sem volt semmi, ahol én dolgoztam, de ez a hely túltett minden képzeleten. Olyan igazi vad hely volt. Most már értettem, miért mondta Gerard, hogy ilyen helyekre úgysem jár Joe. Ám vad kinézete ellenére ez a hely mégis barátságos volt. Az első pillanattól kezdve jól éreztem magam itt és ez nem elsősorban a dekorációnak volt köszönhető, hanem az embereknek, akik itt jöttek-mentek. Mindenki úgy köszönt és beszélgetett velem, beleértve a zenekar tagjait is, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Ez adta meg a hely igazi hangulatát! Semmi megjátszás, lenézés! Igen, ez egy igazi, családias hely!

Gerard visszajött hozzám és újra megfogta a kezemet.

   - Azt hiszem, készülni kéne! - nézet a többiek felé. Azt gondoltam azért mondja, hogy mi most lelépünk, ők meg nyugodtan öltözzenek, meg mittomén... De nem így történt. A folyosón egy tábla mutatta, hogy „öltözők” és mi arrafelé vettük az irányt. Kíváncsi voltam kit akar még bemutatni nekem.

Ahogy végigmentünk a folyosón Gee láthatóan keresett valamit. Minden ajtón megnézte a feliratot, majd az egyik előtt megállt.

   - Áá... ez az! - kiáltott fel és benyitott... volna, ha nem akadályozom meg benne. Megfogtam a félig nyitott ajtót, mert olyat láttam rá kiírva, amit először nem akartam elhinni. Visszacsuktam, hogy jobban szemügyre vehessem a feliratot.

                      GERARD WAY

Ez állt a papíron. Kétszer is megnéztem, hogy jól látok-e, de semmi kétség! Gerard neve állt az öltöző ajtaján!

Gee észrevette csodálkozó tekintetemet.

   - Bemegyünk? - kérdezte egyre jobban vigyorogva.

   - De... te....te...nem mondtad....- próbáltam megszólalni nem túl sok sikerrel. - Te... a … zenekar tagja vagy?

   - Aha! - mondta ezt olyan természetes hangsúllyal, mintha csak az időjárást közölte volna.

   - De... mért nem mondtad el? - hüledeztem még mindig.

Gee megunta, hogy az ajtó előtt ácsorgunk. Maga után húzott és becsukta az ajtót.

   - Gondoltam előbb-utóbb úgyis megtudod. - válaszolt mikor már lecsüccsentem a pici öltözőben. - Így legalább meglepi volt!

   - Az már biztos! Meglepi volt!

Odaült mellém és hosszan megcsókolt. Kezdtem fölengedni kezdeti döbbenetemből.