Reggel arra a kellemetlen érzésre keltem fel, hogy a nap égeti a retinámat. Nyitott szemmel is megy az alvás. Saját magamon meglepődtem. Nem tudom mikor aludtam már ilyen jót. Az órára nézve láttam, hogy lassan tíz óra van. Kikászálódtam az ágyból, és rögtön a hűtőt rohamoztam meg. Nagy csalódás volt számomra, hogy egy doboz tejen és egy üveg savanyú uborkán kívül semmi nincs benne. Pánikhelyzet állt elő. Hihetetlen gyorsasággal felöltöztem, és már indultam is ki a kocsimhoz. Meg is lepődtem, hogy korán reggel olyan vagyok, mint Flash. Igaz az a kósza gondolat futott át agyamon, hogy Flash csak azért futott gyorsan, mert narkózott. De én nem, és ezért még különlegesebbnek éreztem magam. A kocsival szerencsére elkerültem a reggeli dugót. Éppen a belváros felé haladtam, amikor szemfülesen észrevettem egy kocsit, ami az oldalára volt borulva. Egy srác állt mellette, akinek hatalmas hajkoronája volt. Ahogy elhaladtam mellette akaratlanul is belenéztem a visszapillantóba.

- Azt a kurva…! –kiáltottam fel, és a fékbe tapostam.

Ez biztosan egy égi sugallat volt. A tükörben az alak nem más volt, mint Ray. Elkezdtem visszatolatni, majd én is leálltam az út szélén. Kiszálltam a kocsiból, és odasétáltam felé.

- Minden rendben van? – kérdeztem meg. Közben eszembe jutott, hogy milyen bunkó vagyok, hogy nem köszöntem. – Mellesleg hello.

A srác megfordult felém, és nézett, hogy mit is akarok.

- Hello. – vetette nekem oda félvállról.

Na szép! Gondoltam magamban. És még nekem mondják, hogy néha milyen bunkó vagyok. Odasétáltam mellé.

- Minden rendben van?

- Persze.

Nem erre a válaszra vártam. Fel van fordulva a kocsija, de nincs semmi gáz. Laza egy ürge mit ne mondjak.

- De a kocsid… - kezdtem volna bele, de nem hagyta.

- Ja! Ó az semmiség! Csak gondoltam felfordítom, hogy megnézzem, hogy forognak e a kerekek, mert olyan érzésem volt, mintha tolnának.

Elsápadtam. Ez viccet csinál abból, hogy felborult. Meg ráadásul még madárnak is néz. Remek! Képzeletben megint összecsaptam a két kezem. Valószínűleg olyan erős, hogy csak felborítja a kocsiját. Erősen gondolkodni kezdtem azon, hogy hogyan mondjam meg neki, hogy mit is akarok tőle valójában. De a legegyszerűbb út az őszinteség, és soha nem az a fajta voltam, aki kertelgetni szokott.

- Nem véletlenül te vagy Ray Toro?

 A szeme felcsillant, hogy ismerem.

- Te láttál a tévében?

Mit ne mondjak, megint nem erre a válaszra számítottam. Nem is nézek tévét, mert utálom. Meg mit nézzek benne? Pornót? Vagy esetleg egy brazil szappanoperát? A híradónak sincs sok értelme, mert nem vagyok kíváncsi arra, amit mondanak. Eszembe jutott, amit legutóbb láttam a hírekben. Azt hiszem ez volt az utolsó hír amit tévében néztem. Még a kép is megjelent előttem. A hír címe: „Ma két alak jött ki az erdőből”. Igen és az a kép! Egy faszi futott, mert kergette a medve. Ezért én nem nézek tévét.

- Nem szoktam tévét nézni. – válaszoltam neki gyorsan és egyszerűen.

- Akkor honnan ismersz? Azt hittem, hogy láttál, ahogyan megnyertem a helyi Guitar Hero bajnokságot.

Végre valami értelmes ember! Neki legalább van ízlése. Nagy kő esett le a szívemről. Lehet, hogy hülyének néz, meg szarok a viccei, de a stílusa jó.

- Őszintén megmondom, hogy lenne számodra egy állásajánlatom.

- Nekem? És mi lenne az? – nézett rám, és közben felcsillant a szeme.

- Tudom hogy te fejvadász vagy. – suttogva mondtam neki.

Azt az arcot viszont látni kellett volna. Nézte a kezemet, hogy hol a jósgömb vagy a tarott kártya, de sajnos azt én nem hordok magamnál. Ellentétbe Gerarddal a helyi szellemirtóval. Nála biztosan lesz.

- Honnan veszed ezt a hülyeséget? – próbálta elterelni a szót, de nem sikerült neki.

- Tudom, hogy ki vagy és szükségem van a segítségedre.

- Ezt nem itt kellene megbeszélnünk, de ha az elnököt kell megölnöm, azt sajnos nem vállalom.

- Nem az elnököt. Csak szimpla maffiózókat. De ha adsz egy telefonszámot, akkor majd felhívlak, ha összeállt minden.

- Maffiózókat nem ölök meg! – háborodott fel.

- Mi a bajod? Neked sincs melód, mert kinyírnak, ha bármit is tenni akarsz. Ezt meg amúgy is az államnak teszed. De ha gondolod, ne adj nekem semmilyen elérhetőséget, és zárjuk le a témát!

- Nem- nem! Tiltakozott. Igazad van részben, de ebbe ne menjünk most bele.

Felmászott a kocsija oldalára, és kinyitotta az ajtót. Behajolt úgy, hogy csak a két lába lógott ki. Én az első szélvédőn láttam, ahogy matat, de az a haj leírhatatlan volt. Kikászálódott, majd átadott egy névjegykártyát.

- Köszi, akkor majd kereslek.

- Oké!

- De biztos nem kell segítség? Nincs semmi bajod?

- Nincs, de ha majd nem lát senki átváltozok Supermanné és majd visszafordítom a kocsimat.

Micsoda poénok. Kellene egy pár doboz zselé, hogy olyan haja legyen, mint Supermannek. El is képzeltem egy feszülős ruciban, csak nem kékben, és az elején lenne egy hatalmas R betű. Gondolatmenetemet egy hang szakította félbe.

- Szia! – köszönt el.

- Szia!

Majd elindultam a kocsim felé. Beszálltam és megrohamoztam az első szupermarketet, ami az utamba került. A nagy bevásárlásom után hazaértem és legalább egy fél óráig pakoltam be a kaját. Felvásároltam a fél üzletet de nem baj. Két ember meg van. Már csak kettő kell. De még mindig nem ettem, ezért gyorsan összedobtam magamnak egy sonkás tojást. Diadalmas evésem után elővettem a kis dossziémat, és nézegetni kezdtem. Hova járnak ezek a fiúk? Nagy meglepetésemre a Gerard nevű srác nem temetőben éjszakázik, hanem egy Starbucks nevű helyen. Megvan az esti programom. Remélem Mikey is ott lesz vele, és nem valami retro klubban fog flitteres ruhában táncolni a YMCA-re. El is képzeltem magam előtt, és ismét rémálmaim lesznek miatta. Fesses bőrnaciban, egy bőrmellényben meztelen felső testével és egy bőrsapkában mutogatja a betűket. Majd gondolatomban hirtelen meg is vált attól a bőrmellénytől. Laza mozdulatokkal pörgette meg a feje fölött, majd eldobta. Gyorsan elhessegettem ezeket a rémisztő gondolatokat, majd főztem egy jó erős kávét, hiszen hosszú lesz az éjszakám.