Hazamentem. A klubban csak délután kellett megjelennem. Fáradt voltam, aludni akartam. Otthon első utam a bárszekrényhez vezetett, ahol hűséges üvegeim vártak türelmetlenül. Jót húztam az egyikből, mindegy volt melyikből, e nélkül nem tudtam volna aludni. Lezuhanyoztam, mert még mindig bűzlöttem az előző éjszakától, ledőltem az ágyra és pillanatokon belül elnyomott az álom.

Gerardról álmodtam.

Egy napsütötte, virágos réten ültem, ő pedig egy fekete lovon vágtatott felém. Furcsa módon az álmomban szőke, rövid haja volt. Így olyan ismerősnek tűnt, de hogy honnan azt nem tudnám megmondani. Kivont karddal a kezében közeledett felém, mint egy csatába induló lovag. Valami fekete egyenruhaszerűség volt rajta, ezüstszínű csíkokkal. Mosolyogtam rá, éreztem, hogy értem jön, ám amikor odaért a kardjával keresztülszúrta a szívemet.

Verejtékben fürödve ébredtem az óra pityegésére. Örültem, hogy nem látom tovább ezt az álmot.

Délután hat óra, ideje indulnom, dolgozni.

A klub még zárva volt a vendégek előtt. A hátsó bejáraton mentem be az öltözőbe. Ahogy sejtetem, Joe már türelmetlenül várt rám.

   - Nem jöttél vissza a vendég után! – támadt nekem szemrehányóan.

   - Nem! Elég rosszul voltam, hazamentem.

   - Hazamenni főműsoridőben? Mit képzelsz te magadról?

   - Tudod, hogy nem szoktam ilyet csinálni, de tegnap tényleg nagyon rosszul éreztem magam. Valami bujkál bennem. Most is ráz a hideg. - próbáltam adni a szegény, beteg kislányt.

   - Hja! Az alkohol! Hallottam, tegnap elég sokat ittál!

   - És akkor mi van? Kifizették!

     - Te nem beszélsz velem ilyen hangon, megértetted? - fenyegetően fölém emelte a kezét, én meg behúzott nyakkal vártam a folytatást.

   - Az a te szerencséd, hogy túl jó nő vagy! - tette le a kezét békülékenyen. - Azért a bevételt nem felejtetted el magaddal hozni, ugye?

Odaadtam neki a pénzt, amit a saját félretett pénzemből vettem el.

   - Hát, nem volt túl bőkezű a pasas! - és megszámolta az összeget.

Nem válaszoltam. Most erre mit mondjak?

   - Azt tudod, ugye, hogy ezt nem úszod meg ennyivel?! - kérdezte fenyegetően. - Neked is meg kell tanulnod, hogy az van, amit én mondok! Ha éppen félholt vagy, akkor engem kérdezel, hogy meghalhatsz-e! Megértetted?

Nagyot nyelve bólintottam. Előre rettegtem tőle, ami most következik. Joe nem az a könnyen megbocsátó típus.

   - Szerencséd van, hogy fáradt vagyok a veréshez.

Elkezdte kibontani a nadrágját.

   - Most szépen jó kislány leszel, és akkor elfelejtjük ezt a kis botlást!

Letolta a nadrágját, leült a székre és erőszakosan magához rántott, majd lenyomott a földre. Megfogta a fejemet és a két lába közé húzta. Én pedig tudtam mi a dolgom.

Este tíz óra. Egy újabb undorító műszak kezdete. Már jócskán volt bennem alkohol, de arra azért vigyáztam, hogy ne vigyem túlzásba. Féltem, Joe nem lesz még egyszer olyan megbocsátó, mint legutóbb. Épp munka után nézelődtem, mikor Joe odajött hozzám.

   - Az úr téged keres Lily bébi! - és odavezette hozzám Gerardot, majd a fülembe súgta. - Nagyon jó lehettél tegnap, hogy megint te kelessz neki!

   - Hát te? - kérdeztem Gerardtól, mikor kettesben maradtunk.

   - Gondoltam, talán lenne kedved még egy kicsit beszélgetni.

   - Ha nem látnád, éppen dolgozom! - és látványosan körbenéztem a bárpultnál.

   - Kifizetlek! Gyere el velem!

   - Mi? Mégis rám fanyalodtál?

Odajött egészen közel hozzám és a fülembe súgta:

   - Nem akarom, hogy ezt csináld! Gyere el velem! Hagyd itt ezt a helyet!

Elment, majd hamarosan Joe-val tért vissza.

   - Nos, szivi, az úr kifizette az egész éjszakát. Légy vele kedves! - ezzel a kezébe rakta a kezemet, mint valami esküvői szertartáson.

Nem volt mit tennem, el kellett mennem Gerarddal. Mikor elég messze kerültünk már a klubtól kihúztam a kezem a kezéből és megálltam vele szemben.

   - Mért csinálod ezt? - támadtam neki.

   -?

   - Mért alázol meg így? Nem elég nekem, amit nap, mint nap kapok? Azt hittem te más vagy!

   - Én... csak... segíteni szeretnék!

   - Akkor hagyj békén kérlek! Megvagyok én így is!

Megfordultam és elindultam. Azt sem néztem merre megyek és a könnyeimtől már semmit sem láttam. Annyira megalázó volt, hogy kifizetett. Azt hittem ő más ember! Mért csinálta ezt?

Aztán eszembe jutott, milyen jót beszélgettünk tegnap és talán tényleg csak segíteni akar, és azért fizetett ki, nehogy Joe balhézzon…

Azt vettem észre, hogy egy szűk sikátorban vagyok. Leguggoltam egy kuka mellé és zokogtam. Nem magamat sajnáltam, azon már rég túl voltam. Gerardot sajnáltam, hogy ott hagytam. Hülye voltam, megbántam már.

Léptek zaja ütötte meg a fülem. Felnéztem, remélve, hogy Gee talált rám, de tévedtem. Egy nem éppen szomjas pacák állt fölöttem, szétvetett lábakkal.

   - Mi van kis csaj? Kidobott a pasid? - kérdezte.

   - Kopj le! - mordultam rá. Felálltam és indultam volna, de ő a falnak támasztotta a tenyerét, elzárva ezzel előlem az utat.

   - Hova-hova ilyen sietve?

   - Hagyjál! Vár a barátom!

   -A barátod? - kacagott fel gúnyosan. Végignézet rajtam és megnyalta a szája szélét. - Vajon mért hagyott magadra a barátod? Lehet, hogy nincs is, hm? - másik kezét is a falnak támasztotta. - Majd leszek én a barátod! Legalábbis egy időre!

Teljesen a falnak nyomott, moccanni sem tudtam. Undorító, bűzös lehelete megcsapta az orromat. Megpróbáltam szabadulni, de nem ment.

   - Hagyj békén faszkalap! - ordítottam rá.

   - Pszt! Ne kiabálj úgy, mert még jobban felizgulok! - ezzel befogta a szám és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Vergődtem a karjai közt rendesen, de hiába.

   - Te meg mi a faszt csinálsz? - kiáltotta egy ismerős hang a sikátor bejáratánál.

Sikerült úgy fordulnom, hogy lássam az illetőt. Gerard volt az. Fújtatva rohant oda hozzánk és azzal a lendülettel be is húzott egyet a pasasnak, aki ettől a földön kötött ki. Túl részeg volt ahhoz, hogy védekezzen.

Gerard fölé hajolt, megnézte, hogy valóban harcképtelen-e, majd odajött hozzám. Én még mindig a falnál álltam. Annyira gyorsan történt minden, hogy még fel sem fogtam.

   - Jól vagy? - lépett oda hozzám és megfogta a vállam.

   - I... igen! - mondtam bizonytalanul és az eszméletlenül fekvő férfire bámultam. - Meg... halt?

   - Nem, csak alszik egyet! Gyere, menjünk innen!

Vállamnál fogva átkarolt és kivezetett a sikátorból. Szó szerint vezetnie kellett, mert nem vittek a lábaim. Taxiba ültünk és én még mindig nem voltam képes megszólalni. Nem is értem mi készített ki ennyire, hisz láttam én már durvább dolgokat is életemben. Nem is a támadás sokkolt ennyire, hanem, hogy Gee megmentett. Ilyet még sosem tettek értem. Soha ebben a büdös életben. És vajon miért? Bunkó voltam vele, elszaladtam tőle és ő mégis... Lehet, hogy... áá,  az lehetetlen! Vagy talán mégis? Érez irántam valamit? Persze a szánalmon kívül!

Megérkeztünk és bementünk a házba. Egy kicsit már oldódott a sokk és képes voltam legalább egy „köszönöm”-öt kinyögni, majd elé álltam, lehúztam róla a kabátot, aztán elkezdtem kigombolni az ingét és simogattam a mellkasát. Megfogta a kezem és megállított.

Csalódottan néztem rá.

   - Miért? Hiszen kifizetted! Nem tetszem neked?

Megfogta mindkét kezem, levette magáról és a szemembe nézett.

   - Nem erről van szó.

Ismét megpróbáltam hozzábújni. Most az arcomat nyomtam az arcához. Újra eltolt magától.

   - Mi a baj? - kérdeztem most már dühösen – Büdös vagyok, vagy mi?

Nem válaszolt.

   - Vagy... - szóltam tétován. - a... fiúkat szereted?

Hát persze! Ez mindent megmagyarázna!

Nevetett és megrázta a fejét.

   - Nem! Dehogy!

   - Akkor?

Gee megfogta a kezemet, odavezetett a kanapéhoz és mutatta, hogy üljek le, majd ő is letelepedett mellém. Megfelelő távolságban persze!

   - Lily! - kezdte. - Te nagyon jó csaj vagy! Én nem akarlak kihasználni. Segíteni szeretnék neked!

Csalódottan álltam fel és az ablakhoz sétáltam. Nem is értem mért erőszakoskodok annyira. Ha nem kellek, hát nem kellek!

Gerard bement a hálóba és kihozta magának az ágyneműt a kanapéra. Odaálltam elé.

   - Nem lehetne, hogy mellettem aludj? Jól esne most a társaságod.

Gee mosolyogva bólintott. Meglepett, hogy ilyen könnyem belement.

Zuhanyozás, aztán irány az ágy, persze szigorúan a két szélén! Még órákig beszélgetünk a sötétben.