Az utolsó pillanatban Tom keze megállította.

   -Ne! Nem vagyunk mi gyilkosok!

Jack mozdulata megtört és kérdőn nézett társára.

   -Akkor mégis mit csináljunk vele?

   -Vigyük el a kis házba. Oda bezárhatjuk. Mire rátalálnak mi már messze járunk.

   -Ha rátalálnak egyáltalán......

   -Az már nem a mi gondunk!

Jack elgondolkodott a dolgon. Egyszerű ember lévén nem szívesen gyilkolt, ám ha a kényszer úgy hozza... De ez az ötlet használhatónak tűnt.

   -Rendben! - adta be végül a derekát. - Megkötözzük és bezárjuk a házba. Hozz kötelet!

Tom elment kötélért és mire visszatért Jack már átkutatta Gerard zsebeit.

    -Nincs nála adóvevő! Ez fura! De lehet, hogy a bokorban hagyta!

   -Mit találtál? - nézegette Tom a Fred kezében lévő irattárcát.

   -Igazolványt, bankkártyát, egy kis készpénzt. - a pénzt zsebre dugta. - Valami Gerard Way az illető – olvasta el az igazolványon lévő nevet, majd a  „hasznos holmiktól” megszabadított tárcát visszatette Gee zsebébe. - Van itt egy mobil is! Hmm....jó lesz ez nekünk! - ezzel a telefont is eltette saját zsebébe.

Megfordították a még mindig eszméletlen Gee-t és hátul jó erősen összekötözték a kezeit.

    -Te felülsz vele a platóra – adta ki az utasítást Jack.

Közös erővel feltették Gee-t a kocsira, Tom felmászott mellé, Jack pedig indított.

Megérkeztek a kis erdei házhoz. Egy ajtaja és egyetlen kicsi ablaka volt. Látszott rajta, hogy csak nagyon ritkán használják, akkor is leginkább szerszámok tárolására.

Leemelték Gee-t a kocsiról és becipelték a házikóba. Volt ott egy nagyon koszos, valaha ágyként működő valami, erre fektették rá.

   -A veszélyesebb szerszámokat ki kéne vinni, nehogy azokkal kiszabadítsa magát!

   -Megkötözött kézzel? Hülye vagy? Jó lesz ez így! Na, húzzuk el a csíkot!

Kívülről gondosan bezárták az ajtót és néhány perc múlva elnyelte őket az erdő sűrűje.

Eközben a táborban a többiek ébredezni kezdtek. Mikey elmondta nekik, hogy mi történt és, hogy Gee elment megkeresni a favágókat. Hatalmas öröm lett úrrá a társaságon. Megmenekültek!

Eltelt egy óra és Mikey aggódni kezdett. Nem értette Gerard hol maradhat annyi ideig. Csak arra tudott gondolni, hogy nem találta meg az embereket és visszafelé eltévedt, vagy a megmentőket nem tudta hozzájuk elvezetni. Aggodalmas arca a többieknek is feltűnt.

   -Mi a baj Mikey? - kérdezte Ray.

   -Gerard  régóta elment. Már vissza kellett volna jönnie! Talán nem talál vissza!

Erre bob és Ray úgy döntött, hogy szétnéznek a tábor körül. Nem mennek messze, nehogy ők is elvesszenek, de így több esélyük van rá, hogy a felmentősereg rájuk talál. Frank is szeretett volna menni, de a fiúk visszatuszkolták fekvőhelyére, mert még mindig elég rossz bőrben volt.

Eltelt még egy óra, mikor autó zaja szakította félbe az erdő csendjét. Egy dzsip haladt végig az erdőn keresztülfutó úton. Ray kiment az útra és már messziről integetett a kocsinak. Mire az odaért hozzá, már Bob is ott volt.

A sofőr nagyot csodálkozott, majd gyanakodva megállt. Meglepte ez a komoly gyalogosforgalom.

A fiúk elmesélték, hogy balesetet szenvedtek,és két napja kóborolnak az erdőben. Meg voltak győződve róla, hogy Gerard küldte ezeket az embereket, hiszen láthatóan erdészek voltak.

Megkeresték Mikey-t és Fankie-t, majd elhajtottak a központ felé. A központban aztán kiderült, hogy Gee nincs ott, még csak nem is hallottak róla. Véletlenül akadtak rá a bajba jutott társaságra. A legszörnyűbb hír pedig az volt, hogy az évnek ebben a szakaszában nem vágnak fákat, úgyhogy akiket Gerard hallott, azok csak fatolvajok lehettek. És hogy mit csinálnak a fatolvajok azokkal, akik rajtakapják őket? Arra jobb nem is gondolni! Szimpatikusabb volt az a  verzió, hogy Gee nem találta meg őket, hanem eltévedt és most ott kószál valahol a fák között.

Az erdészek értesítették a hatóságokat és maguk is kutatócsapatot indítottak Gerard  keresésére. Frankie mindenáron a csoporttal akart menni, de sérülései és újra felszökő láza miatt erről le kellet tennie. Ráadásul más se hiányzott volna, mint hogy újra eltévedjen és őt is keresni kelljen. Megérkezett a központba Brian, a zenekar menedzsere és jó barátja is, aki az elmúlt két napban halálra izgulta magát a fiúk eltűnése miatt. Most boldogan ölelte meg Rayt és Bobot, akik a keresés idejére a központban akartak maradni. Brian hitetlenkedve hallgatta beszámolójukat a balesetről és az erdőben töltött időről.

   -Remélem Gerard jól van! - mondta, mikor már magához tért a hallottaktól.

   -Én is! - sóhajtott együtt érzőn Bob.

   -Azért piszok mázlisták vagytok! Megtalálták a buszt. Azt mondták csoda, hogy mindenki élve került ki belőle, annyira össze van roncsolódva.

   -Hja! Mi vagyunk a nagy túlélők!

Bobnak erre a megjegyzésére elhallgattak, mert eszükbe jutott Gerard, aki még mindig ott kószál valahol a fák között.

Frank-et és Mikey pedig kórházba szállították. Brian is velük tartott.