Amit Gerard látni vélt az valóban egy kocsi fényszórója volt. A benne ülő két ember észrevette az út szélén térdelő alakot és azt, ahogy összeesik. Felgyorsítottak, majd mikor mellé értek kipattantak a kocsiból.

A hátára fordították.

   -Teljesen ki van száradva! - mondta a fiatalabbik, mikor megvizsgálta az ájult Gerard-ot.

   -Vigyük be gyorsan a központba!

   -Kész csoda, hogy megtaláltuk. És még időben!

Ebben mindketten egyetértettek és a hátsó ülésre fektették Gee-t. Nem telt bele fél óra és már a központban voltak, ahol mentősök vártak rájuk, no meg Ray és Bob, akik rádión kapták az értesítést, és a személyleírás alapján biztosak voltak benne, hogy ez csak Gerard lehet.

A mentősök hordágyra fektették Gee-t, aki még mindig nem tért magához, betették a mentőautóba, majd barátai is beszálltak.

   -Rendben lesz? - kérdezte aggódva Ray.

A mentős megvizsgálta Gerard-ot, bekötött neki egy infúziót és a sebeit tisztogatta.

   -Szerencséje van! - válaszolta végül. - Ha éjszakára kint marad nem élte volna túl.

   -De vajon hol lehetett? - töprengett Bob. - Az erdészek azt mondták nagyon messze volt onnan, ahol ránk találtak. Hogy tévedhetett el így?

A mentős észrevett egy dudort Gerard tarkóján.

   -Ezt is a balesetnél szerezte?

   -Nem! - vágta rá Ray. - Akkor csak a homlokán volt seb.

   -Akkor vagy elesett és beverte, vagy...... leütötték.

   -Leütötték?....De hát ki? Egy erdőben?

   -Nem azt mondtam, hogy így történt, csak hogy a sérülése alapján lehetséges. Bár ezek a hegek a csuklóján....

Felemelte és megmutatta Gee kezeit, amin vastag, piros csík, és számtalan karcolás díszelgett.

   -Ez olyan...-folytatta. - mintha megkötözték volna! A kötél felhorzsolta a bőrét!

   -Megkötözték? - nézett Bob döbbenten.

   -Igen! Nagyon úgy tűnik, hogy a barátjuk nem véletlenül nem talált vissza magukhoz!

A mentő beszáguldott a kórház elé, ahol már Brian várta.

   -Hogy van? - kérdezte, miközben kiemelték a hordágyat és kiszállt Ray és Bob is.

   -Rendben lesz. - bólintott Ray. Egyenlőre nem akart szólni a Gee csuklóján lévő sebekről. Semmi értelme találgatni, majd elmondja ő maga, ha magához tér. - A többiek?

   -Mikey jól van. Ő is akart jönni, az orvos alig tudta visszatessékelni az ágyba. Megfenyegette, hogy  nyugtatók kap, ha nem fekszik vissza...  Csúnya a bokája, de nem tört el, csak kificamodott. Hamarosan rendbe jön!

   -És Frankie?

Brian kicsit zavarba jött.

   -Frankie....nincs jól.   Magas láza van még mindig, nem tudják lenyomni.....Jó, hogy megtaláltak benneteket!

   -Nekem mondod? - morgott Bob.

Az orvosok ellátták Gerard-ot és egy egy ágyas kórteremben helyezték el, nem messze a többiektől. Ray ottmaradt vele, Brian visszament Frankie-hez, Bob pedig Mikey-t szórakoztatta.

Gerard mélyen aludt, Ray pedig összetolta a szobában lévő székeket és igyekezett kényelmesen elhelyezkedni. Este Brian még benézett hozzájuk.

   -Alszik ? - kérdezte halkan.

   -Igen! Nagyon kimerült lehet!

   -És te?

   -Én még nem alszom!

   -Azt látom, de te is kimerült vagy! Próbálj meg aludni!

   -Azon leszek! - morogta Ray. - Végül is az erdei „ágyakhoz” képest ez egész kényelmes. - mutatott az összetolt székekre.

Brian fejcsóválva becsukta maga mögött az ajtót. Ő el akart küldeni a fiúkat egy szállodába, hogy pihenhessenek, de ők ragaszkodtak hozzá, hogy a kórházban maradnak.

Reggel Gerard ébredezett. Lassan kinyitotta a szemeit és csodálkozva nézett szét. Beletelt néhány percbe, mire rájött, hogy megmenekült és egy kórházban van. Oldalra nézett és meglátta  Ray-t, ahogy néhány széken fekszik, karjait feje alatt párnaként használva.

Megpróbált felülni, de belehasított a a fejébe a fájdalom és inkább nyugton maradt.

Ray horkant egyet és meg akart fordulni. Ennek az lett az eredménye, hogy leesett a földre. Erre rögtön felébredt. Nagyot nyögve feltápászkodott és észrevette, hogy Gee ébren van. Azonnal rávetette magát és megölelte.

   -De örülök, hogy jobban vagy!

   -Áááá....- kiáltott fel Gerard, mert Ray ölelésétől minden porcikája megfájdult.

   -Bocsi! Fáj?

   -Aha! - válaszolta szenvedő arccal Gee. 

   -Várj, szólok a többieknek!

Néhány percen belül mindenki a szobában volt, Frankiet kivéve. Még Mikeyt is áttolták egy tolószékben, mert nem szabadott lábra állnia. Nagyon örültek, hogy végül megúszták ezt a kalandot.

Gee még mindig szédelgett, de végre evett és ettől fokozatosan visszanyerte az erejét.

   -Frankie-vel mi újság? - kérdezte, mikor feltűnt neki barátja hiánya.

   -Még mindig lázas. - válaszolta csöndesen Brian.

Gerard fel akart pattanni az ágyról.

-Oda kell mennem! - heveskedett, de amint a lábai a földre értek megszédült és visszaesett az ágyra.

   -Hé hé! Ne hősködj itt nekünk! Nem vagy még olyan jól, hogy sétálgass! - korholta Bob, de Gee még egyszer próbálkozott. A többiek alig tudták visszanyomni az ágyra.

   -Maradj már nyugton! - szólt rá Ray is. - Ha jobban leszel , majd átmész hozzá.

Gee nagy nehezen beleegyezett. Várt kb. öt percet és újra fel akart pattanni.

   -Jobban vagyok!

   -Na ne szórakozz haver! Maradj nyugton, különben leszíjazlak az ágyra!

Ez a fenyegetés hatott, és Gerard végre nyugton maradt.

Beszámolt a történtekről, hogy hogyan találta meg a teherautót és utána mi történt. Legalábbis amire emlékszik.

   -Ezek szerint fatolvajokba botlottál. - szögezte le Mikey.

   -Ezek szerint igen!

   -Most is azt mondom, kész csoda, hogy túléltük ezt a kalandot.

Ebben mindnyájan egyetértetek.