Azonnal indultunk és megálltunk a ház előtt. Figyeltük van-e valami mozgás, figyelik-e már a házat Joe emberei. Fél óra elteltével megállapítottuk, nincs semmi gyanús, bemehetünk.

Óvatosan nyitottam ki az ajtót. Lassan, minden egyes sarkon előre bekukkantva jutottam el a hálóig, ahol a ruháim voltak. Elővetem két közepes bőröndöt és belepakoltam a legszükségesebbeket. Úgy gondoltam, mivel amúgy is rám fér néhány új darab, majd bevásárolok magamnak. A teli bőröndöket Gerardra bíztam, aki levitte őket a kocsihoz.

Keresztülmentem a nappalin, át a fürdőszobába, mikor valaki megszólított.

   - Szia szépségem! - hallottam egy ismerős hangot.

   - Joe! - kiáltottam fel rémülten.

Joe a fotelben ült. Remegve megálltam.

   - Ej-ej, rossz kislány! - felállt és odajött hozzám.

Még mielőtt elért volna megfordultam és futásnak eredtem. Ekkor valaki hátulról megragadta a karom és olyan erővel szorította, hogy elzsibbadt. Hátra néztem és egy kétajtós szekrényt láttam fölém tornyosulni, ami nem tartozott a szoba berendezéséhez! Ismertem a fickót. Joe legelvetemültebb, legdurvább testőre volt.

Könyörögve Joe felé fordultam.

   - Joe! Kérlek!

   - Mit? Hm? Mit kérsz még azok után, amit tettél ellenem? - fenyegetően közelebb jött és gúnyos mosollyal a szemembe nézett. - Te hálátlan dög! - szinte köpködte a szavakat. - Hogy merészeled ezt? Segítetem neked, kihúztalak a szarból...

   - Hogy aztán a rabszolgád legyek!

   - Fizetést kaptál érte, nem? És most ez a hála! - mutatóujjával felém bökött. - Megszöktél! A fiúd, meg a barátai kicsinálták Tomot!

   - Barátai? - csodálkoztam. Tehát Tom azt adta be Joe- nak, hogy többen voltak. Jellemző!

   - Na ide figyelj cicababa! - „utálom, mikor így hív! „- Most szépen velem jössz és később kitaláljuk mi legyen a büntetésed! De ne számíts semmi jóra!

   - Joe, kérlek! Én ezt nem bírom tovább csinálni! Fizetek, amennyit csak akarsz, csak hagyj elmenni!

   - Fizetsz? Hirtelen ilyen gazdag lettél? Vagy esetleg a barátod szponzorál? - gúnyosan felnevetett. - Óh, bébi! Nincs az a pénz, amiért megválnék tőled!... Vagy talán mégis, de azt te úgysem tudnád megfizetni! Na, gyerünk!

Erősen megszorította a karom és húzott maga után. Megpróbáltam lecövekelni, megkapaszkodtam a kilincsben, erre hátrafordult és lekevert egy hatalmas pofont. Fájdalmamban felkiáltottam, majd szabad kezemmel megfogtam égő arcomat.

Joe tovább rángatott az ajtó felé, majd maga elé tessékelt és előre lökdösött. Kiléptünk a lépcsőházba. Meghallottam a külső bejárati ajtó csukódását és Gerard lépteinek zaját. Joe szerencsére nem hallotta meg, mert túlságosan lefoglalta a kétajtós szekrény eligazítása. Elkezdtem jó hangosan könyörögni, hogy Gee meghallja, hogy nem vagyok egyedül.

   - Kérlek Joe! Beszéljük meg a dolgot!

   - Ezen nincs mit megbeszélni cica! Velem jössz és kész! Nem tudom, hogy juthatott eszedbe ilyen marhaság, de gondolom nem magadtól. Ne félj, később a barátoddal is számolunk!

A léptek abbamaradtak, Gerard vette a lapot. Reméltem, hogy búvóhelyet keres magának. Nekem már tök mindegy, nem szerettem volna őt még jobban belekeverni.

Leértünk a lépcső aljába és Joe előre ment, hogy kikémleljen az utcára. Ez lett a veszte. Hirtelen kicsapódott a szeméttároló ajtaja és  Joe alaposan lefejelte. A kinyíló ajtó mögül Gerardot láttam kikandikálni. Egy percet sem haboztam. Megragadtam felém nyújtott kezét és elhúztam Joe mellől. Arra azért még volt gondom, hogy tűsarkú cipőm sarkát a lábfejébe mélyesszem. Felordított, de mire a kétajtós felfogta, hogy gond van mi már kint voltunk Gee-vel az utcán és bepattantunk a kocsijába. Ahogy hátra néztem láttam, ahogy Joe és cimborája az öklüket rázzák utánunk.

********

Az utcán elszáguldó kocsiból Lily nem látta, amint egy lesötétítet ablakú, fekete kocsi a nyomukba ered.

*********

Egész úton egy szót sem szóltunk. Gerard, mint az őrült hajtott és teljesen arra koncentrált. Jobbnak láttam nem beszélni.

Beérve a házba első utam a kanapéhoz vezetett. Lerogytam rá, karjaim szétvetettem és csak lihegtem. Gee odajött, leguggolt elém, megfogta a kezeimet és a szemembe nézett.

   - Nincs már semmi baj! Biztonságban vagy! - mondta megnyugtató hangon, bár látszott rajta, hogy ő sem heverte még ki teljesen az előbbi kalandunkat.

Csak néztem rá és elkezdtek folyni a könnyeim. Gee leült mellém és magához szorított. Zokogni kezdtem. Minden feszültség, ami az utóbbi időben ért, félrecsúszott életem minden egyes elcseszett perce benne volt ebben a zokogásban. Gerard úgy szorított magához, mintha sosem akarna elengedni. Jó volt így! Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Már szinte el is felejtetem ezt az érzést. Nem tudtam megszólalni és ő sem törte meg a csendet. Úgy kapaszkodtam belé, mint fuldokló a mentőövbe.

Nem tudom meddig voltunk így, összebújva, de nekem óráknak tűnt. Zokogásom abbamaradt, lecsillapodtam és fejemet a mellkasára hajtva pihentem. Gerard a hátamat simogatta, majd felemelte a fejem és a szemembe nézett.

Megpuszilta könnytől nedves arcomat, adott egyet az orrom hegyére is, majd megcsókolt. Először finoman, majd egyre vadabbul. Nem csináltam semmit, csak hagytam magam. Képtelen voltam bármiféle mozgásra.

Ledöntött a kanapéra, közben a kezével végigsimított az oldalamon, megkereste a pólóm alját és elkezdte fölfelé húzni. Engedtem, hogy levegye rólam. Hamarosan a melltartóm is a földön landolt.

Gee nagyon gyengéd volt és szenvedélyes. Végigcsókolta meztelen felsőtestem. Beleborzongtam. A napját sem tudom, mikor volt velem férfi utoljára ennyire figyelmes. Leste a reakciómat, csak azt csinált, amit engedtem. Én akkor már mindent engedtem, annyira a hatalmába kerített. Mikor újra megcsókolt visszacsókoltam, majd lehúztam róla a pólót és magamhoz szorítottam. Éreztem, ahogy a teste egyre forróbb lesz. Most már tudta, hogy az övé vagyok, egyértelművé tettem számára.

Felállt a kanapéról és mosolyogva az ölébe vett. Karjaim a nyaka köré fonva csimpaszkodtam belé.

Bevitt a hálóba, majd lassan az ágyra fektetett. Levette rólam a megmaradt ruhadarabokat, fölém hajolt és végignézett a testemen. A látvány elégedettséggel tölthette el, mert hatalmasat mosolygott és végigcsókolta egész testemet, kicsit elidőzve az érzékeny helyeken.

Én sem tétlenkedtem, kibontottam a nadrágját és letoltam, ameddig elértem. A boxer elindult a nacival együtt. A ruhadarab végső megszabadulásáról már ő gondoskodott, szó szerint lerugdosta magáról. Meztelen testével odabújt hozzám. Mikor keményedő férfiassága a combomhoz ért megijedtem. Az utóbbi időben rengeteg férfival voltam együtt és mindig tudtam, hogy csak azt akarják tőlem. Teljesítettem a kívánságukat és mindenki ment a maga dolgára. De Gerardal más volt a helyzet. Furcsa módon féltem, mi lesz, ha csalódik bennem? Ha nem azt kapja, amit várt? Egy kurvától csak egy jó dugást várnak és féltem, talán nem tudom megadni neki azt a gyengédséget, amit megérdemel. Észrevette bizonytalanságomat, mert megállt és rám nézett.

   - Mi a baj? - kérdezte lihegve.

   - Félek! - vallottam be őszintén. Ez most nem az a helyzet, amikor hazudni kell.

A számra tette a mutatóujját.

   - Csodálatos nő vagy! - suttogta a fülembe. - Ezt nem veheti el tőled senki!

Megint könnyek gyűltek a szemembe, a meghatottság könnyei. Mintha a gondolataimban olvasna. Honnan tudta, hogy mi bajom?

Mielőtt bármit is válaszolhattam volna ajkai már a számon voltak. Magamhoz szorítottam és lábamat kicsit megemelve beengedtem oda, ahova annyira vágyott. Karjára támaszkodott és magáévá tett.

Féltem, hogy nem fogom élvezni, de kellemes meglepetés ért. Olyan csodálatos volt vele, mint mikor még normális életet éltem, szerettem és szerettek. Mozdulatait érezve, halk nyögéseit hallva megnyugodtam, hogy ő is élvezi. Izzadtságtól nedves hajtincsei a nyakamat csiklandozták, ajkai időnként futó csókot leheltek a számra.

Mozgása felgyorsult, egyre vadabb lett. Belemarkoltam a fenekébe, erősen magamhoz rántottam, mikor éreztem, hogy itt az idő. Elélveztünk, én egy hangos sikoly kíséretében.

Lihegve rám borult én pedig magamhoz öleltem. Így maradtunk néhány percig, majd mikor egyre nehezebb lett rajtam a teste legördült rólam. Szembefordultunk egymással. Ő a hajammal játszott, félresöpörte az arcomból, én pedig csak bámultam csodálatos, zöld szemeibe. Végre újra úgy éreztem, hogy nő vagyok. Nem csak egy darab hús, hanem egy érző, szerető nő! Még egy csókot váltottunk, majd egymás karjaiban aludtunk el.