Hűvös, nyirkos volt a reggel. A tűz rég kialudt már, és az ágyhoz, párnához és takaróhoz szokott csapat tagjai korán elkezdtek ébredezni.

   -Basszus, de hideg van! - dörzsölgette vállait Gerard.

Lassan a többiek is felültek, még Mikey is feltápászkodott. Arca már nem tűnt olyan sápadtnak, mint tegnap.

   -Hogy vagy Mikey? - nézett rá Bob.

   -Kösz....már jobban. Csak kurva hideg van.

   -Hja.....hát nem egy Hilton!

   -Nah....kelés, fogmosás, zuhanyozás és indulás! - poénkodott Gee, de ahogy végignézett a társaságon rájött, hogy valami nem stimmel.

   -Hol van Frankie?

Most tűnt csak fel, hogy Frank hiányzik. A helye üresen árválkodott a tűz maradványai mellett.

   -Talán elment a dolgát végezni. - vélekedett Bob. - Asszem én is azt teszem. - azzal elindult a bokrok közé.

   -Jah....persze ! Akkor várunk! Mindenki intézze el a folyó ügyeit és utána induljunk.

Kb. 10 perc múlva a társaság ott ült újra a tűzhely körül, de Frank-nek még mindig híre-hamva sem volt. Vártak még 10 percet és mivel akkor sem tért  vissza, elkezdték keresni. Hárman három irányban indultak el.

Gerard a fák sűrűje felé vette az irányt. Ahogy távolodott egyre nehezebben lehetett haladni a sűrű aljnövényzetben. Már majdnem visszafordult, mikor egy apró, kék ruhafoszlányt pillantott meg az egyik ágon. Ahogy közelebbről megvizsgálta rájött, hogy az Frank farmerjának egy darabja. Tehát erre kószált! Folytatta a keresést.

   -Frank! Frankie! Merre vagy?

Gee már egészen bent járt  az erdőben. Félő volt, hogy eltéved és nem talál vissza a tisztásra. Ráadásul azt is kizártnak tartotta, hogy Frankie ilyen messzire elkóborolt volna a tábortól.

Ahogy oldalra fordult, hogy még utoljára alaposan körbenézzen, egy furcsa, fehér foltra lett figyelmes az egyik fa tövében. Ez a folt sehogyan sem illett a képbe. Közelebb ment hozzá és meglátta, hogy a folt egy tornacipő eleje és a tornacipő egy lábban folytatódik, a láb pedig egy Frankie-ben. Ott feküdt a földön egy fa tövében, oldalra fordulva, teljesen összekuporodva. Gerard  odasietett hozzá.

   -Farnkie! Basszus! Mi van veled? - letérdelt mellé és a vállát rázogatta. - Mit keresel itt?

Frankie vacogva kinyitotta a szemét és Gee segítségével a hátára fordult.

   -Gee....-ennyit tudott csak kinyögni, mert fogai összekoccantak.

   -Te jó ég! - Gerard felültette reszkető barátját, levette magáról a kabátot és betakargatta vele, majd ő maga is hozzábújt, hogy testével melegítse fel a megfagyott Frankie-t.

   -El...té...ved...tem..-vacogta Frank és odabújt Gee-hez. - Pi...sil...ni men...tem, és nem ta...lál...tam vissza. Sötét....volt...és...és – könnyek folytak végig az arcán - annyira.....hideg. Azt hittem....meg.... halok!    

Gerard még jobban magához szorította.

   -Semmi baj! Most már biztonságban vagy!

Egy darabig így maradtak, összebújva, végül Gerard eltolta magától Frankie-t.

   -Vissza kell mennünk a többiekhez! Még mindig téged keresnek. Lábra tudsz állni?

   -Meg...pró...bálom. - vacogta még mindig Frank.

Gerard felállt és segített Frank-nek is talpra állni, ami nem volt egyszerű művelet, hisz Frankie alig állt a lábán. Nagyon-nagyon lassan elindultak a tábor felé. Szerencsére elég jól látszottak a nyomok, amiket Gerard hagyott maga után.

Ray már visszaért a táborba és épp Mikey-val beszélgetett. Mikor meglátta Gee-éket , odafutott hozzájuk.

   -Jézus! Mi történt vele? - kérdezte a didergő Frank-re pillantva.

   -Eltévedt és nem talált vissza. Az egész éjszakát egy fa tövében töltötte a hidegben.... Így nem tudunk tovább menni. Meg kell gyújtani újra a tüzet, hogy kicsit át tudjon melegedni.

Ray azonnal intézkedett, minek köszönhetően hamarosan égő fa pattogó hangja töltötte be a tisztást.

Gee leültette Frankie-t a tűz mellé és összeszedett minden használhatót, és betakargatta vele barátját, majd ő maga is szorosan mellé ült, majd Mikey is odatelepedett hozzájuk.

Ray elment szólni Bobnak, hogy abbahagyhatja a keresést. Mikor visszaértek aggódva ültek le a társaság mellé.

   -Frankie! Hogy vagy? - kérdezte Bob, de Frank már nem tudott válaszolni neki, mert ott, helyben ülve, Gee-nek és Mikey-nak dőlve elaludt. Gee óvatosan lefektette és betakargatta. Frank haja most vizes volt az izzadtságtól, homloka pedig forró. Gee megfogta a homlokát és érezte, hogy lázas

   -Mi van vele? -  kérdezte Bob és közelebb hajolt.

   -Lázas. - sóhajtott Gee és kezével kisöpörte az izzadt tincseket Frankie homlokából, aki még mindig reszketett.

Gerard a holmi közt kutatott lázcsillapítóért, mikor megtalálta visszaült Frank mellé egy üveg vízzel.

   -Bob, segíts felültetni.

Bob odaugrott és közös erővel felültették Frank-et.

   -Ezt vedd be! - adta neki oda a gyógyszert Gerard. Frankie engedelmeskedett, majd újra ledőlt és már aludt is tovább.

   -Most mi lesz? - kérdezte Ray.

   -Várunk. Ha lemegy a láza továbbmegyünk. - válaszolt Gee, de egyáltalán nem volt biztos benne, hogy ez menni fog. Bár Mikey jobban van, még mindig segítségre szorul, és most már itt van Frankie is....Csak remélni tudta, hogy jobban lesz és a saját lábán tudja majd folytatni az utat.

Ezeket a gondolatokat nem akarta mással is megosztani. Bár valószínűleg ezzel mindenki tisztában van, de ha nem mondják ki, olyan, mintha nem is lenne. Úgy tűnt mindenki tőle vár megoldást, pedig ő pont olyan bizonytalan, mint bárki más. Most erősnek kell látszania, a többiek számítanak rá.

Újra körbeülték a tüzet és elővették a maradék ennivalót, ami nem volt túl sok.

   -Mi lesz,ha elfogy? - nézegette Mikey a nem túl bőséges reggelit.

   -Akkor egymást esszük meg. - poénkodott Bob. - De te ne aggódj. Rajtad nincs sok rágni való, úgyhogy nem te leszel az ebéd.

Ezen jót nevetek. Most először, mióta a baleset történt velük. Azóta nem is nagyon beszéltek egymással, csak amit szükséges volt. Most úgy tűnt, hogy felszabadult a társaság és kedélyes kis társalgás és egymás ugratása alakult ki a.

   -Ha nem tudnám, hogy bajban vagyunk egész jól érezném magam. - nézett körbe Ray. - Mint egy vadkemping.

   -Érezd jól magad így! Úgysincs más választásod! - válaszolta Gee és tett még egy kis fát a tűzre. - Legalább röhögve halunk meg....- ahogy végignézett a társaságon rájött, hogy ezt az utóbbi mondatot, talán nem kellett volna! Nyomott csend ülte meg a tisztást. Csak most gondoltak arra, hogy talán tényleg nem élik túl ezt a kalandot.

   -Hozok még fát. - állt fel Ray, csakhogy megtörje a csendet.

   -Bob, mennyi vizünk van még? - kérdezte Gerard.

   -Azzal el vagyunk látva. A kaja lesz gond.

   -Kár, hogy nem vagyok tapasztaltabb kiránduló. Tudnám, milyen bogyókat lehet megenni.

   -Na....a te bogyóidból én ugyan nem ennék!

Erre a kijelentésre Gee gyilkos pillantást küldött Bob felé, de aztán elnevette magát. Újra megfogta Frankie homlokát.

   -Jobban van? - nézet rá Mikey.

   -Lejjebb ment a láza.

   -Mi lesz, ha őt is cipelni kell?

   -Akkor cipeljük! Gondoltad, hogy itt hagyjuk?

   -Én...nem...dehogy! - védekezett Mikey, de Gee elröhögte magát és egy barackot nyomott öccse fejére. - Jól van, csak hülyültem!

Frankie ébredezett. Sokkal jobb színben volt, mint néhány órával ezelőtt. Fel is tudott már ülni.  

   -Jobban vagy Frankie? - kérdezte Gee.

   -Egy kicsit még szédülök, de jobban vagyok.

Bob közben elment és kis idő múlva két szép, nagy darab faággal tért vissza.  

   -Nézd, Mikey! Ezek jók lennének mankónak.

Mikey ki is próbálta őket és tényleg beváltak. Kellet ugyan így is neki segítség, de már csak egy ember.