Most éreztem magam először igazán magam a trutyiban. De nem csak nyakig voltam benne. Ahogyan beléptem az ajtómon rögtön a kanapénál kötöttem ki. Két kétajtós szekrény fogott rám stukkert, és a harmadiknak pedig csak a feje búbját láttam. Ezek nem azok, akik követtek. Biztosan valami csali volt. A két fegyveres intett, hogy menjek oda. Amúgy meg mit gondolhatnak rólam?! Úgy nézek ki, mint egy buzi, ráadásul az a ruha, amiben virítottam. És a jobb kezem pedig még véres is volt. Lehet azt hiszik kinyírtam az egyik haverjukat, és most engem is megölnek ezért. Igaz még jó hogy Mikey nem jött velem… Egy, hogy néz ki. Kettő, tuti hisztérikus rohamot kapott volna. Elindultam lassan és óvatosan még mindig feltartott kezekkel. Leültettek a csóka elé, akinek csak a feje búbját láttam. Vasalt fekete haja volt, ami össze-vissza állt. A szeme feketére ki volt festve. Fekete szűkszárú farmerben, tornacipőben, egy fekete ingben és mellényben ült előttem. Egyre jobb figurákkal találkozok mostanában. Ő lenne Bert? Tőle retteg mindenki? Ő az elkaphatatlan? Erre itt ül a kanapémon, és méreget a szemével. Mit néz ennyire? Talán ő is….?

- Maga az a nagy Bob Bryar? –kérdezte mogorván.

Gondolatmenetemet kettészakította ezzel a kérdéssel. De az én házamban van, és akkor vajon ki lennék. Mi lenne, ha ezt az egészet Mikeyra kenném, és szteppmozdulatokkal kisasszéznék a házból? Még talán hasonlítunk is… de csak most ebben a ruhában. De nem! Én nem úgy nézek ki mint egy homokos. Most erre mit mondjak? ÁÁÁÁÁ! Lesz ami lesz… ha meghalok, akkor is a városért haltam meg! Bátor vagyok, erős vagyok, és egy szuperhős vagyok!

- Igen. És maga ki? –kérdeztem, talán helytelenül, remélve hogy ő nem a maffia vezére.

- Jaj de bunkó vagyok! –húzta fel a szemöldökét. – Billie Joe vagyok…

Lelkemben hatalmas megkönnyebbülés jelent meg.

- És mit akar? –mi van velem? Nem szoktam ennyit kérdezni. Remélem nem lőnek le a nagy pofám miatt.

- Ó milyen türelmetlen! Nem baj. Akkor a lényegre is térek rögtön. Én maffiafőnök vagyok…

Egyre jobb! Egyik bödön kakiból a másikba estem át. Még egy maffiózó. De várjunk csak! Azt mondta főnök… akkor mit akar? Jajj! Eszméletlen gondolataimat megint közbeszakította. Erről azért lassan mindenki leszokhatna. Én egy bölcs filozófus vagyok, aki szeret gondolkodni. De ezt ki hiszi el nekem?!

- Te és a kis csapatod akarja kiiktatni a Bert-féle maffiacsoportot, és én ebben segíteni akarok nektek. –fejezte be a mondatát.

- És te hogyan is tudnál nekünk segíteni?

- Ez módfelett egyszerű. Van egy elhagyatott lakóházam, ahol élhetnétek. Az alagsor egy fegyvertár, és mindez a külvárosban van ott, ahol senki sem jár.

Mi??? Költözzek velük össze?? Eleve Frank csoki készletének kevés lenne az alagsor. Ennyi flúgossal én? Ez ártani fog a személyiségemnek.

- És mindezt muszáj? Vagyis összeköltöznöm velük?

- Én csak felajánlottam. Ott megtalálsz mindent. Van egy hely, ahova elbújhattok, és ráadásul több száz új fegyver is elkellene ha jól tudom.

- Több száz? Nem hadsereget kell legyőznünk, csak néhány embert megölnünk.

- A-a! Téves. Mivel először szerintem Bert külsőseit kell megölnötök, majd aztán a maffia tagjait. Totálisan meg kell semmisíteni az egészet. –felelte egy kicsit már ingerülten.

- Mire jó ez neked? Meg minek segítsek? Ha egyszer végzünk velük, akkor jössz majd te és a kis brigádod, és minden kezdődik előröl.

- Ebben is tévedsz. Nekem csak előnyös lenne ha ők nem lennének itt. Nem akarok kárt tenni a városban, csak folytatni akarom, amit eddig is csináltam, és ők akadályoznak ebben.

- Ennyi? Ennyi lenne az egész amiről itt szó van? –értetlenkedtem még egy sort.

- Ilyen egyszerű. Mivel az ellenségem ellensége a barátom.

- Oké. Tegyük fel, ha beköltözünk a házba, kéznél lesz minden fegyver, és vége lesz az egésznek, akkor többet nem találkozunk ugye?

- Nem célom hidd el. Csak tudom hogy kell egy hely, ahol összegyűlhettek, és kell némi fegyver is.

- Embereket nem tudsz kölcsönadni? –kérdeztem rá, hátha lesz valami.

- Miért ők talán nem jók neked?

- Ők?! Tudod kikkel kell dolgoznom? –háborodtam fel.

- Véletlenül tudom, és ők pont jók erre a feladatra.

- Micsoda?! –most telt be a pohár. – Mondj egy okot amiért jók!

- Ők az utolsók akik itt maradtak, őket nem ismerik, és elvileg fejvadászok.

- Jah milyen fejvadász az, aki még fegyvert se fogott eddigi életében.

- Talán az előző életében igen.

Össze kellene kötni őt Gerarddal. Előző élet! Pff… Valószínűleg.

- De nekem ebben az életben kell!

- Jogos, de te vagy annyira jó, hogy sikerülni fog.

- Ezt te honnan is tudhatnád?

- Van emberem az FBI-nál de pszt. De oda is adom a címet, ahova fogtok költözni.

Ezzel Billie át is nyújtott egy kis cetlit a címmel. Majd felállt, elindult a bejárati ajtó felé.

- Ha még szükséged lesz valamire, azt úgyis tudni fogom! Sok szerencsét!

- Kössz. Szerintem kellesz is.

Billie kisétált az ajtón. Elkezdtem nézegetni a cetlit, amit adott. Magamban nyafogtam, hogy mi vár majd rám ott. Meg egyáltalán lesz-e egy sarok, ahol meghúzódhatok majd? Gondolom Frank csoki gyűjteménye egy szoba. Grave mágia cuccai még egy szoba. Mikey ruhái és hajápolási cuccai két szoba. Mikey hajának plusz még egy szoba. Ray és a gitárjai egy szoba. Én ott meg fogok őrülni! Lehet varázsgömb lesz a párnám és csokis papír a takaróm.

Holnap reggel hívhatom fel őket, és mehetünk házat nézni. Mi lesz ott?! OMG!

Elmentem a fürdőbe, és lemostam magamról az összes tánc utáni izzadságomat és a vért. Lehajtottam a fejem a párnára, de nem nagyon ment az alvás.