Reggel úgy ébredtem, hogy Gerard karját éreztem a derekamon. A hasán feküdt és átkarolt. Hmm! Vajon mit álmodhatott az éjjel?

Gondoltam meglepem, és most én főzök neki kávét.

Épp készen lettem vele, mikor megjelent a háló ajtajában, kócos fejjel.

   - Jó reggelt! - nyomott el egy ásítást és nyújtózott egyet. Ahogy ezt tette felcsúszott a pólója, szabadon hagyva a hasát. Brrr! Egészen beleborzongtam a látványba, annyira szexi volt!

   - Neked is! - mosolyogtam rá és próbáltam elterelni a gondolataimat egyéb, dudorodó testrészeiről. Rájöttem, hogy nagyon bejön nekem!

   - Jól aludtál? - kérdezte, miközben leült az étkezőasztalhoz.

   - Igen, nagyon jól! - kacéran néztem rá, hátha tud róla, hogy ölelgetett álmában, de láthatóan nem emlékezett erre.

Csendben néztünk kifelé a fejünkből, míg a kávét iszogattuk. Nem tudom neki mi járt a fejében, de az enyémben ő! Lopva rásandítottam párszor, ügyelve, hogy ne vegye észre. Mikor már kellőképp magához tért a kávétól rám nézett.

   - Lily, - kezdte – lenne kedved velem tölteni a mai napot? Ma nincs semmi különös dolgom. Gondoltam, esetleg....

Annyira édes fejet vágott, ahogy kicsit szerencsétlenül magyarázkodott, hogy elnevettem magam.

   - Hát... - vontam fel a szemöldököm és erotikusan beharaptam az alsó ajkam. - Ha kifizeted....

Lehervadt a mosoly az arcáról, de mielőtt bármit is szólhatott volna, megfogtam a kezét és gyorsan hozzá tettem:

   - Nem mondtam ám komolyan! Szívesen veled maradok. A klubba csak hat körül kell bemennem.

Láttam, hogy nagy kő esik le a szívéről.

   - Hát... akkor ezt megbeszéltük!

Megreggeliztünk és azon tanakodtunk, hogy mit is csináljunk ma. Először is el kellett menni a lakásomra, mert hát „dolgozós” ruhában mégsem flangálhatok egész nap!

Kocsival hazavitt, megvárt lent, amíg elkészültem, majd elindultunk... volna, de fogalmunk sem volt, hogy hova menjünk. Végül támadt egy ötletem.

   - Gerard, - kezdtem bele félénken. - Lehet, hogy hülyének fogsz nézni, de mi lenne, ha sétálnánk egyet a parkban?

   - Mért néznélek hülyének? Ha ehhez van kedved!

   - Olyan szép idő van. Én szinte az egész napomat a lakásban töltöm, alszom, mert ugye éjszaka dolgozom, szóval...

   - Nem kell magyarázkodnod. Menjünk a parkba!

Néhány perces autókázás után megérkeztünk. Kiszálltunk és Gee felvett egy napszemüveget ( ami jó nagy volt! ), megfogta a kezemet és elindultunk sétálni, mint egy szerelmespár.

Órákig andalogtunk és sokat beszélgetünk. Illetve én sokat beszéltem. Elmondtam neki szinte az egész életemet és közben észre sem vettem, hogy róla kevés szó esik. De ha kérdeztem csak tőmondatokba válaszolt és kerülte a témát.

Fura volt, hogyha fiatal lányok – fiúk jöttek a közelünkbe igyekezett elbújni előlük. Először nem tűnt fel ez a viselkedés, de kora délután, mikor az iskolaidő végével egyre több fiatalt lehetett látni Gerard szó szerint bebújt egy bokor árnyékába egy padra és még a kapucniját is a fejére húzta. Azt mondta elfáradt, szeretne egy kicsit ülni, de én akkor már átláttam rajta.

   - Miért rejtőzködsz? - kérdeztem meg nyíltan. Kicsit idegesített már az ide-oda járó tekintete.

   - Én nem rejtőzködöm! - háborodott fel.

   - Dehogynem! Ráadásul elég feltűnően. Menjünk haza inkább? Vagy elmehetnénk moziba!

   - A mozi jó ötlet! - vigyorodott el.

Megfogta a kezem és szélsebesen elhúztunk a kocsi irányába.

Pár perc múlva rájöttem, hogy talán nekem is bujkálnom kellett volna.

A parkban ugyanis olyan emberbe botlottam, akibe nagyon nem akartam. Tom volt az, Joe jobbkeze, mindenese, testőre, meg még ki tudja mije. Azonnal kiszúrt mikor meglátott és persze az sem kerülte el a figyelmét, hogy kézen fogva sétálgatok valakivel.

   - Helló, Lily!

   - Szia, Tom! - köszöntem zavartan és most én sem bántam, hogy Gerardon kapucni, meg napszemüveg van. Ennek ellenére Tom kiszúrta, hogy kivel vagyok.

   - Lily! Ez a tegnapi „vendéged”, ugye?

Nem tagadhattam le, bólintottam.

   - Milyen romantikus! - mondta gúnyosan. - Az unatkozó szépfiú, aki beleszeret egy kurvába! Mindjárt elbőgöm magam!

   - Hagyj már Tom!

   - Tudod, ha ezt Joe megtudja, kitapossa a beled! Ez alapszabály nálunk. Kuncsafttal nem andalogsz meló után!

Gerard szólni akart, de leintettem. Jobb, ha ebből kimarad.

   - Tom, ez csak egy kis séta, semmi más!

   - Aha! Ismerem én az ilyet!

Könyörgőre fogtam a dolgot.

   - Kérlek, ne mond el Joe-nak! Könyörgök!

   - Hát... - végignézet rajtam és megnyalta a szája szélét. - Tudod mit? Ha jó kislány leszel, megbeszélhetjük a dolgot!

Lehervadt az arcomról a nagy nehezen odacsalogatott mosoly. Nem lehet igaz, hogy minden pasi csak azt akarja! Tom közelebb lépett hozzám és átkarolta a derekamat. A következő pillanatban pedig elengedte, mert vérző orral, félájultan esett a földre. Értetlenül néztem a hátam mögé. Gerard épp akkor húzta vissza ökölbe szorított kezét. Meglepett, hogy ilyen erős, gondolom, Tomot is.

   - Te... te... - csak ennyit tudtam kinyögni, mert Tom kicsit magához tért és még mindig a földön térdelve, vérző orrát fogva kiabált.

   - A  kurva anyád! Ezt nagyon megbánod! Kerülj csak a kezem közé!

   - Gyere! - ragadta meg Gee a kezem és maga után húzott

Gondolkodás nélkül futottam utána.

A visszaúton egyikünk sem szólt. Mikor végre becsukódott mögöttünk a lakásának ajtaja és lerogytunk a kanapéra, nekitámadtam.

   - Tudod te, hogy mit csináltál? - ordítottam le a fejét, pedig igazán nem érdemelte meg. - Mi lesz most velem? Ki fognak csinálni! Megkeresnek és kicsinálnak! - mondtam sírásba fúló hangon.

   - Nem tűrhettem, ahogy az a fasz beszélt veled?

   - Miii? Mi közöd neked ehhez egyáltalán? Ez az én szaros életem! Megértetted?

   - Lily kérlek, ne menj vissza a klubba! Hagyd abba ezt, amit most csinálsz!

Megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Kirántottam a kezem a kezéből. Nagyon mérges voltam rá.

   - Hja! És mégis miből éljek? Menjek koldulni, vagy mi?

   - Lily, segítek! Hidd el minden rendben lesz!

   - Nem! Semmi sem lesz rendben! Elcseszted! - felpattantam a kanapéról és elindultam az ajtó felé. -  Megyek a klubba! Megpróbálom helyrehozni!

Nyúltam a kilincs után, de Gerard megállított. Megfogta a kezem, magához rántott, átkarolt és megcsókolt. Váratlanul ért a dolog, hirtelen nem is tudtam mit csináljak. A csókja szenvedélyes volt, de gyengéd. Régóta nem csókolt meg férfi így. Emlékek jutottak eszembe arról a fiúról, aki utoljára igazán szerelmesen csókolt, és aki már rég halott. Visszacsókoltam és könnyek gyűltek a szemembe. Egy pillanatig azt sem tudta hol vagyok és kivel, egyszerűen csak jól eset az, hogy szeretnek, hogy nemcsak a kapcájának néz valaki, hogy odafigyelnek rám! Gee megérezte a könnyeimet és letörölte a hüvelyujjával. Ajkai leváltak az enyémről, homlokunk összeért, egymás szemébe néztünk. Simogatta az arcomat, közben a másik kezével még mindig erősen szorított magához.

   - Maradj velem kérlek! - suttogta.

Megint sírni kezdtem. Egyszerűen nem hittem el, hogy ebben az életben még érezhet bárki valamit irántam.

   - Én azt hittem... nem tetszem... neked! - szipogtam

   - Nem csak egy éjszakára kellesz! Te annál sokkal többet érsz!

Megint sírtam, most már örömömben. Két kézzel a nyakába csimpaszkodtam, felhúztam a lábaimat. Így vitt el a kanapéig, ahol letett.

   - És most mi lesz? - kérdeztem teljesen tanácstalanul. - Haza nem mehetek, ott rögtön rám találnak Joe emberei!

   - Költözz ide! - mondta olyan természetesen, mintha ki tudja, milyen régóta ismernénk egymást.

   - Nem korai ez egy kicsit?

   - Nem maradhatsz otthon! Legjobb, ha eltűnsz a szemük elől egy időre.

Az elmúlt néhány percben sikerült megfeledkeznem arról, hogy ki is vagyok én valójában és, hogy mi történt ma velem. De most hirtelen minden beugrott és lehervadt a boldog mosoly az arcomról.

   - Ha megtalálnak nekem végem és neked is! Te nem ismered Joe-t. A legsötétebb alvilági figurák a barátai, és nem tűri, hogy egy lány megszökjön tőle.

   - Ne félj, nekem is megvannak a kapcsolataim! Egy ideig bujkálnod kell, aztán majd elcsitul a dolog.

   - A cuccaimat el kellene hozni, még mielőtt még Joe értesül a dologról.

   - Rendben! Most rögtön odamegyünk!