Újra tisztán és szárazon lecsüccsentek a zuhanyzó szélére és igyekeztek kényelembe helyezni magukat, úgy, hogy lehetőleg egymás karjaiban legyenek. Ez nem volt egyszerű művelet. Minden csupa víz volt,a padló hideg, a törölközők szintén vizesek. Az egyetlen száraz felület Gerard fürdőköpenye volt (egyenlőre). Erre Gee szépen rá is ült, Frankie pedig az ölébe kucorodott. Gerard átölelte, Frankie pedig a mellkasára hajtotta a fejét. Így összebújva próbálták egymást melegíteni, mert a nyirkos, párás levegőtől igencsak reszkettek. Ruha meg még mindig nem sok volt rajtuk.

   - Te Gee! Ha sokáig így maradunk meg fogunk fagyni!

   - Hát... tényleg nincs valami meleg!

   - Mi lenne ha engednénk egy kis forró vizet, az meleget csinálna!

   - Nem bánom! Próbáljuk meg.

Felálltak és megeresztették a csapot, ügyelve rá, nehogy valamelyikükre ráfolyjon. A helyiséget hamarosan kellemes meleg és iszonyú pára járta be. Mikor már az orrukig sem láttak elzárták a vizet, de megfelelő szellőzés híján a pára megmaradt.

   - Gee, merre vagy? - tapogatózott Frankie a nagy fehérségben.

   - A zuhanyzóban! - jött a válasz a fürdőszoba másik végéből.

Frankie óvatosan tapogatózva elindult megkeresni barátját. Kezével a falba kapaszkodott. Hirtelen valami puhát érzet a kezei között, derékmagasságnál kicsit lejjebb.

   - Frankie! Mért fogdosod a farkam? - röhögött Gee .

   - Ja... bocs! Nem tudtam, hogy azt sikerült elkapnom!

Frankie el akarta húzni a kezét, de  Gerard visszahúzta.

   -Ha már így megtaláltad folytathatnád! - nyögte.

   -Te kis huncut, épp hogy csak befejeztük már újra kívánós vagy?

   -Téged mindig kívánlak!

Egymáshoz bújtak a sűrű párában és Frankie szenvedélyesen megcsókolta Gee-t, majd megfordította és a falhoz nyomta. Hátulról hozzásimult, simogatta. Épp belelendültek volna rendesen a témába, amikor kintről hangok hallatszottak.

   -Frank, várj! - Gee hallgatózni kezdett.

   -Mi van? - kérdezte Frank kicsit türelmetlenül. Ő nem hallotta meg a zajt.

   -Hallok valamit!

   -Mindjárt érezni is fogsz! - súgta és végigsimított Gee fenekén.

   -Ez most komoly! Valaki bejött a szobába!

Frankie, ha nehezen de leállt és hallgatózni kezdett. Valóban, kint valaki Gerard nevét hajtogatta.

   -Ez Mikey! - súgta Gee

   -Pff! Pont most!

Na igen! Egy órával ezelőtt még örültek volna neki, de most....

   -Maradjunk csendben, akkor biztos elmegy.

   -Persze, aztán ki tudja mikor jön erre megint valaki!

Gyorsan magukra kapkodták a holmijukat, ami nem volt túl kellemes, mert a párától minden elázott. Elkezdtek dörömbölni az ajtón és a falon.

   -Mikey! A fürdőben vagyunk!

Pár pillanat múlva Mikey döbbent hangját hallották az ajtó túloldaláról.

   -Odabent vagytok?

   -Igen! Szétesett a kilincs és bent ragadtunk Frankie-vel.

Mikey megkereste a kilincset és benyitott. A pára szembecsapott vele és kitódult az ajtón, elvakítva ezzel Mikey-t. Mikor kicsit tisztult a levegő gyanakodva belépet a fürdőbe.

   -Mit keretek ti itt?- kérdezte, mikor meglátta bátyját és Frankiet kibontakozni a párában.

   -Zuhanyozni indultam, mikor szétesett a kilincs. - hadarta Gee. - Aztán jött Frankie, hogy kiszabadítson, de újra becsapódott az ajtó.

   -Aha! Értem! És jól vagytok? Iszonyú itt a pára!

   -Jah! Ha már itt voltunk lezuhanyoztunk. - felelte zavartan Frank.

Mikey belépett az ajtón, de a többiek ráordítottak.

   -Mikey! Az ajtó! Ne hagyd becsukódni!

Riadtan visszalépett és kitámasztotta lábával az épp becsukódó ajtót.

   -Huh, ezt megúsztuk! - sóhajtott Gee.

Szép libasorba kisétáltak a fürdőből és igyekeztek megszárítkozni.

   -Mióta voltatok ott bent? - érdeklődött Mikey.

   -Hát... nem is tudom. Úgy 9 óta.- válaszolt Gee.

   -Te jó ég, már majdnem 11 van. Hogy bírtátok ennyi ideig? Nem unatkoztatok?

Egymásra néztek, majd lesütötték a szemüket.

   -Hát.... beszélgetünk. - hangzott végül a válasz.

   -Meg zuhanyoztunk. - kontrázott Frank.

   -Még jó, hogy nem csak délután jöttem be. Egy ideig még bent lehettetek volna!

   -Ja... az nagyon jó! - mondta minden meggyőződés nélkül Frankie, majd lopva Gee-re sandított. - Köszi, hogy kiszabadítottál!

   -Khmm....igen, köszi! - Gerard alig bírta visszafojtani a nevetést, mikor Frankiere nézett, aki épp erotikusan megnyalta a szája szélét.

Mindhárman zavarban voltak. Frank és Gee ismert okokból, Mikey pedig mert érezte, hogy valamiből nagyon kimaradt. Volt egy olyan érzése, hogy a fiúk nem egészen őszinték, de ezt nem hangoztatta. Felvillant ugyan előtte néhány kép, hogy vajon mit is csinálhattak ott bent 2 órán keresztül, de ezeket inkább elhessegette. Á, ők nem olyanok! De nem ám! :)

   -Látom jobban vagytok! - törte meg végül a csendet, mert az lassan elviselhetetlenné vált.

   -Igen.... jobban vagyunk! - válaszolt Gee. Már őt is nagyon zavarta ez a néma játék, úgyhogy felállt és indulni készült saját szobájába.

   -Asszem nem ártana átöltöznöm. - mondta végül, mert rájött, hogy még mindig egy szál törölközőben van. Az a valami, ami eredetileg rajta volt csurom vizes lett.

   -Jól van! - vágta rá rögtön Mikey.- Én is megyek. Csak erre jártam és beugrottam hozzátok. Jaa...és mikor engednek ki benneteket?

   -Azt hiszem holnap.

   -Áá... az nagyszerű! Már mindenki nagyon vár haza!

Eljött a délután és annyian látogatták meg őket, hogy nem tudtak kettesben maradni, vagy legalább néhány szót beszélgetni. Este Frankie már alig várta, hogy mindenki elhúzzon a dolgára. Újra átment Gee-hez.

Gerardot nem lepte a látogatás. Épp ő is arra készült, hogy meglátogatja barátját.

Frank leült Gee mellé az ágyra.

   -Holnap végre hazamegyünk! - kezdett a mondandójába.

   -Aha! Már épp ideje! Kockásra untam magam!

   -De azért ma volt egy kis izgalom!

   -Mire gondolsz? - Gee hamiskás mosolyra húzta a száját. - Arra, hogy nem tudtunk kijönni, vagy, hogy......

   -A „vagy hogy”-ra.

   -Na igen! Az tényleg izgalmas volt! Csak nem sikerült befejezni.

   -Igen! Közbejött a mi megmentőnk!

Szembefordultak egymással. Frank végigsimított Gee nyakán, megfogta a tarkóját, közelebb húzta magához és megcsókolta.

   -Mit szólnál, ha most folytatnánk, ami félbeszakadt?

Gerard válaszul megölelte Frankiet és visszacsókolt.

   -Ha folytatni akarod jobb lenne megint a fürdőszobában. Ide bármikor benyithatnak.

   -Én benne vagyok! Jó már a kilincs? Kicsit nehéz lenne megmagyarázni, ha megint bent ragadnánk.

   -Igen, megcsinálták!

Kéz a kézben bevonultak a fürdőszobába, magukra zárták az ajtót és ott folytatták, ahol délelőtt abbahagyták.

Eltelt egy hét. A csapat ismét buszra szállt,  indultak a turné újabb állomása felé. Nem messze voltak attól a helytől, ahol a baleset történt. Megbeszélték, hogy meglátogatják azt a  helyet. Mielőtt lefordultak volna a főútról Ray átadta a vezetést Bobnak. Nagyon nem akaródzott neki megint arra mennie.

Lassan hajtottak, figyelve, hogy észrevegyék a helyet, ahol az árokba borultak. Bár a növényzet alaposan benőtte már, a fa aminek nekicsapódtak még magán viselte a nyomokat. Kiszálltak és lassan körbeállták a roncs helyét, amit ugyan elszállítottak már, de néhány törött fémdarab még árulkodott róla, hogy nemrég mi történt.

Senki nem szólalt meg, csak álltak némán, egymás mellett. Az járt a fejükben, hogy valójában milyen szerencsések, hogy most mindannyian itt állhatnak épen, egészségesen.

Gee és Frank kicsit távolabb álltak a többiektől, egymás mellett. Most egymásra néztek és Gerard észrevétlenül, nehogy a többiek meglássák, megfogta Frank kezét és megszorította. Így álltak még egy ideig, kéz a kézben, teljes némaságban.

VÉGE