Eszeveszett hajsza kezdődött el. Mikeyt kezénél fogva kellett ráncigálni. Milyen szép látvány lehettünk! Két homokos kinézetű ember kézen fogva fut egy kocsihoz, mint akiken épp a kangörcs van, és már nem bírják tovább. A két nagydarab hapsi üldözött minket, majd egy váratlan pillanatban lőttek is. Vagyis csak az egyik, de az ellőtte Mike nadrágját.

- Kurva anyádat te fasz! Ez a nadrág Chanel! – mérgelődött.

- Ne a nadrágoddal foglalkozz! A lábadat is ellőhették volna!

- Ne is mondd! Az én zseniális táncos lábaim!

- Pofa be! Inkább fuss!!!

Elértünk végre a kocsihoz, majd beszálltunk és elhajtottunk.

- Leráztuk már őket? – kérdezte Mikey idegesen.

- Csak remélni tudom.

- De mi volt ez az egész? – kérdezte feldúlt hangon.

- Szerinted? Azt hitték a strandon vagyunk és vízi pisztollyal játszadoztak.

Mikey elég furán nézett rám.

- Mi a faszba keveredtem? –kérdezte már-már elcsukló hangon.

Ha ez elkezd nekem itt siránkozni… Rosszabb, mint egy nő, de komolyan. Még zsepi sincs nálam. Össze-vissza fogja taknyolni a kocsimat. De akkor meg is ütöm!

- Ezek szerintem Bert emberi voltak.

- Micsi!!?? – kérdezte nem kicsit buzis hangon. Nem elég hogy sír, még meleg is. De most koncentrálnom kell a vezetésre! De hiába, mindig elővigyázatos vagyok. Egy-egy pillantást azért mindig vetettem a combomra, nehogy elkezdje simogatni, vagy nem is tudom, de én akkor megölöm!

- Jól hallottad! Miattunk jöhettek, vagy miattam… nem tudom.

- Mit akarnak ezek?

- Biztos a táncos lábaidat és elviszik annak az ír szteppes csókának.

- Ó! Én imádom! Olyan jól mozog!... De amúgy miért húztál magaddal?

- Mert szükségem van rád! –bevallom így utólag kicsit furán hangzott. Nem is csoda, hogy Mikey arcán egy szende szűz mosoly jelent meg.

- Én nem vagyok olyan. –nézett rám, majd kacsintott egyet. A fejemből az összes vér eltávozott. Erre ő hatalmasat röhögött.

Nem volt sok időnk a bájcsevelyre, hiszen a visszapillantóban megpillantottam egy fekete kocsit, amiből valaki kihajolt és elkezdett ránk lőni.

- Azt a kurva…! –riadt fel Mikey.

Beletapostam a gázba, mire ő bekapcsolta a rádiót. Elkezdett keresgetni, mire én alkalmaztam a szemmel verést. Egy jó szám ment éppen. Jó pörgős. Beindultam rá, és még jobban nyomtam a gázpedált. Rég volt már részem ennyi izgalomban egy nap. A belvárosban úgy vettem a kanyarokat, hogy bárki megirigyelhette volna. Átmentem piroson, majdnem gyalogosokat gázoltam el mire kiértem az autópályára. Eszembe jutott egy jó terv. Van egy alagút az autópályán körülbelül 3 km-re. A két sávot fal választja el… Mindent bele. Arra kaptam észbe, hogy Mikey az anyósülésen ülve éppen a haját igazítja. Honnan van ennek fésűje? Méghozzá rózsaszín! OMG!  A két pasi ég mindig a nyomunkban volt, és sikeresen kilőtték a hátsó szélvédőmet. Mikey erre egy szoprán visítással válaszolt, mivel megijedt.

-Ó hogy a villamos szabná rád a rövidnadrágodat! Ez egy vagyon lesz! –mérgelődtem elég hangosan.

Mikey csak kapkodta a fejét, hogy mi van velem.

- Mássz hátra.

- Minek?

- Mássz már hátra!

Mikey lassan hátramászott, mire megint lőttek. Levitték a visszapillantómat. Hangosan felmordultam. Beletapostam a fékbe, mire Mikey beesett a hátsó ülés alá, az üldözőink pedig belénk jöttek.

- Ha az én kocsim törik, akkor az övék is! – ordítottam.

- Ezért küldtél hátra? Meg akarsz ölni?

- Nem! Most vagy jó helyen. Van ott egy doboz, nyisd ki és van benne egy shotgun, vedd ki és lőj!

- Én?

- Nem én! Te vagy a fejvadász! Csináld amit mondtam azonnal! – majd ismét elindultam.

- Én még soha nem fogtam fegyvert!–visított fel, amikor meglátta a fegyvert. Fel akarta emelni, de nem sikerült neki. –Ez ilyen nehéz?? –nyüszögött.

- Te még nem fogtál…? Ez hiányzott nekem. Add ide!

Mikey oda akarta nekem adni, de fejbevágott vele.

- Hogy a jó…- mordultam rá is, közben pedig ismét elkezdtek követni.

- Boldogulok vele, láttam valami ilyesmit Gerard egyik könyvében. De hol kell bele tenni lőszert? –nézett nagyokat, és közben tapogatta a fegyvert.

- OMG! Figy! Ha ott középen…

- Heuréka! Egy zseni vagyok! Megvan már nem kell segítség. –örvendezett Mikey. Már éppen csak a pom-pom csajok hiányoztak.

- Ha sikerült, akkor húzd fel és lőj!

Mikey felemelte, de a kezei remegtek. Célratartott, majd eldördült a lövés. Hatalmas jajgatásra lettem figyelmes. Mikey a lövés közben sikeresen mellkasba nyomta magát. Alig kapott levegőt.

- Jól vagy? Eltaláltad őket? –kérdeztem kicsit feszülve, mivel ez a srác előbb öli meg magát mint másokat.

- Jól vagyok…- fulladozott egy sort, majd folytatta. - Egy baj van csak.

- Micsoda? –kérdeztem már kicsit feszülve.

- Nem szándékos volt ezt előre leszögezném, de cabriót formáltam a kocsidból. –nyöszörögte előre.

- Én most megöllek! –ordítottam neki hátra.

- Mondom, hogy nem szándékos volt.

- Nem szándékosan lőttél bele a kocsim tetejébe?! Ezt még… Mindegy! Tölts! És most figyelj oda! Vegyél egy mély levegőt, és amíg bent van addig süsd el. Ha vége lesz ennek leszámolok veled kicsi Jaco.

Mikey nem is tudott volna máshogyan cselekedni, mert ha most ez nem sikerül neki, akkor ma már egy medve hasában fog ébredni. Ismételten eldördült egy lövés. Ez már sikerült, és eltalált egy autót, igaz megint nem azt, amit akart.

- Nem lehetsz ennyire balfasz!

- Jól van! Megpróbálom még egyszer… - sütötte le szemeit.

- Ha ez se sikerül…

Közben elértünk a várva várt alagútig. Már nem kell sok és lerázzuk a követőinket, de jó lenne, ha Mikey is összeszedné magát. Eközben Mikey ismételten lőtt, és végre sikerült.

- Wihihiiiii!!! I am a supehero! – ordította, és elkezdett ugrálni, mire a fegyver kicsúszott a kezéből, és ráesett a kukijára. Összegörnyedve esett be az ülés alá.

Nem mondom azt, hogy nem kuncogtam magamban, és örvendeztem nagyokat.

A másik kocsiban lévők ettől a lövéstől elvesztették az irányítást, de hamar egyenesbe jöttek ismét, de addigra teljesíttetem a tervemet. Mivel az alagút közepén a fal megszakad egy kicsit, ezért ott hirtelen sávot váltottam.

- Sikerült! –kiabáltam fel.

- Mi?! Leráztuk őket? –ismét jött egy örömtánc, de ez kicsit görnyedten az előző eset után.

- Ne örülj még semminek se, mert még a kocsiért kapsz… - morogtam neki,d e közben megfordult és olyat láttam amit nem kellett volna. Mikey arcán volt egy hatalmas vércsík.

- Mi történt veled?

- Miért mi? –kérdezte értetlenül.

- Az arcod…

- Miii?? –sápadt el.

Előre pattant egy olyan mozdulattal, amit az akrobaták is megirigyelhettek volna, mivel fejjel esett be az anyósülés alá, mert előttem fékeztek és én is. Egy hatalmas reccsenést lehetett hallani.

- Neked ez a mániád? Tönkre akarod tenni a testem? –kérdezte kicsit nyügösen.

- Nem szándékos volt ok?

Mikey rámnézett. Kicsit lesápadtam a látványtól. Már nem csak egy csík volt az arcán ami véres, hanem az orra eltört és felfele állt. Magamban azért elnevettem magam, hogy most mi lesz vele?! Minimum a harakirire tudtam gondolni. Belenéz a tükörbe és az magától eltörik.

- Ne nézz tükörbe!

- Miért ne…? – nem érkezett végig mondani, mert felsikított mint egy nő.

- Én megmondtam.- szóltam neki oda nyugodtan. Még egy rezzenés se volt az arcomon, pedig őszintén be kell vallanom elég csúnya látvány volt.

- Most mit tegyek? – vékonyodott el a hangja.

- Először ne sírj, másodszor…- nem fejeztem be a mondatot, mert a váratlanság erejével akartam hatni. Odakaptam az orrához, majd egy hatalmas ropogás után helyrekerült az orrcsontja.

- ÁÁÁÁÁ! Te tényleg nem vagy normális. –üvöltötte Mikey.

- Én csak jót tettem neked, meg azt amúgy is a kocsi miatt kaptad.

- Nehogy már egy kocsi többet érjen mint az én csodás arcom!

Ránéztem határozottan, de úgy hogy egy kicsit hunyorítottam mellé. Mikey hátradőlt, és inkább befogta. Hirtelen nagy csend lett.

- Amúgy én Bob vagyok.

- Mikey.

- Szükségem lenne rád. – mondtam, pedig belül nem ez volt. Nekem egy ilyen kis balfék nem kell. De ha ki van adva parancsba, akkor ki van adva.

- Miben? –nézett rám, eleresztett egy perverz mosolyt.

- Csak azért nem verem szét a fejed, mert már szétvan. Fejvadász vagy nem?

- Félig.

- Hogy-hogy csak félig?!

- Hát az vagyok, de amint látod még nem igazán gyakoroltam. Nem volt rá időm.

- Mitől nem volt rá időd? Mi fontosabb ennél?

- A tánc. Imádok táncolni, és tudok is. Nem szeretem a fegyvereket. Meg az ölés is olyan… - nem engedtem befejezni.

- Milyen? Na mindegy! Szóval gyűjtök egy csapatot az FBI megbízásából, és már csak te vagy hátra aki kell nekem.

- Szólj a bátyámnak.

- Már szóltam, és ő is benne van.

- És mire kell neked a csapat?

- Tánccsoportot akarok vezetni. Szerinted mégis mire kell nekem egy rakás gyilkos?

- Kikérem magamnak! Én nem vagyok gyilkos. De mire kell komolyan? Kit kell megölni?

- A maffiát kell kinyírni.

- Az egészet? –hüledezett.

- Igen. De elég szarul nézel ki.

Mikey megint belenézett a tükörbe, és látta, ahogyan a vér rászáradt az arcára, és hulla fehér lett. Ha ez még be is rókázik a kocsiba, akkor én kilököm.

- Nem keresünk valami kórházat? –kérdezte meg halkan.

- Minek? Mit mondanál? Jajj autóbalesetünk volt, mert megtámadott egy dinoszaurusz, de Mikeynak csak az arca sérült meg. A golyónyomok pedig díszelemek, mert most ez a menő. El is hiszik nem? Így nem mehetünk kórházba. –magyaráztam el neki a dolgokat.

- És akkor mi lesz?

- Figy hazaviszlek ok?

- És mit csináljak magammal?

- Azt hagy ne én mondjam már meg.

A fejemben nem épp a legjobb dolgok jártak. Ez fel akar vinni szobára. Én nem bízok meg benne, de szegénynek tényleg segíteni kellene.

- Vigyél el Gerardhoz.- nyöszörgte Mikey.

- Ott jó lesz? Helyre tud rakni?

- Persze.

Azután síri csönd támadt, majd elértünk egy kis belvárosi lakáshoz. Mikey kiszállt a kocsiból, de a kezembe nyomott egy telefonszámot.

- Majd hívj ha lesz valami.

- Oké, de fel tudsz menni, és biztos itthon van?

- Aha! Tuti. Jó éjt. - köszönt el, majd Fletlis mozdulatokkal beszteppelt.

- Jó éjt.

Alig vártam, hogy hazaérjek, és lefeküdjek aludni. A kocsim aggaszott a legjobban, hogy vajon mit mondok a biztosítónak. Beveszi, ha azt mondom, hogy belecsapott a villám, vagy hogy megtámadott egy hadsereg? Hazaértem, és gyorsan beálltam a garázsba, még véletlenül se lássák, hogy szita lett a kocsimból. Beléptem az ajtón, de nem mertem tovább menni, mert csak meredten bámultam, és lassan felemeltem mind a két kezem.