1.rész
2008.06.12. 18:58
-Hé, Ben! Adj még egyet! - toltam üres poharam a pult mögött álló srác elé.
- Szerintem már épp eleget ittál Lily!
-Jaj, ugyan már! Mi vagy te? Az őrangyalom? Kérek még egyet!
Ben minden meggyőződése ellenére töltött még egyet.
- Kössz!
- Hé! Nem azért mondom, de dolgoznod kéne! Ha Joe meglátja, hogy tétlenkedsz, balhé lesz!
- Épp azt csinálom, nem látod? - horkantam fel és felmutattam teli poharamat, majd jót kortyoltam belőle.
Nos, valóban ideje munka után nézni, vagy legalábbis úgy csinálni.
Lassan körbenéztem a bárpultnál és szemügyre vettem a mai felhozatalt. Öt egyedülálló férfi ült a pultnál. Ebből egyet kapásból kihúztam, mert túl öreg volt. Alaposabban megnéztem a maradék négyet. Az egyikhez odaült egy lány, aki láthatóan a barátnője volt. Blöa! Úgy búgnak, mint a galambok. A végén a srác még egy szerenádot is lenyom itt helyben. Marad tehát három. Vajon melyikük a legmagányosabb? Kinek jönne jól egy kis "vigasztalás"? Már meg is van!
A pult szélén, kicsit távolabb a többiektől ült egy fekete, félhosszú hajú fickó. Ő elég magányosnak néz ki! Csak mered maga elé... Előtte egy pohár, de mintha csak kóla lenne benne. Vagy ki tudja...
A következő pillanatban lábaim elindultak felé. Vagyis indultak volna, ha nem billegek erősen. Talán igaza volt Ben-nek, nem kellett volna olyan sokat innom. De ital nélkül nem bírom ezt csinálni! Egyszerűen nem megy!
Végül csak odaértem a fekete hajúhoz és igyekeztem leülni mellé, ami elég érdekesre sikeredett, mert a bárszékre fel kellett mászni. Kicsit megcsúszott a cipőm a lábtartón. Feketehajúm észrevette pillanatnyi bizonytalanságomat és a hónom alá nyúlva segített felülni, mielőtt még a padlón kötöttem volna ki. Ez így egész jó volt kezdetnek!
- Kösz! - vigyorogtam rá ártatlanul. - Ideülhetek?
Bár tudom, hogy felesleges volt a kérdés, de az udvariasság megkívánta.
- Már megtetted! - válaszolta egykedvűen.
- Hja.... persze! Köszi a segítséget! - kicsit közelebb tornáztam magam hozzá és igyekeztem a szemébe nézni.
- Egyébként, szia! Lily vagyok! - és felé nyújtottam a jobb kezemet.
Bár láttam, hogy nincs éppen beszélgetős kedvében, de reméltem annyira csak ismeri az illemet, hogy elfogadja egy "hölgy" felé nyújtott kezét.
Nem tévedtem. Valóban megfogta felé nyújtott kezemet és végre a szemembe nézett.
- Szia! Én meg Gerard!
Istenem, azok a szemek! De nem sokáig bámulhattam őket, mert elfordult. Hát így nem könnyű ismerkedni!
Újabb próbálkozás:
- És mi a másik neved?
- Mi?
- Én Lily Adams vagyok! És te? - egyáltalán nem érdekelt, hogy mi a vezetékneve, de muszáj volt valamit kérdeznem tőle, különben ülhetek itt kukán.
- Ja, Gerard Way! - most ő nyújtotta a kezét, és megint kezet fogtunk, ő pedig végre mosolygott. Rám nézett és mintha várt volna valamit, ahogy a nevét kimondta.
- Aha, értem! - fordultam el kicsit zavartan. Talán ismernem kéne?
- Hát akkor Lily.... - fordult hozzám néhány perc némaság után - Örülök, hogy megismertelek! - és menni készült.
- Ne, várj! - kaptam a keze után. Ez igencsak meglepte. De én már csak ilyen rámenős vagyok. Ez az én szakmámban kötelező.
- Lenne kedved..... beszélgetni velem? - néztem rá pilláimat rebegtetve és igyekeztem minél csábosabban ülni, no meg, mintha véletlenül tenném kicsit kijjebb tornáztam a melleimet.
Ránézett az előbb említett testrészemre, majd halvány mosoly kíséretében visszaült a székre. Ismertem már ezt a mosolyt, sokszor láttam férfiarcokon. Ilyenkor az jön, hogy kedvet kapnak egy kis "kikapcsolódásra". Bár az ő arcán nem az a vágyódó "de jó nő vagy bébi" mosoly ült, inkább valami "szegény, de sajnállak" típusú. De azért egy próbát megér, hátha mégis....
Talán ha még jobban kirakom!
Elkezdtünk beszélgetni, már nem is tudom miről. Annyiféle emberrel volt már dolgom, hogy mindenféle témához hozzá tudok szólni. Ettől olyan intelligensnek tűnök! Egy intelligens kurvának! Merthogy bárokba nem kerülhet be akárki! Ez nem olyan, mint az utcai munka, ahol csak kiáll az ember, a pasik meg odamennek hozzá. Nem, nem! Itt társalogni, ismerkedni kell. Rávenni az ipsét, hogy minél több alkoholt fogyasszon, növelje a bevételt. A legtöbben az ágyig már el sem jutnak. Csak elsírják nekem boldogtalan családi életüket és megelégszenek némi orális témával.
Gerard viszont nem ivott, csak üdítőt. Én azonban annál inkább! Az ő adagját is én ittam meg! :)
A beszélgetés akadozni kezdett, mert néha összegabalyodott a nyelvem. Kicsit többet ittam a kelleténél. Gondolom ezért fordulhatott elő, hogy a szokásosnál pimaszabb voltam.
- Na, akkor kellek, vagy nem? - támadtam neki, mikor ki tudja már hányadik közeledésemre sem reagált.
Ő csak mosolygott és csóválta a fejét.
- Túl sokat ittál! Haza kéne menned!
- Te csak ne osztogasd itt nekem az észt. Már legalább két kuncsafton túl lennék, ha téged nem kéne ennyi ideig fűzni!
Csodálom, hogy nem hagyott ott helyben, annyira szemtelen voltam vele, de mentségemre szolgáljon, hogy az ital beszélt belőlem. Gerard pedig nagyon megértő volt.
Viszont a mai estén társalgáson kívül még semmit sem csináltam és aggódtam, hogy ezt „drága” főnököm is észreveszi.
Na, tessék! Csak kellett őt emlegetni! Észrevettem, hogy Joe a távolból engem figyel, és rosszalló pillantásokat küld felém, hogy már egy órája ugyan azzal a pasival beszélgetek.
- Gerard! - hajoltam hozzá bizalmaskodón. - Megkérhetnélek egy szívességre?
Szemöldökét felhúzva felém fordult és megfogott, mielőtt ledőltem volna a székről.
-A főnököm kicsit ideges. Csinálj úgy, mintha benne lennél a dologban! Nagy balhé lesz, ha megtudja, hogy csak itt lébecolok!
Átölelt a vállamnál, közelebb húzott magához, de még mindig nem hagyta, hogy megcsókoljam.
- Hé! - nézet rám szúrós tekintettel. - Csak semmi egyéb!
- Oké, oké! Esetleg kijönnél velem? Tudod, mintha együtt mennénk el.
Sóhajtott egyet, leugrott a székről és segített nekem is leszállni. Ahogy a lábaim földet értek már fel is mondták a szolgálatot. Gerardnak kellett megtartania álló helyzetben. Aztán ha már elkapott úgy is maradtunk és a támogatásával elindultam kifelé. Menet közben kacsintottam Joenak, hogy sínen vagyok.
Két sarokra a klubtól megálltunk.
- Hívok neked taxit. - kutatott Gee a mobilja után.
- Elkísérnél? Félek, hogy egyedül nem tudok felmenni a lépcsőn.
Sóhajtott egyet, amit én beleegyezésnek vettem, és míg a taxit vártuk vigyorogva a kabátjába fúrtam az arcom. Lehet, hogy mégis jó éjszakám lesz?
Megérkezett a taxi és beszálltunk, ami, tekintve állapotomat elég érdekesre sikeredett. Először a fejemet vertembe, aztán a lábam akadt bele a küszöbbe, végül pedig nagyot koppantam az üvegen, mikor beszálltam és kicsit túlmértem a lendületet. Gerard beült mellém hátra. A vállára hajtottam a fejem és még mielőtt megkérdezhette volna a címem már el is aludtam.
******
Gerard kissé nehézkesen betuszkolta a kocsiba Lilyt, majd beült mellé.
- Hol laksz? - kérdezte, de a lány már nem válaszolt. Úgy, ahogy volt elaludt a vállán.
Nem volt mit tenni, Gee a saját címét adta meg a sofőrnek. Csak nem rakhatja ki a lányt valamelyik utcasarkon. Nála kialussza magát, aztán reggel mehet, ahová akar. Nem szokása kurvákat fölszedni, nem kedveli az ilyesmit. De ez a lány úgy ráakaszkodott, hogy nem tudta levakarni.
Hazaértek. Gee a sofőr segítségével szó szerint kihúzta Lily a kocsiból. A sofőr meg boldog volt, hogy végre megszabadul enyhén illuminált utasától és készségesen segített. Amúgy is egész úton azon rettegett, mikor hányja el magát a lány.
Gerard a karjaiban vitte be Lilyt a házba, mert a lány semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy lábra akarna állni.
Gee lefektette őt a hálóban, levette róla a cipőt meg a kabátot, betakarta, majd kiment, hogy megágyazzon magának a kanapén.
|